Eger kincse: A TUFAKŐ?

Eger, 1957. július 8. (Uiságcikk)

Építkezni... építkezni... építkezni, és ha lehetne, még tízszer és százszor is építkezni szeretne mindenki. Az állam, a magános, a különböző szövetkezetek, üzemek, — építkezni, hogy mind több és jobb legyen a lakás, hogy otthonhoz jussanak a fiatal házasok, — otthonhoz azok, akik még ma sem laknak megfelelő körülmények között, hogy megszűnjön a társbérlet, a lakásdzsungel, hogy... Minek tovább sorolni? De kevés, nagyon kevés az építőanyag, pedig téglagyáraink teljes erőfeszítéssel dolgoznak, barátainktól is kaptunk ezen a téren nagyon is számottevő segítséget, — mégis kevés, mert olyanok az igények, olyan nagyok a követelmények. Nem véletlen tehát, hogy az építőipar szakemberei oly nagy igyekezettel dolgoznak, keresik az új. a legmegfelelőbb megoldást, amellyel meg lehetne gyorsítani, könnyíteni az építkezések ütemét. Új építési anyagok, s az új anyagok legjobb alkalmazási módszerei után kutatnak, s — ahogy olvassuk, halljuk — nem is eredménytelenül. A nagy kutatás közepette azonban ne feledkezzünk meg egy olyan hazai kincsről, mely kéznél van, bőven van, s amelyet érthetetlen módon eddig figyelmen kívül hagytak az építési szakemberek, figyelmen kívül hagyott maga a minisztérium is. Ez pedig az egri tufa-kő, amelyet évszázadok óta fejtenek, s használnak az építkezésekhez, s amely szinte beláthatatlan ideig és korlátlanul rendelkezésére áll az országnak. Eger lakóházainak majdnem 80 százaléka, a környező községek majdnem mind ebből a kőből épültek fel, ebből építkeznek ma is sokan, s mégis a tufa nem kapott létjogosultságot, nem tekintik „hivatalosan” építőanyagnak. A megyei tanács ipari osztálya még az elmúlt esztendő nyarán lépéseket tett az egri tufakő nagyüzemi hasznosítására. A kőfejtés ugyanis kisüzemi „maszek”-módszerekkel ma is folyik, dolgozik a csákány és a feszítővas, — éppen úgy, mint száz esztendővel ezelőtt, mert jó üzlet, mert keresik a tufát. A kezdeményezés nyomán egy szakemberekből álló brigád vizsgálatot folytatott Eger környékén, s e vizsgálat nyomán nemcsak azt állapította meg, hogy a tufa jó az építkezésekhez, hogy s tufaporból kitűnő és olcsó tégla sajtolható, hanem kidolgozta egy korszerű, gépesített kőbánya tervét is. — A szovjet, vagy csehszlovák gépekkel felszerelt kőbánya beruházása három és félmillió forintot igényelt volna, de a termelés egyetlen év alatt kereken 4 millió hatszázezer forintot hozott volna az álamnak. — Volna — mert közbe jött 1956. októbere, a terv megmaradt, s most nincs rá pénz, — hogy a „megmaradt” tervet megvalósítsák, hogy jelentős mennyiségű építőanyaggal járuljon hozzá az egri tufakőbánya az ország építőanyag szükségletének biztosításához. Ugyanakkor innen-onnan hallani vádakat a tufa ellen, azt bizonyítván, hogy nem jó építőanyagnak, mert vízszívó, nem fagyálló, s emiatt képlékeny, morzsolódó kőfajta. — Mondani sem kell, hogy ezek a vádak nincsenek kellően megalapozva. Kétségtelen, a tufa vízszívó képessége, de megfelelő szigeteléssel, s a szigetelés felett vagy négy sor téglával még az olyan nedves altalajú helyen is, mint Eger, kiváló építőanyagnak bizonyul. A helyes külső és belső vakolás pedig fagyállóvá teszi Egernek ezt a kincsét. S ami a legfontosabb, olcsó és gyors vele az építkezés. — különösen, ha géppel fejtik, s formálják, amikor a kőművesnek nem kell órákig faragni a megfelelő formára. Egy tufakő behelyezésével a kőműves lényegében 15 kisméretű téglát „falazott” be, — nem kell nagy szaktudás ahhoz, — hogy kiszámoljuk, mennyire meggyorsul így az építkezés. A kő mellett hasznosítható a tufa darabolás során előállott pora is. A sajtolt tufatégla felveszi bizonyos körülmények közepette a versenyt a drága szénnel égetett agyagtéglával. S ebből is jelentős mennyiséget tudna előállítani a gépesített bánya. Mint a terv hangoztatja, naponta 100 tonna tufa zúzalékot lehet előállítani, ez pedig kereken 80 ezer téglának megfelelő alapanyag. Nagy kincs tehát a tufakő, méltó arra, hogy foglalkozzanak vele az illetékesek, hogy és széleskörű alkalmazásának megtalálják hasznosításának lehetőségeit. — Tisztában vagyunk azzal, hogy sok mindenben rosszul állunk, de legfőképpen a pénz az, ami egyelőre nagyon halkan pendül az állam pénztárába. Mégis, a hároméves terv keretén belül meg kellene valósítani ezt a tervet, amely ma még csak ott hever az ipari osztály egyik fiókjában. Meg kellene, mert egy év alatt megtérülne a befektetés, mert az így kitermelt nagy mennyiségű tufakő és tufatégla jelentős hozzájárulás lenne az országos méretű építőanyag probléma enyhítéséhez.

Megjegyzés az újságcikkhez:

A szocializmus bukása után megszűntek a borgazdaságok, termelő szövetkezetek. Magán szőlőtermelők elsősorban Tokaj vidéken és más olyan szőlőterületeken, ahol nincs tufakő, amibe pincét tudnának vágni. Ez utóbbi helyeken a földbe vájt pincéket egri tufakővel építik ki.