SCHWARTZ ISTVÁN GŐZMALMA AZ EGER PATAK PARTJÁN
SCHWARTZ ISTVÁN(?–1868)
Az elmúlt századokban Eger lakossága sokszínű volt. Az évszázadok során éltek itt bolgárok, csehek, görögök, lengyelek, németek, olaszok, szerbek (rácok), szlovákok, törökök és zsidók. Erről tanúskodnak a máig fellelhető családnevek és a temetők is. A XVIII. században három nagy temetője volt a városnak. A Rókus-temetőt „német”, a Kisasszony temetőt „szlovák”, a Hatvani temetőt „magyar” temetőnek nevezték. A különféle nemzetek fiai békességben, egyetértésben éltek. Természetesen az együttéléssel járó apró- cseprő problémák előfordultak, amelyek az emberi természet velejárói, de nem a felekezeti és származási különbségeké. Az elkövetkező hónapokban az itt élő nemzetiségek egy-egy hajdan jeles képviselőjét mutatjuk be, időrendben. Schwartz István sályi kereskedő volt az első egri zsidó polgár, aki az 1840. évi 29. törvénycikk megjelenése után benyújtotta kérelmét Egerbe. Ez a törvénycikk megadta számukra a letelepedés jogát, mert korábban nem élhettek izraeliták a városokban. A kérelmező beadványához csatolta Sály földesurainak bizonyságleveleit is:„Aláb meg nevezett adom tudtára, mindenkinek, az kiknek illik, hogy ezen bizonyságlevelemet mutató Schwarcz István becsületes izraelita sályi rész jószágomban boltot nyitván 8 esztendőkig birtokom alatt igen becsületesen folytatta kereskedését is valóban is vagyonát iparkodása által jó értékkel szaporította, s ez a vidék fájdalommal ereszti el őtet...”
A város közgyűlése a kérelemre adott válaszában Pyrker János László érsekre, mint „kettős földesuraság”-ra hivatkozott.
Schwartz folyamodványát 1841. január 2-án tartott „tanácskozmány” elé terjesztette, s a következőt határozta: „...hogy becsületes magaviseletű hitelesen beigazlotta, az 1840-ik évi 29-ik Törvény Czikkely értelmében az Eger Várossá kebelében való lakhatás nekie megengedtetik.” Ebben az időben került a városba Bródy Jakab, Bródy Sándor író édesapja is, aki jómódú gabonakereskedő, Bartakovics Béla egri érsek gabonafelvásárlója volt.
Schwarcz István találékony, sokoldalú személy volt. Egerbe költözése után a Petrovics-féle házban lakott a Fő utcán (ma Széchenyi utca), s hamarosan bőrfeldolgozó üzemet alapított. A Schwartz-féle bőrgyár 1842-ben kezdett el termelni.
A tulajdonos csak 1847-ben kért kiváltságlevelet üzemére, amelynek épületét Helmeczy Mihály újságírótól vette haszonbérbe. Ez a ház a belvárosban, a Széchenyi utca 24. számú telken állt, a mai főposta környékén. Mivel a bőrüzem rontotta a belváros levegőjét, ezért 1863. után a mai Rákóczi útra kitelepítették. Az egri bőráru hamarosan meghódította nemcsak a helyi, hanem a távolabbi piacokat is. Schwartz István már az 1860-as évek elején kapcsolatot teremtett a pesti, a bécsi és a trieszti vásárlókkal.
Az első egri gőzmalmot 1859- ben szintén ő alapította. Az évekig egyetlen megyei gőzmalom jó minőségű, túlnyomó többségében Tisza vidéki nyersanyagot dolgozott fel, kiváló minőségű lisztté. Az üzemet indulásakor hat kőre állították be, s kezdetben a munkások száma 50 fő volt. Gyors felvirágzását bizonyítja az az 1864-ből származó hírlapi közlés, mely szerint az „Egri gőzmalom még a dekonjunkturális években is terjedelmét több mint kétszeresére (6-járatúról 13 járatúra) bővítette.”
Schwartz István nemcsak kitűnő kereskedő, gyártulajdonos volt, hanem aktívan kivette részét a helybeli és országos közügyekből is. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején többedmagával nemzetőrnek jelentkezett.
Figyelemmel kísérte a városban történő eseményeket, és ha mód volt rá, részt vett a különböző rendezvényeken.
1868 augusztusában a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. nagygyűlésén a gazdászati szakosztály munkájában vett részt. Szociális érzékenységét számos cselekedete bizonyítja: „a város által fölállítandó dologház alaptőkéjéhez 400 ftnyi alapítvánnyal járult.” 1868. április 26-án alapítványt létesített „az Eger városában felállítandó főreáltanoda három szegény sorsú, de jó erkölcsű, szorgalmas és jeles előmenetelű tanonczának ösztöndíjazására”
Schwarz István 1868-ban hunyt el, s az egri izraelita temetőben nyugszik. A család tagjainak egy része nevét Alföldire, Feketére és Székelyre magyarosítatta. Schwarcz István és leszármazottai új színt hoztak Eger életébe, mert a népes családnak számos tehetséges, sikeres tagja volt. Jelentős szerepet vállaltak az ipar, a kereskedelem felvirágoztatásában. Egri polgárokká váltak és öregbítették mind maguk, mind a város hírnevét. Jó néhányan vezető szerepet játszottak a politikai, gazdasági és kulturális életben, s általuk gazdagabb, színesebb lett a város.
Forrás: Dr. Szecskó Károly
Kép: Schwarcz István
Gözmalom az Eger patak mellett a Tábornok házzal szemben:
