Az egri kórusművészet múltjából! Egri Dalkör története!

SUGÁR ISTVÁN írása, 1960. március 13.

Az idén júniusban ismét felcsendül az ének, a kórusok ajkán az egri dalos ünnepélyen Az előkészületek már javában folynak, illő hát — visszanyúlva messzi múltba — emlékezni a nagyhírű Egri Dalkör-re. A millenniumi évek hangulatában egyre többen jöttek rá, hogy bár ezer éve élnek magyarok e földterületen, de valójában kevés időt szántak a néptömegek kultúrájára. A megmozduló lelkiismeret furdalás hatására, vidéken is igyekeztek megindítani a szélesebb alapokon nyugvó népművelést. Ennek a jó szándéknak a keretében alakult az Egri Dalkör is 1882-ben. Alapító karnagya Pokorny Emánuel. Őt követte Rudassy János, akitől 1892-ben a lánglelkű Lányi Ernő veszi át a karmesteri pálcát, s hamarosan országos hírűvé érleli az egri kórust. 1894-ben a fiumei országos dalosversenyen arat a dalkör sikert és az első díjat nyeri el a tizenkét éve működő énekkar. A dalárda, Lányi „Egy gondolat bánt engemet” című dalával lépett a dobogóra, s a korabeli sajtó szavaival élve: „óriási hatást” ért el. Érdemes megnézni, hogy kik ekkor a dalkör tagjai? Tanítók, jogakadémiai diákok, iparosok, tisztviselők. De már a nagy fiumei siker előtt is értékes eredményeket ért el a kórus. Alapítása második esztendejében a miskolci dalosversenyről a második díjat hozta haza. További két év után Pécsről jött meg győztesen, aranyéremmel jutalmazottan. 1889-ben Szegeden a kötött műsorú versenyen első díjat nyert és ezt koronázta meg a fiumei siker. A felfelé ívelő pálya tört tovább előre. 1896-ban, Budapesten a millenniumi versenyen is indulnak az egriek Lányi pálcája alatt— s a kitüntető első oklevelet hozzák haza a nagy múltú városba. 1901-ben a budapesti „Otthon írók és Hírlapírók Köré”-ben lépnek fel, Petőfi „Egy gondolat bánt engemet” Lányi által megzenésített darabjával. Mint akkor írták, „frenetikus siker”-t arattak. Még ebben az esztendőben megválik a már országos hírű Egri Dalkörtől Lányi Ernő s utóda Pogátschnigg Guidó lett. Az új karnagy jó nevű férfikari szerző — ő szerezte a kórus jeligéjét is, a lelkes egri költő, Kapácsy Dezső versére. 1903-ban Temesváron látjuk viszont az elsők között az egrieket: a nagy aranyérmet nyerték el az országos versenyen. Pogátschnigg utóda 1909-ben Meiszner Imre lett, aki a dalkört 1911-ig vezette. A gyakori karnagyváltozás nem hat előnyösen az énekkar fejlődésére, így 1912-ben, a budapesti dalosversenyen, a királydíjas csoportban csak a harmadik hellyel kellett megelégednie. 1911-től 1923-ig Grónay Andor ipariskolai tanár pálcája alatt működött a dalárda tovább. Ebben az esztendőben vette át a nagy múltú Egri Dalkört egy fiatal, tehetséges ember: Huszthy Zoltán. Helyesen állapították meg az énekkar 75. éves ünnepségein, hogy a dalkör „művész” kezébe került, aki valóban lángoló és nem csillapodó szenvedéllyel élt a muzsikának, s a művészi magasság oly önkéntelenül lenyűgöző tekintélyével, hogy ennek megnyilatkozása mellett szinte csodálatos emberi szerénysége. Az 1925-ös esztendők az Egri Dalkör legszebb évei. Ekkor volt a leggazdagabb, leghajlékonyabb hanganyaga. 1925-ben Sopronban, 1927-ben Szegeden énekeltek az egriek az országos versenyeken szép eredménnyel. A döntő nagy sikert az 1929-es esztendő hozta meg Debrecenben, amikor az Egri Dalkör elnyerte egyszerre a két legnagyobb magyar kórusdíjat. Ekkor állott az énekkar teljesítménye tetőpontján, azonban anyagi támogatást sehonnan sem kapott. Huszthy Zoltán karnagynak is csak egy kis városi díjnoki állás jutott. A debreceni siker után, a díszhangversenyen, amikor a tomboló közönség ráadást követelt, a felcsendülő dallamok hatására, az öntudatos és művelt emberekből álló közönség, önmagukból kikelten verték talpukkal a padozatot és tenyerükkel a páholyokat és hangosan kiabálva éltették az egrieket. A húszas és harmincas évek alatt egymás után aratta sikereit Ózdon, Miskolcon, Nyíregyházán, Kassán, Egerben és a rádióban. A kegyetlen háború az Egri Dalkörre is apasztólag hatott, így hát egyesült az Egri Polgári Dalkörrel. Ez a kórus 1905-ben alakult és tagjai zömében iparosok voltak. 1943-ban tovább gazdagodott a dalkör — vegyeskar létesült az Egri Dalkörön belül. A felszabadulás után hamar magára találtak az egri dalosok. 1945 februárjától már minden ünnepi alkalom során fellépnek. 1946-ban Ózdra látogatott el a kórus, önálló hangversenyt adva. Az ózdiak, zenekaruk kíséretében 1947-ben adták vissza a látogatást. 1947-ben az Egri Dalkör 75 taggal a siófoki dalos ünnepen lép a dobogóra Kodály „Molnár Anna” népballadájával. Méltó és megérdemelt sikert arattak az egri énekesek. 1948-ban félórás rádiószereplése volt az énekkarnak Budapesten. 1950 jelentős dátum az Egri Dalkör történetében. Ekkor megszűnt a dalkör régi otthona és további életben tartásáról, átérezve annak hatalmas kulturális jelentőségét, az egri kisipari szövetkezetek gondoskodnak. 1952-ben nagy lelkesedéssel lobbant fel a dalkör élete. Ekkor ünnepelte Eger városa a törökök alól való felszabadulásának 400-ik évfordulóját. A Kossuth-díjas Farkas Ferenc művét „Tinódi Históriája Eger vár viadaláról 1552.” adták nagy sikerrel elő. 1957 júniusában ünnepelte az Egri Dalkör 75-ik évfordulóját. Az ünnepi műsort Kodály Zoltán, az agg mester tiszteletére szentelték, a kiadott hirdetmény szerint. Ekkor 100 tagot számlált a jubiláns énekkar! A nagy múltú Egri Dalkör, mint az Egri KISZÖV vegyeskara ma is működik, s vezetését — mint már írtuk — 1923 óta Huszthy Zoltán látja el, akire kicsit büszkén tekinthetnek fel az egriek, mert a zenébe, az énekbe vetett fanatikus hite, immár közel 40 esztendeje viszi tovább és előre ennek a jelentős kulturális tömörülésnek szép és — valljuk meg — a jelenleginél többre hivatott ügyét. Ugyanazokkal a nehézségekkel küzd az Egri Dalkör mai formájában, mint többi egri társai és a magunk részéről szeretnénk hinni, hogy az illetékesek megtesznek mindent, és megadnak minden lehető segítséget, hogy az idei júniusi egri „zenei hét” dalosünnepélyén ott ünnepelhesse a közönség, a székesegyház előtti pódiumon a 78 esztendőre visszatekintő egri kórus énekeseit, hol oly sok emlékezetes sikert arattak esztendők hosszú során keresztül.

(megj: legfelső sorban hárman a dalkör vezetői: Lakatos Sándor, Zsigmond Kálmán és nagyapám, Tóth Imre)