Schwarcz István-féle gőzmalom Egerben.

A Schwarcz István-féle gőzmalom, a tulajdonos halála után, 1883-ban ment csődbe. Az 1887-es árverésen Weinberger Soma szirmabesenyői földbirtokos 125.600 forintért vásárolta meg. A cég rövidesen a Klein és Weinberger Egri Gőzmalom nevét vette fel, termelése már a következő évben jelentősen megnövekedett. Évi százezer mázsás termeléséből elsősorban Fiumén és Trieszten keresztül számottevő mennyiséget exportáltak. Nevük alatt 1908-ig üzemelt a malom. 1909-ben részvénytársasággá alakult, 750 000 korona alaptőkével. Neve: Egri Gőzmalom Részvénytársaság lett.

1883-ban indult meg a termelés az Egri henger gőzmalom Lázár és Konn Lázár néven. A társaság tagjai Kohn Soma, Lázár Menyhért, Lázár Jónás és Konn Adolf egri kereskedők voltak. A megyei cégbíróság 1889-ben „Egri Henger-Gőzmalom” néven új cégként jegyezték be. Tulajdonosa Fischer Lipót volt. Ekkor évi 36.500 mázsa lisztet őrölt, kivitelre nem termelt, 3 tisztviselőt és 20 munkást alkalmaztak. 1909-ben már napi 500 mázsa lisztet őröltek 70 munkással. 1896-ban a megyében a három legnagyobb gőzmalom zsidó tulajdonban volt.

A Klein és Weinberger-féle gőzmalom az 1906-os alispáni jelentés szerint napi 500 q nyerstermény feldolgozására volt képes. Főként búzaőrleményeket készített, de rozst is őrölt. Termékei felét Alsó-Ausztriában, Csehországban, Sziléziában, Boszniában és Hercegovinában értékesítette. A gyár az 1900-as évtizedben újabb modern gépeket és villanyvilágítást kapott. Munkáslétszáma 70 fő volt.

A harmadik egri gőzmalom 1907-ig a Weisz Adolf és Fia cég tulajdonában volt, ez évben adták el, ettől kezdve Mezei Dávid Egri Hengergőzmalom néven szerepelt. Mezei új gépek beállapításával fokozta napi őrlési kapacitását. A Kertész utcai emeletes malomüzemben a gőzgép mellett két hengeröntésű hengerszéket is alkalmazott, javítva ezzel az őrlemények minőségét. 1909-ben napi 500 mázsa lisztet őröltek, 70 munkással. 1919-től Mezei Dávid és Fiai Egri Hengergőzmalmaként működött tovább. Főként búzaőrleményeket készített, de rozst is őrölt. Termékei felét Alsó-Ausztriában, Csehországban, Sziléziában, Boszniában és Hercegovinában értékesítette. A gyár az 1900-as évtizedben újabb modern gépeket és villanyvilágítást kapott; munkáslétszáma 70 fő volt.

(Megj: az elbontott gőzmalom építőanyagaiből készült a Széchenyi utcai Postapalota 1927-28-ban)

Az 1912-es fotón a minarettől balra lévő 4 emeletes épület a gyár és tornya látható