PANAKOSZTA HÁZ, Eger, Dobó István tér 13sz.

Az épület eredetileg, a 18. sz. első felében lakóházként működött, abban az időben valószínűleg még földszintes volt. A kisebbik – minaret felé néző – része 1726-1736 között még Puskás Mihály kőművesé, de 1740 körül már Szantner András neves egri kőművesmesteré volt, aki a püspöki palota pallérja volt Giovanni Battista Carlone neves olasz építész tervező mellett. Eredetileg három kisebb házból állt, de az 1753-ból származó Házael-féle telekkönyvi térkép már egységes ingatlanként tünteti fel. Mai alakjában, jelenlegi homlokzatával copf-stílusú az 1770-es évektől származik. Az idők folyamán a háznak sok gazdája volt. Utolsó tulajdonosa 1838-ban Panakoszta Sándor görög származású gazdag kereskedő. 1848-ban rövid ideig nemzetőr is volt, de betegsége miatt leszerelték. Sokat tett a városért, 1841. és 1848-ban, valamint 1857-ben az Egri Kaszinó választmányi tagja volt. Időközben városi képviselő lett és Eger város főbírája tisztséget is betöltötte. Panakoszta Sándornak nem volt örököse, és 1879-ben Eger városára hagyományozta a házat, hogy jövedelméből a városi lámpavilágítás költségeit fedezzék.

A 20. század fordulóján már zeneiskola működött az épületben Gáspárdy Katinka vezetésével. 1918. évben került Egerbe Kaufmann Emmi, aki hegedű tanulmányait Temesváron, majd a Zeneművészeti Főiskolát Pesten végezte el. 1923-ban Emmi vonós négyes zenekarban is játszik, melynek tagjai: Stocker István (Dobó utcai lakos?), dr. Limann Emil és Fógel Elemér. Ez utóbbi zenész feleségül veszi 1925-ben Emmit, aki 1936-tól a zeneiskola igazgatója lett.

Úgy három évig én is jártam a Panakoszta házba hegedűt tanulni az ötvenes években. Apám vásárolt nekem egy hegedűt, amely a felnőtt és a gyerek ¾-es méret közötti volt. Hegedülni Bereczkiné tanított, nem emlékszem, mi okból, de egy ideig a lakásán a Szvorényi utcában adta az órákat. Először el kellett játszani a házi feladatot, majd kiadta, hogy tovább mit gyakoroljak, közben ő főzött a konyhában. Egyik ilyen alkalommal én húztam a vonót ott magamban és nem vettem észre, hogy a szőnyegen lépkedve mögém jött figyelni, aztán rámszólt a hamis hang miatt. Ez olyan váratlanul ért, hogy ijedtemben eldobtam a hegedűt, ami összetört. A hegedűmet kijavították, aztán a következő évben abbahagytam a zenélést. A szolfézst nem szerettem, ezt Auer Gyula tanította.

Írta : Erdei László

 Forrás: Kiss Péter – Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig

Belső zárt udvar

Zenei előadó terem

Panakoszta Sándor síthelye a rác templomnál