Spetz patikárius uram egri cukorgyárának története!

Az egri cukorfábrika históriája 1812-ben!

Az ételek édesítéséhez vagy mézet, vagy pedig az Amerikából importált nádcukrot használták Európa-szerte. A napóleoni háborúk miatt azonban elmaradtak a tengerentúli szállítmányok. Az égető szükségtől és a remélhető busás haszontól sarkallva munkához láttak a kémikusok, elsősorban a patikusok, s egész sor, különböző növényi terményből sikerült cukrot előállítaniuk.

A volt egri jezsuita patika tulajdonosa, Spetz József patikárius uram se maradt rest, s már 1811 augusztusában, a cukornak manufaktúra keretében való gyártási szándékát be is jelentette a budai helytartótanácsnak. 1812 márciusában arról tudósítja a vármegyei hatóságot, hogy „az egri Apothecarius által készítendő tczukor előre felküldettessen, hogy az ahhoz értők által megvizsgáltasson.” A vármegyei közgyűlés a járási főszolgabírót bízza meg, hogy „az Egri Apothecariustul az áltála elkészített Tzukorbul próbául jó alkalmatossággal” mutasson be a nagyméltóságú királyi Helytartótanácsnak.

Azt a tényt, hogy Spetz patikus a cukorgyártást Egerben már 1812-ben megindította, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a május 1-én tartott vármegyei „kisebb gyűlés”-en már átadta gyártmányait, melyekről így vall a jegyzőkönyv: A Helytartótanács „az iránt költ kegyes Parancsolattyára, hogy az ő áltála készítendő Nádméz előbb felküldődgyön, hogy az ahhoz értők által megvizsgáltasson, melynek következtében több féle Szirupokat és egy kis Süveg Tzukrot is a Nagy Méltóságú Helytartó Tanácsnak leendő felküldés végett alázatossan bemutat.”

A derék és élelmes gyógyszerész rajta van a dolgon, s az életrevaló a vármegye is támogatja. Bármennyire jómódú és tekintélyes polgára volt azonban Spetz uram Eger városának, „cukorfábrikájárnak” teljes kapacitással varló megindításához őkelme sem rendelkezett elegendő forgótőkével. Így hát, a vármegyéhez intézett „esedező levelében” államkölcsönt kér a kincstártól. Kimutatja, hogy „minémű előmenetelt, és minénű s mennyire becsült Edényeket és Szerszámokat szerzett légyen ezen Tzukor Készítmények elől mozdítására. Alázatosan esedezik, hogy mivel azon „Fábrikának”, melyet e végre kíván építtetni, tökéletességre is akarná hozni, de a szükséges költségeknek fogyatkozásával azon épületet tovább nem folytathattya. „Ezen közhasznú Intézetnek elöl segéllésére’’ 25 ezer váltó forintot kér az uralkodótól kölcsön gyanánt.

Heves vármegye kétségtelen példamutató módon támogatja az úttörő kezdeményezést és az uralkodóhoz intézett terjedelmes kérelmet terjeszt az ügyben. Igazolják, hogy Spetz Józsefnek közel 90 ezer forint értékű vagyona van a városban (!), és hogy cukorgyára évente mintegy 10 ezer libra (azaz kb. 50 mázsa) cukrot tudna termelni, melynek az értéke 20 ezer forint.

A tragikus válasz nem váratott sokáig magára! A „Fő Méltóságú Udvari Magyar Cancellária” szeptember 11-én tudatja a megyével, hogy „a Felséges Királyi Tárházból számára (ti. Spetz számára) 25 ezer forintok, melyekért esedezik, kölcsön fejében, nem adattathatnak.”

Spetz uram hátán is csattant Bécs önző ostora

Sikerült megállapítani, hogy az egri Spetz-féle cukrot cukorrépából készítették. Spetz József patikárius mester elévülhetetlen érdeme, hogy meglehetősen korán felismerte a répacukorgyártásban rejlő nagy lehetőségeket, hiszen az első cukorgyárat hazánkban csak 1832-ben állították fel, amelyet csekély támogatással, Egerben közel 30 évvel sikerült volna megelőznie.

A bécsi önzés miatt dugába dőlt egri cukorgyár eszméje még hosszú esztendőkön át kísértett. Amikor ugyanis Egerben járt a „Cumberlandi Anglus Hertzeg” és „a városi Deputátiónak több fontos kérdéseket tett, példának okáért:. Légyenek-e a városban Fábrikák, és minők?... a városnak Fő Bírája Nemes Najmajer Ignác Úr említette, hogy itten Spetz Czukor Fábrikája állott volna fel, és néhány esztendőkig tartott, de az idő mostohasága egészbe megszüntette!

Sugár István