GÁRDONYI SÁNDOR élettörténete (1887-1965 )

Gárdonyi Géza, az Egri csillagok későbbi írója és Csányi Molnár Mária 1885-ben kötött házasságot. Az író elsőszülött fia Sándor Budapesten 1887. május 17-én született. Házasságuk megromlott és 1892 júliusában különéléssel végződött. A feleség a fővárosi Dembinszky utcai 4. szám alatti lakásból Győrbe költözött a gyerekkel, s augusztus 26-án a bútorait is elszállíttatta. Nem tudni, hogy mi volt az oka a szakításnak. Valószínű, hogy az egykor jó módban élt Mária megelégelte a gyakori helyváltoztatást, a nélkülözést, s hogy emiatt Gárdonyi gyakran vett fel hiteleket. Az író elsőszülött fia Sándor Törékeny alakja hozzátartozott Eger délelőtti utcaképéhez, amint hajlott háttal, bizonytalan lépteivel végigsétált a főutcán. Napi elmaradhatatlan programja a posta, a hírlapüzlet és a Nefelejcs Presszó látogatása volt. Sokdioptriás szemüveget viselt, amely mögött kedélyes és elégedett arc, s derűs szemek tekintettek az ismerősre és távolból jött látogatóra is. Mert jöttek abba az otthonba, ahol élete végéig lakott nemcsak Egerből, hanem messzi földről külföldiek is, s nem mentek el a városból anélkül, hogy az író fiával, Gárdonyi Sándorral, ha csak rövid időre is, de ne találkozzanak. Gárdonyi Sándor apjához hasonlóan zárkózott alkatú volt, nehezen nyílt meg. Különösen az első találkozáskor, de aki nem sajnálta a fáradtságot, hogy ismét meglátogassa, az sok szép történetet hallhatott tőle. A vele való beszélgetésekből az derült ki, hogy az ő apja volt „a legjobb édesapa… akinek emlékét és életművének még ismeretlen hagyatékát Gárdonyi Sándor gondozta. Ő volt annak több mint négy évtizeden át, az író halála óta a leghűségesebb gondozója és őrzője. A második világháború elpusztította a családi kúria egy részét, de Sándor nem mozdult ki onnan. A sáncon élők közül sokan hozzá menekültek, pedig rendkívül veszélyes volt az ott-tartózkodás a kertben lévő orosz tüzelőállás miatt. Az író többezres könyvtárát szétdúlták, iratok és könyvek hevertek a sárban. Gárdonyi Sándor az oroszok elvonulása után mindent megtett a pótolhatatlan anyagok megmentése érdekében, s még a legkisebb papírdarabot is felszedegette és gondosan megőrizte. A szovjet típusú proletárdiktatúra bevezetése után 1948-tól 1956-ig, a Gárdonyi könyvek kiadása politikai, ideológiai okokból szünetelt, kivételt képezett az Egri csillagok és a Lámpás. Az idősödő Sándor azonban ezekben az években is segítette a Gárdonyi-kutatókat, megmutatta édesapja otthonát, s ápolta irodalmi hagyatékát, tulajdonképpen az egri ház emlékhellyé alakításán fáradozott. Neki köszönhetjük, hogy megőrizte apja dolgozószobáját, óvta személyes tárgyait, bútorait, s így megnyílhatott a Gárdonyi Géza Emlékmúzeum, ahol szinte eredeti állapotában megtekinthető az író dolgozó- és hálószobája. Sándor bácsi életében nagy traumát jelentett, hogy 1956-ban a házat államosították, ki kellett onnan költöznie. Szerencsére Bodnár Árpád családja szeretettel befogadta, ahol élete végéig érezhette a családi otthon melegét. Gárdonyi Sándor rendkívül művelt ember volt. Németből, franciából és szláv nyelvekből fordított, s beszélte ezeket a nyelveket. Rendkívül szorgalmasan gyűjtött minden irodalmi vonatkozást, amely édesapjával volt kapcsolatos. Sándor bácsi hetvenkilenc éves korában hunyt el, akit az író „majordómusz”-nak szánt, gazdásznak taníttatott, mondván: „Hadd legyen a jó levegőn, hiszen olyan gyenge…” Halála előtt még elment a Gárdonyi Géza Színházba, ahol megnézte édesapja Fehér Anna című népdrámájának előadását. Szeretett volna megjelenni az író szobrának leleplezési ünnepségén, de betegsége ebben már megakadályozta. Okos Miklós írt nekrológot róla a Heves Megyei Népújságban. „Hetvenkilenc évig élt az irodalombarát, Gárdonyi Sándor. Amikor most búcsúzunk tőle, meg kell köszönjük azok nevében –, akik majdan a nagy Gárdonyi-életmű teljes egészének alkotói lesznek – a féltést, a vigyázást Gárdonyi Géza irodalmi hagyatékára. És megköszönjük Bodnár Árpád családjának, feleségének a szeretetteljes gondoskodást Gárdonyi Sándorról, azt, hogy élete végéig érezhette a családi otthon melegét. A vármúzeum munkatársai, az irodalombarátok és tisztelői emlékét kegyelettel őrzik!” 1965 november 20-án hunyt el, földi maradványait 1965. november 26-án az egri Fájdalmas Szűz (Hatvani) temetőben helyezték örök nyugalomra, nagymamája mellé.

Gárdonyi Sándor halála után édesapja hagyatékát beszállították a Dobó István Vármúzeumba, melyben személyi és családi okmányok, naplójegyzetek, több mint huszonháromezer oldal kézirat, nagy mennyiségű titkosírással készített feljegyzés és számos használati tárgy mellett az író levelezéséből is gazdag anyag volt megtalálható. Gárdonyi Sándor gyűjteményéből jött létre a Gárdonyi Géza Emlékház.

Forrás: dr.Szecskó Károly

Utóírat: Abban a szerencsében volt részem, hogy ifjúként személyes ismeretségbe kerültem Gárdonyi Sándor bácsival. 1963-ban voltam 18. éves, ekkor költözött kb. egy évre albérletbe Sándor bácsi Eger, Dobó István utca 20. szám alá, Pável József barátom szülei házába. Mikor barátaimmal többen összejöttünk gyakran kártyázni invitált. Römivel játszottunk valami „amerikai römi” játékot, amire ő tanított meg bennünket. Kedvelt minket, csendes, szeretetreméltó ember volt. Egyszer megkérdeztem Sándor bácsitól, hogy miért lakik itt albérletben, mire azt felelte, hogy „az egri vár közelsége miatt”, ez neki nagyon sokat jelentett. Ifjú Kutnyák Géza festő barátomnak modellt ült, - melyet mellékelek - fantasztikus jól sikerült tusrajz örökítette meg híres ismerősünket.

Írta: Erdei László