Szolárcsik Sándor utca

Hevesy Sándor írása 1962-ben!

A Knézich Károly utca keleti oldalán, valahol az egykori káptalani magtárral — ma Faipari Vállalattal — szemben keskeny kis rés húzódik meg a szerény, nagyobbrészt földszintes házak kanyargó vonalában. A hézag még a két méter szélességet sem éri el, de új névtábla árulkodik róla, hogy itt egy utca nyílik — utca, amelyet talán az egriek nagyobb része sem ismer, és — szégyen ide, szégyen oda —, a város lakosai közül talán ötvenen sem tudják, ki az, akiről a régi, öreg utca a nevét nyerte.

Ennek az utcának Szolárcsik Sándor utca a hivatalos neve. Útvonalunk — ha szabad így nevezni! — a Knézich Károly utca középső részét köti össze azzal a kis terecskével, amely a Dayka Gábor és a Szaicz Leóutcák találkozásánál keletkezett.

Az utca talán a török időkben is létezett, de kétségtejen, hogy a XVIII. század közepén már teljesen a mai alakjában volt található. Ezt bizonyítja például a városról az 1750-es években készített Hazael-féle térkép is, amely egészen pontosan rögzíti a kétszáz év előtti állapotot. Ami pedig az elnevezést illeti, kis utcánkat egy 1787-ben készült „földabrosz” szerint régebben „Liliom-köz”-nek titulálták (talán olyan sok ártatlan ember lakott a környéken?) — majd a házsornak hosszú évtizedeken át „Nyár utca” volt a neve, így szerepel az 1890. évi kataszteri — majd még az 1930 és 1943. évi várostérképeken is. Az utca csak a felszabadulás után kapta a Szolárcsik Sándor nevet.

Ki is volt hát Szolárcsik Sándor?

Az 1790-es években Európa, egét a nagy francia polgári forradalom fénye ragyogta be. A francia felvilágosodás, a mindinkább erősödő revolúció eszméi elől nem lehetett elzárni az utat,, hiszen a feudalizmus, a születési előjogok, a korlátlan egyházi tekintélytisztelet kora ez időben már magában hordta a bomlás csíráit.

Nálunk, Magyarországon, a műveit, demokratikusan gondolkodó értelmiség ekkor az új világszemléletnek a hordozója, írók, költők, fiatal ügyvédek és hivatalnokok, nevelők és tanárok keresik a kiutat. Felfogásuk természettudományos és tele van mély emberi és emberbaráti gondolatokkal.

1793-ban a francia forradalom új szakaszához ért. A hatalom a jakubinusok kezébe került. Ekkor alakult ki a mi demokratikus értelmiségünk, a magyar jakubinusok előtt is: milyenné kellene az elavult országot formálni.

A titkos szervezkedés Martinovics Ignácvezetésével 1794 nyarán kezdődött el, de néhány hónap múlva felfedezték és egy nagyszabású politikai perrel igyekeztek azt kíméletlenül felszámolni.

Az ítélet végrehajtása elrettentő volt. 1795. május 20.-án a budai Vérmezőn kivégezték Martinovicsot és négy társát. Néhány nap múlva, június 3-án, még két fiatal: Őz Pál és Szolárcsik Sándor feje hullott a porba.

Az 1795. június 3-án kivégzettek egyike az a Szolárcsik Sándor, akiről az egri utcát elnevezték. Szolárcsik 1769 körül született Göncön, később Egerbe került és kispap lett az egri egyházmegyében. A papi pályát csakhamar otthagyva jogot végzett, majd a fiatal „jurátus” a kúriánál írnokoskodott. Gondolkodásmódja a Martinovics-féle összeesküvéshez sodorta és elfogták.

Az egykorú feljegyzések szerint „kihirdetett ítéletet nyugodtan hallgatta végig, felemelt fővel ment a kivégzés elé — és a vesztőhelyen beszédet tartott az összegyűlt néphez”.

Úgy hisszük, megérdemelte, hogy utcát nevezlek el róla!

A fentiekben említettük, hogy Szolárcsikot egy Őz Pál nevű sorstársával együtt végezték ki. Most tehát kérdezhetjük: ki volt Őz Pál — mit tudunk róla?

Őz Pál — Kolacsovszky Lajos, városunk múltjának nagy ismerője szerint — Heves megyében, hihetőleg Egerben született. Iskoláinak elvégzése után az ügyvédi pályára lépett. A következetes befelé fordulás jó példája a nagy tehetségű fiatal ügyvéd pályafutása. Ő az 1790-es évek legelején még — úgy látszik — egyaránt bizakodott mind a nemesség, mind az uralkodó reformjában.

A politikai viszonyok alakulása azonban hamarosan meggyőzte arról, hogy a legfőbb feladatok megoldását: a dolgozó nép életének megjavítását más úton kell keresnie. Így került ő is kapcsolatba a Martinovics-féle összeesküvéssel.

Az 1794. év őszén fogták el, de Őz Pál nem tartozott a mozgalom vezetői közé, de a bíróság előtt is bátran vallotta a köztársaság hívének magát: ezért kellett meghalnia! „Nem tagadom — mondotta —, hogy én a republikánus elveket helyeseltem, és nem voltam mentes attól a vágytól, hogy az hazámban is megvalósuljon”. Úgy hisszük, ezek után, hogy ha Szolárcsik Sándorról utca van elnevezve városunkban — Őz Pál is megérdemelné, hogy nevét az utódok hasonlóképpen megörökítsék!

Íme, ennyi mindent mesél egy keskeny, alig ismert utca...

Szolárcsik Sándor utca 1960 körül