Amikor Eger városa pénzt nyomatott...

Az 1860. évi egri szükségpénz története

Sugár István írása 1970 decemberében

I860 őszén az ország egyes helységeiben aggasztó váltópénzhiány lépett fel, amely azután nem elhanyagolható zavarokat okozott a gazdasági és kereskedelmi életben. Eger városa volt az első, mely az ércpénz hiányán saját kibocsátású városi szükségpénz forgalomba hozatalával segített. Kutatásaim szerint aztán az ő példáját követte Jolsva, Dobsina, majd pedig Miskolc. Az Egri Értesítő szeptember 26-án arról számol be, hogy a messzi földön híres egri Szent Mihály napi vásáron „a forgalom évek óta nem volt olyan silány, mint éppen ez időben. Az uralkodó pénzhiány nagy, az aprópénz iránt beállott bonyodalmak pedig a részüzletet gátolták . . . a baromvásáron . . . a szarvasmarhák és lovak, tulajdonosai a nagy számú, és jó kedvű vevők irányában . . . éppen nem, vagy semmi eladási kedvet sem tanúsítottak.” Az egyre aggasztóbb probléma fölött a város polgármestere és a megyefőnök között már október 1-je körül beható tárgyalások indultak. Ennek eredményeként 2-án a város tekintélyes kereskedőit összehívta a városi bizottmányi ülésre. Itt született meg a pillanatnyi váltópénzhiányt áthidaló ötlet: „Az élelmezési és egyéb cikkeik bevásárlása, a mennyiben az ércpénz hiánya miatt a bankjegyek fel nem válthatók, akadályozva van. Ugyanezért a város részéről addig is, még az állam részéről kisebb bankjegyek tétetnek forgalomba, kevesebb mennyiségben pénztári utalványokat kibocsátani szükséges . . . annál is inkább, hogy a szüreti időszak forgalma alatt a szedők, puttonyosok és egyéb munkások napi bére kielégítethessenek, s ezáltal a kellő rend és béke fenntartása kieszközölve legyen”. A városi bizottmányi ülés úgy határozott, hogy 5, 10 és 25 krajcár értékben készíttetnek majd városi szükségpénzt. Miután a szokatlan szükségmegoldáshoz a megyefőnök úr is hozzájárulását adta, Eger városa a pénzek kinyomásával az országos hírű egri líceumi Szent János nyomdát bízta meg. A levéltári kutatás során tisztázható volt, hogy az 5 krajcáros fehér, a 10 zöld, a 25 krajcáros pedig rózsaszínű papíron készült. Az egri városi szükségpénz-kibocsátás összértéke 5 ezer osztrák értékű forint volt. A szükségpénz anyagi fedezetére négy tekintélyes egri polgár teljes vagyonát kötötte le. Steinhauzer Antal, Bajzáth József, Ringelhann Antal és Móczer Ignác vitathatatlanul példátlanul álló szolidaritásának hamarosan meg is lett az eredménye. Mint az Egri Értesítő október 13-án „Üzleti Szemle” című rovatában olvassuk, a szükségpénz városunkban is a forgalom minden ágaira nézve, piacon és boltokban ijesztő alakban mutatkozni kezdett zsibbasztó hatást annyira megszüntető, hogy a nyoma is alig vehető észre, s a forgalomból egészen kihúzott rézkrajcárok is napról napra szemlátomást nagyobb mennyiségben kezdenek ismét odúikból napfényre özönleni. Amikor azután november 28-án végre a Császári és Királyi Pénzügy-minisztérium szigorú szankciókat hozott „a pénzzel minden bárminemű üzérkedés legszigorúbb” büntetésére, akkorra Egerben már nyoma sem volt az aprópénz hiányának . . . A városi illetékesek bölcs előrelátással a nyomda által leszállított „nyers” pénzmennyiséget ötletes módon hitelesítették, — megakadályozva, hogy netalán a nyomdából illegálisan kikerült példányok forgalomba kerülhessenek. Az egyes pénzek hátoldalát a város jól ismert címeres bélyegző lenyomatával látták el, a címoldalon pedig az egyes darabokat kézírással sorszámozták. 1860. november 28-án a városi képviselői gyűlés úgy határozott, hogy mivel a szükségpénz további forgalma „nem elkerülhetetlenül kívántatna meg”, megkezdték annak visszaváltását. Mivel azonban a kitűzött határidőig: december 31-ig még sok városi szükségpénzt nem váltottak vissza, annak végső érvényességi határidejét, — „ne hogy egyesek megkárosíttassanak, s Eger városának a hitele is szenvedjen”, — 1861. február 28-ban határozták meg. A ma már meglehetősen ritka, 1860. évi Eger városi szükségpénzek ma már múzeumi beccsel bírnak, s a valóban forgalomban volt pénzekből még a Magyar Nemzeti Múzeum pénz és éremtani osztályának is csupán néhány példánya van. Az 1860. október10-től február 28-ig Eger város területén érvényben volt 5, 10 és 25 krajcáros papírpénzek értékes emlékei a 110 esztendővel ezelőtti élénk, sőt pezsgő egri kereskedelmi és gazdasági életnek.