EGRI TŰZOLTÓSÁG

Eger tűzvédelmére már a középkorból találni adatokat. 1508-ban kéményseprésre vonatkozó számvetés készült, mely jelzi, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a tiszta kémények rendeltetésüknek megfelelően elvezessék a füstöt és ne okozzanak tüzet. 1564-ben a várban egy tűzoltásra való „ víz/puskát” vettek lajstromba.

A város a 18. század óta adott ki tűzrendészeti rendeleteket, melyben megtiltják a szalmával, vagy náddal fedett házak építését, csak a cserépfedést engedélyezik. A pataktól távollakóknak, ha a házuknál nem volt kút, hordókban kapitányvizet kellet otthon tartaniuk. Ekkor, az 1700-as években a céhek tagjait kötelezték tűzoltásra.

A városi tanács „ tűz-inspektort” választott a házak kéményeinek és tűzhelyeinek ellenőrzésére

1725-ben a püspök javasolta négy tűzőr alkalmazását, később toronyőr is vigyázta a várost. Ennek ellenére hatalmas tüzek pusztítottak. 1800. augusztus 23-án több mint 150 ház égett le. Az 1827. augusztus 26-án kitört tűzvész elpusztította a minoriták és ciszterciek templomát, továbbá 87 házat és 47 borházat.

A céhekre épülő tűzoltóság a növekvő városban egyre nehezebben oldotta meg a feladatát, így a megváltozott társadalmi feltételek között átadta helyét a korszerűbb, önkéntesen szervezett tűzoltóságnak.

A város főorvosa, Dr. Danilovich Pál kezdeményezésére indult társadalmi mozgalom eredményeként 1874. július 12-én megalakult az „Egri önkéntes tűzoltó-egylet”. Az eleinte ellenszenvvel kezelt testület hamar széleskörű társadalmi támogatottságra talált. Az első őrtanyájuk az Állami Sóház épületében volt. Működő létszámuk 150 fő körül mozgott.

Az őrtanya elhelyezése az állami sóház helyiségeiben csak ideiglenesnek bizonyult. 1881-ben ugyanis a kincstár eladta az épületet, így az egyletnek új helyiség után kellett néznie. A mostani Almagyar utcában kaptak elhelyezést ismét csak ideiglenes jelleggel. 1874. július 12-én egy szomorú esemény hívta életre az Egri Önkéntes Tűzoltóegyletet. Július 3-án az akkori piactér, a mai Dobó-tér teljesen leégett. A város polgárai tehetetlenül nézték a tűz pusztítását. Egyértelművé vált, hogy egy megfelelő eszközökkel és szakértelemmel, tapasztalattal rendelkező testület nélkülözhetetlen Eger életében. A tűzoltóság végleges elhelyezése 1884-ben oldódott meg. Ekkor kapta meg a város az egyház tulajdonában volt, a mostani Tűzoltó téri telket. Még ugyanebben az évben a város az ott lévő malomépületet helyrehozta, és örökhasználati joggal átengedte a tűzoltó egyletnek, amely 1884. október 1-én költözött új otthonába.
A tűzoltó laktanya nagyrészt még most is álló épületegyüttese, amely közel száz esztendőn át szolgálta Eger tűzvédelmét. 1891-ben adták át a város és az érsekség anyagi támogatásával épített szertárat és istállót, mely utóbbi 3 pár ló elhelyezését tette lehetővé.

Dr. Danilovich Pál egyleti elnök irányításával hozták létre az őrtanya kertjét, amely 1889-ben egy tekepályával is bővült. A kerthelyiség egészen a második világháborút követő időszakig használatban volt, kellemes összejöveteli helyet biztosítva a tagság számára.

1891-ben József Főherceget, a „ Magyar országos tűzoltó-szövetség” védnökét látták vendégül, ennek emlékét őrizte a szertár falában elhelyezett márványemléktábla.

Az egriek kezdeményezésére alakult meg a „Heves vármegyei tűoltó-szövetség” 1893-ban. 1902-ben a „ Magyar országos tűzoltó-szövetség” Egerben tartotta XV. kongresszusát. 1904-ben indult meg a városban a vármegyei szövetség által felügyelt tűzoltói szaktanfolyam, amelyet 1913-ig 400 fő végzett el.

1897. június 29-én pedig az új őrtanyaépület felszentelésére került sor. A tűz által legveszélyeztetettebb helyeket telefonnal összekötötték a tűzoltó laktanyával. Összesen hat ilyen éjjeli tűzjelző állomást létesítettek: a maklári negyedben a Weisz-féle gőzmalom és a Preszler-féle szeszgyárban, a hatvani negyedben a Wind-féle gyár, a belvárosban a rendőrlaktanya, a Dohánygyár és a nagykaszárnya. Ezek egymással, valamint a toronyőrlakással, a tűzoltó őrtanyával, illetve a tűzoltó főparancsnok lakásával állandó összeköttetésben voltak Az 1920-as évekre a laktanya műszaki és technikai felszerelése elavult, ezért a városi képviselőtestület 1926 szeptemberében elhatározta, hogy a laktanyát átépítteti. Az új vasbeton mászótornyot, motorszínt, műhelyt, istállót és mellékhelyiségeket, amelyeknek kialakítása 250 millió koronába került, a következő évben adták át. Nagyon nagy szükség volt egy korszerű tűzoltóságra a háborús években. 1943-ban Budapestről a belügyminisztérium országos akciója révén új gépjárműfecskendőt és két vontató autót szállítottak az egri tűzoltóság részére, az egri körzet hivatásos tűzoltóinak létszámát pedig hat fővel emelték.

Lengyelország német lerohanása után, 1939-ben a lengyel tűzoltók felszerelésükkel együtt Egerbe menekültek és részt vettek a város tűzvédelmében.

1940-ben Észak-Erdély visszacsatolásakor az egri tűzoltóság kiképző kerete Marosvásárhelyre települt át a helyi tűzoltóságok megszervezésére, kiképzésére.

1944 novemberében, a szovjet csapatok közeledtére, kiürítési parancsra a tűzoltóság felszerelésének egy részét nyugatra szállították.

1945 után a laktanyát államosították, létrejött az állami tűzoltóság, amely hivatásos állományt alkalmazott. A tűzoltók egészen 1956-ig egyben mentőszolgálatot is elláttak. A tűzoltóság 1981. május 1-én elköltözött régi telephelyéről, ma laktanyájuk a Vincellériskola utcában található. A Tűzoltó tér 5. szám alatt, az egykori tűzoltó laktanyában 1999 szeptemberében, az egri tűzoltóság megalakulásának 125. évfordulóján nyílt meg az egri Tűzoltó Múzeum. Az Európai Uniós és állami támogatásból felújított épület és a kibővült kiállítás 2012-ben ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt Egri Tűzoltó Múzeum néven. Az Egri Tűzoltó Múzeum izgalmas, interaktív formában mutatja be a tűzoltó történelem értékeit és a jelenkor technikai vívmányait. Az állandó kiállítás mellett játszóház és játszótér is várja a gyermekeket.

Irta: Erdei László