CSILLAGHULLÁS AZ EGRI LÍCEUM TETEJÉRŐL 1956-ban

1956 –ban a Líceum tetejéről a vörös csillag leszerelése sem tartozott a mindennapi történetek közé. A város lakossága egyre türelmetlenebbül követelte a számára idegen jelkép, forgó vörös csillag eltávolítását, s buzgó fiatalok a vasszerkezet elfűrészelésének is nekiláttak, ezért a tragédiát elkerülendő, a főiskola igazgatója már napok óta kereste a megfelelő szakembereket a művelet elvégzéséhez, vállalkozó azonban nem akadt. Végül az egri Vas- és Fémipari KTSZ vezetője elvállalta a munkát, de csak azzal a feltétellel, ha a megyei pártbizottságtól erre engedélyt kap. Az engedély azonban késett. A munkálatokat azzal igyekeztek elodázni, hogy a csillag leszerelése a toronyról állványozás nélkül életveszélyes. Ez egyébként igaz is volt, hiszen az eltávolítandó szimbólum 7 mázsát nyomott.

Mindenesetre Zachár Endre műhelyvezető 27-én reggel elindult a munkálatokat megelőző helyszíni szemlére. A mintegy 30 perces helyszíni szemle után 10 óra tájban érkeztek a szerelők a Líceumba. Kaknics Alajos, a csillag egyik leszerelője ekkor találkozott először nemzetőrökkel, akik az épület bejáratánál álltak. Jóval tíz óra után megjött az engedély az MDP megyei pártbizottsága harmad titkárának az aláírásával, s így tíz óra harminckor megkezdődhetett a munka. A szerelők kötelekkel és szerszámokkal felmásztak a csillagvizsgáló tetejére, s a brigádvezető irányításával nekiláttak a leszerelésnek. Addigra már megtörtént az áramtalanítás is, hiszen a csillagot több száz 500 wattos izzó világította meg, melyeket a csillag egyik oldalát fedő üvegborítás alá szereltek fel.

A vörös csillagot az egri lakatosárugyár készítette. Forgószerkezet volt, a kupola alatti teremben egy körülbelül másfél méter átmérőjű fogaskerék volt elhelyezve, s ennek a középpontjából nyúlott ki a csillagot tartó csőszerkezet, amelyet sebességváltó közbeiktatásával egy 10 lóerős villanymotor forgatott. A vázszerkezet ötvenszer ötven centiméteres szögacélból készült, hiszen nagyon erős szélnyomásnak kellett ellenállnia. A váz akkora volt, hogy egy ember kényelmesen sétálhatott benne. A csillag szárnytávolsága 6 méter volt, középpontja a kupola fölött nyolc méterrel helyezkedett el. A leszerelés nem kis szakértelmet igényelt, de legalább ennyi bátorságot is, hiszen az 53 méter magas torony tetején magasló szerkezeten egyensúlyozni emberpróbáló feladat volt. Ezt Kaknics Alajos és Győrfi István, a KTSZ egyes műhelyének dolgozói végezték el. Legelőször felhágóbilincseket szorítottak a szerkezetet tartó rúdra, melyen elsőként Kaknics, majd Győrfi kapaszkodott fel a csillag belsejébe. Ezután az egyik oldalt borító üveglapokat, majd a másik oldalt fedő lemezborítást távolították el. Minthogy a beszáradt gitt eltávolítása nagyon sok időt és energiát vett volna igénybe, ezért az üvegtáblákat kalapáccsal verték ki. Ez a csörömpölés hívta fel a Líceum környékén járó emberek figyelmét a munkálatokra, s rohamosan elterjedt a hír a városban: „verik a csillagot a Líceum tetejéről”.

Ezután a szárnyak leszereléséhez fogtak. „Nyírókalapáccsal „elcvikkoltuk” a csavarokat – emlékezett Kaknics Alajos – azután a szárnyakat, egyiket a másik után kötélen leeresztettük. A legnehezebb feladat az utolsó szárny leeresztése volt, hiszen akkor már csak az egy szál rúd és az általunk felszerelt felhágóbilincsek álltak rendelkezésünkre. Dél felé járhatott az idő, amikor az utolsó szárnyat is leengedtük, s ott állt magában a tartóoszlop. A munkálatokat a torony teraszáról tanárok és diákok is figyelemmel kísérték közöttük Darvas Andor (Darvas Andor 1956 októberében a pedagógiai főiskola fizika tanszékének vezetője volt) bácsi. Amikor már csak a rúd maradt, Darvas Bandi bácsi egy nemzeti lobogót hozott valahonnan, amit még az eddigieknél is veszélyesebb művelettel a csillag tartóoszlopához erősítették.”

Forrás: HEOL.hu

Főiskola előtt 1956 október