26 koporsó!

Igazság Újság Eger, 1945.04.01.

26 gyalulatlan deszkakoporsóban 26 agyongyötört, kegyetlenül megkínzott, emberméltósága után életétől megfosztott ártatlan ember teteme.

Munkáséletű férfiak és nők, nemrég még kacagó gyermekek, magatehetetlen öregek és háborúban megcsonkult hadirokkantak egy esztelen és gonosz faji őrületnek lettek áldozatai, mert más templomba jártak imádkozni.

Otthonuktól és családjuktól történt elszakítása után a kerecsendi erdőbe, s onnét most Eger minden társadalmi rétegének részvéte mellett örök nyugvóhelyükre, a temetőbe kerültek.

A vallási szertartás után Székely Endre az izr. Szentegylet részéről egyenként búcsúzott az ismerős áldozatoktól. S miközben neveket szólítva, koporsótól koporsó elé lépett, többen hangos zokogásban törtek ki.

Jablonszky György városi megbízott főjegyző a gyászolóknak vigasztalást kívánt nyújtani, mondván: a mélység mellett magasság, s a sötétség nyomában ott a világosság.

Csirmaz Dezső képviselő a Kommunista Párt nevében vádbeszédet mondott mindazok ellen, akik okozói vagy előidézői voltak annak, hogy ezek és hasonló gyilkosságok történhettek.

Dr.Tóth József a Nemzeti Bizottság képviseletében mondott mély fájdalomtól áthatott búcsúztatót.

Darvas Andor a Szociáldemokrata Párt részvétét tolmácsolta. A 26 sírt a többi ilyen sír mellé állítva, azt olyan gátként említette, mely meg fogja akadályozni, hogy a gonoszság árja még egyszer elöntse a világot.

Az egri izraelita temetőben újabban 26, másutt több vagy kevesebb, a világ különböző helyein, a különböző felekezetek temetőiben és mindenütt, ahol Európa mániákus gyilkosai fasiszta mákonyukkal mérgezhették a lelkeket és az emberiesség fölött úrrá tették az aljas indulatokat, milliónyi erőszakosan kioltott élet a lezárt sír mélyéről sikolt az élők fülébe.

A halottak tanúvallomást tesznek, vádat emelnek és ítéletet mondanak.

Minden élőnél hitelesebben és terhelőbben vallanak. Feltárják sebeiket, megmutatják csípős csalánban meghempergetett mezítelen testüket, az elevenen elfűrészelt végtagokat és leégetett melleket.

Minden ügyésznél meggyőzőbben harsogják a szörnyű vádat a legparányibb emberi érzés híján lévő gyilkosok, a lélektelen felbujtók és az összes alattomos és gyáva bűnrészesek ellen.

Egyben marasztaló ítéletet is mondanak mindazokkal szemben, akik megkülönböztették magukat embertársaiktól, akik támogatták vagy akár egykedvűen tudomásul vették a kegyetlenkedéseket, de érinti az ítélet azokat is, akik a legkisebb kockázatot sem vállalták, hogy segítséget nyújtsanak az üldözötteknek.

Húsvét ünnepe különösen alkalmas az ártatlanok üldöztetése fölött való elmélkedésre a tanulságok és kötelezettségek levonására.

Lénárd Sándor