A mellékelt írás az egri és a megyei zsidóság üldözését, szomorú sorsát mutatja be az 1944. évben a zsidóság összegyűjtésének és deportálásának időszakában:

DOKUMENTUMOK A HEVES MEGYEI ZSIDÓ LAKOSOK KITELEPÍTÉSÉHEZ

Írta: Csiffáry Gergely

Az előzményekhez tartozik, hogy a hazai zsidóság életében az első zsidótörvény az 1938. évi XV. te. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról címen született. Valójában az értelmiségi pályákon és a szabadfoglalkozásúak terén 20%-ban maximálta a zsidók részvételi arányát, s ezzel megszűntették a társadalmi jogegyenlőséget. Az ún. második zsidó-törvény 1939. évi IV. te., május 5-ei hatállyal lépett életbe. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról címet viselte. Ez a törvény a zsidóság fogalmát már nem vallási, hanem faji alapon határozta meg. A törvénnyel a korábbi 20%-ról 6%-ra akarták leszorítani a zsidóság számarányát az értelmiségi és egyéb pályákon. A szélsőjobboldali pártok az 1939-es országos választásokon jelentősen, előretörve - főként a nyilasok - 49 mandátumot, s ezzel a parlamenti mandátumok egyötödét (19%) szerezték meg.
A zsidóság gazdasági-társadalmi téren történő kiszorítása 1944. március 19-e után - Magyarország német katonai megszállásával - új és sorsdöntő szakaszába lépett. A német megszállás gyökeres fordulatot hozott a hazai zsidók sorsában is mivel a németek közvetlen katonai jelenléte megindította az ún. zsidókérdés végleges megoldását.” 1944. március 31-én elrendelték a sárga csillag viselését. Április közepén a kormányzat ismét kemény zsidóellenes gazdasági intézkedéseket léptetett életbe. Április 16-tól elrendelték a zsidók vagyonának bejelentését, zár alá vételét. Lezárták a zsidó széfeket, zárolták a folyószámlákat, bankbetéteket. Április 21-én a kereskedelemi miniszter bezáratta a zsidó kereskedéseket. Ezzel szinte egyidejűleg még 1944 tavaszán megkezdődtek a hazai zsidóság fizikai megsemmisítésének az előkészületei.
A hazai zsidó lakosok elhurcolása előkészítéseként a német hatóságok rendelettel kötelezték a Magyar Zsidók Központi Tanácsát, hogy kérdőíveken írassák össze a magyarországi hitközségek adatait.
A zsidók mindennapi életét korlátozó rendeletek zökkenőmentes ” végrehajtása céljából 1944. áprilisában országszerte a közigazgatásban a nem megbízhatónak minősített megyei vezetőket, főispánokat leváltották. így Heves megyében 1944. április 29-én, a már 17 éve hivatalban lévő dr. Hedry Lőrinc főispán hivatalos felmentését kérvényezve 1944. május 20-tól távozott. Az itt közreadott források azért különösen figyelemre méltók, mert eddig a hazai publikációkban sehol nem tettek közzé egyetlen zsidó gettóval kapcsolatos rendszabályt. A források másik különlegességét az adja, hogy soha eddig nem közölték azokat. Az első irat Heves vármegye alispánjának 9345/a. 1944. számú határozata a megyében élő zsidó származású lakosok új lakóhelyeinek kijelöléséről született, 1944. május 4-én. A határozat szövegét A/4 méretű stencilezett lapon adták közre. Az érkeztető pecsét elmosódott, nem tudni, mikor - feltehetően másnap vagy harmadnap - érkezett-e Atkárra, ahol 717/1944. sz. alatt iktatták és ZS, azaz Zsidó piros krétaceruzával jelezték korabeli rendkívüli fontosságát.
A kiadott alispáni határozatot dr. Sziberth vármegyei aljegyző fogalmazta. A határozat szövegéből kitűnik, hogy a határozatból 111 db számozott példányt küldtek ki hivatali úton.
A forrásból kiderül a Heves megyéből a gettókba hurcolt zsidó személyek pontos száma. Eger városból 1 620, Heves vármegye zsidó lakosságából 6 601 személyt hurcoltak el, zártak ideiglenesen gettókba, majd az életben maradottakat elszállították vasúton a megsemmisítő táborokba.
A második dokumentum az egri járási főszolgabírójának - aki az időben dr. Polgáry Pál volt - a határozata a Szúcs bányatelepen (Bagólyukban) létesült gettó felállításáról. Sajnos az eredeti iratokhoz mellékelt 8 db mellékletből csak kettő maradt meg. Az a különlegessége ennek az iratnak, hogy közvetlen betekintést kapunk a tábor megszervezéséről, felállításáról, belső szervezeti rendjéről, az elhurcoltak elhelyezéséről, a tábor felszereléséről. Továbbá arról, hogy az élelmezésről 2 hétig a gettóba deportáltaknak maguknak kellett gondoskodniuk. A bagólyuki tábor vezetésével Klosszár Kálmán füzesabonyi lakost bízták meg, táborparancsnokként. Személyéről, tevékenységéről és sorsáról nem rendelkezünk adatokkal. Felállították a tábori őrséget. A táborok felépítésének, a kilakoltatott keresztény családok költségeinek a fedezését az elhurcolt zsidókra terhelték úgy, hogy fejenként 100 pengőt kellett fizetniük ezért. A gettóba szállítás költségeit is a kényszerlakhelyre hurcoltaknak, a szállításkor kellett kifizetni.
Külön rendelkeztek a csomagokról. A táborlakók nem telefonálhattak, sem táviratot, sem csomagokat nem küldhették, kivéve a levelezést, amelyet az Egercsehi közjegyző cenzúrázott. Ezen kívül kötelezték az egri járás zsidóságát, hogy saját költségükön tűzkár ellen biztosítsák, forgalmi érték szerint javaikat a táborba szállításuk napjáig, legkésőbb 1944. május 10-ig.
Külön szabályozták azt, hogy az elhurcoltak haszonbérletéből származó jövedelmeket zárolt folyószámlára utalják, de semmiképpen ne kerülhessenek a tulajdonosok kezeihez. A tábort elhagyni csak munka céljából, vagy rendkívül indokolt esetben lehetett, amit kihallgatás útján kellett az érintettnek a táborparancsnokságtól kérelmeznie.
A gettókba hurcolt zsidóknak - az engedélyezett csomaggal, előírt felszereléssel 1944. május 8-9. között kellett Bagólyukba megérkezni, s a lakóházak berendezésével május 10. reggeléig el kellett készülniük.
Az I. sz. mellékelt leltár során előírta, hogy 12 személy részére egy lakásnak milyen alapfelszereltséggel kell rendelkeznie. Ezentúl a 15-15 fos női- illetve férfi kórház felszerelését is előírták. Emellett külön rendelkeztek arról is, hogy az egyes járások milyen felszerelést, műhelyeket, eszközöket kötelesek a táborba szállítani.
Végül a határozat II. sz. melléklete előírta, hogy milyen kötelező minimális felszereléssel kell a bagólyuki zsidó gettó tagjainak egyénileg rendelkezni, amit az érintettek kötelesek voltak magukkal hozni.
A gettókba koncentrált zsidó lakosok 2-3 hétig voltak egy helyen, mert 1944. június első hetében a bagólyuki, az egri és a tiszafüredi gettók lakóit Kerecsendre, a téglagyárba szállították. A megye többi zsidó lakóját a hatvani és gyöngyösi táborhelyekről adta át a magyar csendőrség a német parancsnokságnak. A bagólyuki és kerecsendi tábor vezetője a szélsőséges nézeteiről hírhedt dr. Polgáry Pál, az egri járás főszolgabírója volt. Egyébként ő az egyike azoknak, aki megszervezte, és utóbb vezette a megyei szervezésű Keleti Arc- vonal Bajtársi Szövetsége (KABSZ) nevű fegyveres szervezetet, amelynek a tagjai a Keleti Fronton a partizánok ellen elszántan harcoltak. Polgáry Pál vezette azt a négy személyből álló fegyveres különítményt, amelynek a tagjai 1944 októberében Kerecsend határában 26 munkaszolgálatost és katonát lemészárolt. 1945 tavaszán a dunántúli harcokban halt meg március 11-én, s a Vörösberényben temették el.
A Kerecsenden összegyűjtött zsidókat június 9-én, gyalog menetben, megerősített csendőri kísérettel - de nem az országúton, hanem szántóföldeken keresztül - kísérték Makiárra, a vasútállomásra. Itt a szerencsétlen sorsú üldözötteket a magyar csendőrök vagonokba zsúfolták, azon német tisztek jelenlétében, akik az elhurcoltakról készült pontos névsorokat ellenőrizve vették át a deportált zsidókat. A német „megsemmííési terveknek” megfelelően Heves megye gettózott zsidó lakosságát 1944. június 16-ig kellett Kassán keresztül Auschwitzba elszállítani.

A holokauszt emlékmű Bagoly-lyukon. Szűcs -bányatelep.

Fotó: Nád Béla