EGRI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETE

 

A XIX. SZÁZAD hetvenes éveinek elején vetődött fel Egerben az állandó színház gondolata. Azelőtt a hozzánk jött színtársulatok a legkülönfélébb helyeken voltak kénytelenek előadásokat tartani. Így játszottak az egykori Szarvas-vendéglő nagytermében, ahol Déryné Széppataki Róza fellépéséhez tapsolhatott a közönség. Más épületekben is keresték a lehetőséget, mint a „város házának” (ma Széchenyi u. 12. sz.) udvarán felállított „arénában”, az „Ó-Casino” (ma Szakszervezeti Székház) „szálájában”, és talán fel sem tudnánk sorolni, még merre mindenütt. Így nem csoda, hogy állandó a panasz: a kicsi termekben csak kevés közönség fér el, ezért a belépődíjat nem fedezik a nagyobb társulatok fenntartási költségeit. A szabadban az előadások gyakran elmaradnak az eső, a rossz időjárás miatt. Ezeket a bajokat látva, lelkes egri emberek már 1878. április 14-én megtartották az „Egri színkör részvénytársulat” alakuló gyűlését, majd ennek céljaira „egyesek és intézmények 501 részvényt jegyeztek 10 frt-jával.” A társaság elnöke az Egerben jól ismert és nagyra becsült Csiky Sándor képviselő volt. Megindult a tervezgetés: Kovách Kálmán államépítészeti főmérnök egy nagyobb színház terveit készítette el. Amikor azonban a pontosabb számítások megmutatták, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg nem elegendő a megvalósításhoz, letettek a tervezett színház építéséről, és mindinkább előtérbe került egy kisebb „színkör” létesítésének gondolata. A színház építő bizottság kérelmére 1881 tavaszán a város képviselőtestülete először az ún. „Hosszúpince” épületét (ma Tinódi tér 4.) adta oda színház céljaira, de ezt a határozatot a belügyminiszter formai okokból megsemmisítette. A színház végleges helyének a kérdése az 1882. évben dőlt el. Az 1882. április 30-án tartott „képviselő ülés” Krecsányi Ignác színigazgatónak engedélyt adott, hogy az akkori Hunyadi téren (a mai színház helyén) színkört építhessen. A munka gyorsan haladt és 1882. július 8-án megtarthatták az első előadást. A megnyitó prológot Somló Sándor (a Nemzeti Színház későbbi igazgatója) írta. „Ez egy egyfelvonásos drámai mű, tárgya Eger város történetéből, Dobó István idejéből való, amidőn az egri hős nők annyira kitűntek!” Az ezer forint költséggel felépített első nagyobb méretű egri színkört (16 öl hosszú volt és 18 páholyt is kialakítottak benne) a következő évben: 1883 őszén lebontották. Indokolás: „mivel minden szilárdabb építkezés nélkül emeltetett, semmi biztonságot nem nyújt arra nézve, hogy a szél viharát több időre is kiállja vagy, hogy télen át magasabb hóréteg alatt esetleg össze ne zúzatnék, de mert anyaga könnyen gyúlékony, végre semmi külcsínnel nem bír, következőleg szépészeti szempontból sem engedélyezhető.”

 

Egerben szükség volt egy nagyobb befogadóképességű helységre. 1884-ben felépült az Aréna, fából készült színházépület, mely 1903-ig volt a Thália egri otthona. Az utolsó előadáson Gárdonyi Géza Annuskáját mutatták be. Németh József színtársulata szórakoztatta a közönséget.

Légmán Imre és Bárány Géza mérnökök tervei alapján készült el az új színház 1904-ben. Az építési összeg közel 100 000 koronát tett ki, ami bizony akkor igen tekintélyes összeg volt. A kész terveket Czigler Győző (1850-1905) műegyetemi tanár véleményezte, akinek bírálata kedvező volt. A kivitelezést Mátray Sándor egri építőmesterre bízták. A színházba 6—700 néző fér. A földszinten, amelyre hatalmas kupola borul, 16 páholy volt, továbbá ülő- és állóhelyek. Az I. emeleten 25 páholy, a büfé és erkélyek, a II. emeleten az erkélyszékek, karzati ülés állóhelyek voltak. A nézőteret beborító kupolát művészi freskók díszítették a művészet ágazatainak ábrázolásával s egyéb ornamentikus alkotásokkal. . A színház minden helyiségébe légfűtést és villanyvilágítást vezettek be. Nem volt állandó színtársulat. 1904, augusztus 20-án nyitották meg ünnepélyesen, Gárdonyi Gézának „Dobó István szelleme” című hatásos prológjával, utána pedig az „István, első magyar király” című színdarabot adták elő. A jelenet bemutatását ezután került sor Dobsa Lajos: István, első magyar király című szomorújátékának előadására. Az első szezon lefolytatására Balla Kálmán miskolci színigazgató kapott megbízást. Az első híres színtársulatra: Palágyi Lajos művészeire emlékezünk, a Thália-műkedvelő társulat és Kardos Géza színészei hangját véljük hallani.

1908-ban az épületbe költözött az első egri mozgófénykép vállalat, a mozi, amely a színházban tartotta előadásait. Ekkor már Palágyi Lajos társulata játszik az épületben.

Abban az időben Eger a miskolci színkerületbe tartozott: Sátoraljaújhely, Gyöngyös és több ízben Debrecen kapcsolódott be hozzá. A színházban többek között játszott Czakó Pál, Mariházy Miklós és Kardoss Géza társulata is. 1939-ben Eger a cseretársulat rendszer városai közé került.

1941-45 között Beleznai Unger István, Jakabffy Dezső és Inke Rezső társulatai adnak itt műsort.

A színházban számos neves színész megfordult, ilyenek voltak: Csortos Gyula, Küry Klára, ifj. Latabár Kálmán, Mészáros Giza és Márkus Emília is. 1939-ben Egerben lépett fel a cseretársulat rendszer keretein belül Jávor Pál, majd Turay Ida is.

1948-ban államosították a színház épületében üzemeltetett Palota mozit, majd 1949-ben a színház épületét is. Ettől kezdve a miskolci társulat játszóhelyeként és a mozi működési helyeként funkcionált 1955-ig. 1955. október 23-tól önálló társulattal rendelkező színház lett, ekkor vette fel a Gárdonyi Géza nevet.  

1955 nyarán felújították az épületet, bővítették a művészek öltözőit és mosdóhelyiségeit, korszerűsítették a világítási berendezést (színváltós reflektorokat szereltek fel). Az 1955/56-os évadtól először lett állandó színtársulata Eger városának, az igazgató Ruttkay Ottó lett. 1955. október 23-án Gárdonyi Géza Előjátéka után Gárdonyi Géza: Annuska című előadását láthatta a közönség. Az épület ekkor vette fel a Gárdonyi Géza nevet. Az önálló társulat 1955-től 1966-ig működött, majd összevonták a Miskolci Nemzeti Színházzal. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt Gárdonyi Sándor is, az író fia.

1957-től a teátrum kamaraszínházzal is rendelkezik, a Trinitárius utcai gyakran „rossztemplom” épülete ad ennek helyet. Az 1961/62-es évadtól a színházépület felújítása alatt a templom lett a társulat játszóhelye.

1961-64 között átépítették a színházat. Mányoki László középület-tervező főmérnök és munkatársa, Szutor János, és Moser Pál belsőépítész kaptak megbízást a tervek elkészítésére. A szcenikai berendezést Tolnay Pál tervezte. A régi épület színpadát és oldalfalait megtartották. A földszinti és emeleti nézőteret, illetve az épület homlokzatát üvegfallal határolt előcsarnok ölelte körül. Befogadóképessége 580 fő volt.

1964. december 11-én nyitották meg az új épületet. A megnyitó előtt leleplezték a színházban Gárdonyi Géza márvány mellszobrát, Ohmann Béla alkotását. Az ünnepi alkalomra Gárdonyi Géza–Kárpáthy Gyula: Egri csillagok c. darabja került bemutatásra, előtte Gárdonyi Géza: Előjátékát adták. Ekkor Lendvai Ferenc a színház igazgatója. 1967-től az egri színház befogadó színház lett, a miskolciak tartottak itt előadásokat. A díszletek, jelmezek nagy részét átvitték Miskolcra.

1967-ben társulat nélkül maradt, éveken keresztül újra a miskolciak telepítettek ide előadásokat.

Az 1970-es években a Gárdonyi Géza Színházban az előadásokat a Miskolci Nemzeti Színház tagja i játszották. Az idők folyamán kiderült, hogy Egernek önálló színész társulatra van szüksége.

Hosszú vitákat, harcokat ezután 1985-ben Szikora János vezetésével első állomásként, egy befogadó színházi funkciót ellátó, bemutató, rendezési joggal rendelkező társulat nélküli színház alakult meg.1986 őszén Gali László került a színház élére. Az 1987/88-as évadtól a Gárdonyi Géza Színház újra önálló társulattal rendelkezik. A 18 fős alapító társulat Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabjával mutatkozott be az egri közönségnek. 1993-ban a színház fenntartását a Megyei Jogú Várostól átvette a Megyei Önkormányzat. 1985-től 1997-ig a színház tagozata volt a Harlekin Bábszínház.

1996-tól Beke Sándor az új igazgató, aki Ratkó József: Segítsd a királyt című drámájának megrendezésével, a kassai Thália Színház társulatával mutatkozott be.

Az épület újabb felújításra szorult. A rekonstrukció jelentős volumene miatt a Heves Megyei Önkormányzat, mint fenntartó nem tudta saját forrásaiból megoldani, így címzett támogatási pályázatot nyújtott be, melyet 1998 tavaszán fogadtak el. Ezt követően kezdődtek el a munkálatok a miskolci Bodonyi [Bodonyi Csaba építész] és Társa Építész Kft. tervei alapján. Az építész két eltérő formavilágot hozott valamilyen közös nevezőre. A '60-as években átalakított színház formailag alig őrzött valamit az eredetileg 1904-ben épült eklektikus épületből. Bodonyiék a közel százéves épület és a 60-as évekbeli átalakítás összehangolására törekedtek, kisebb-nagyobb sikerrel. Ezt a feladatot az elképzelései szerint nem egy új stílust használt fel, hanem a két előzőt kapcsolta egybe. Ehhez persze olyan új anyagokat is alkalmaznak, mint az üveget, például a zsinórpadlás tömegénél, mészkő burkolat a falakon, bádoglemez fedés. A színház működési körülményei, és mintegy 1500 m2-rel nőtt a színházépület alapterülete. A felújított színház ünnepélyes átadására 2000. augusztus 20-án került sor, amikor Bornemisza Péter: Magyar Elektra című darabja Beke Sándor rendezésében került színre. 2001. augusztus 1-jétől Csizmadia Tibor az új igazgató

Írta: Erdei László

Forrás: #https://www.gardonyiszinhaz.hu/tortenetunk/