Hol volt, hol nem volt a Bródy laktanya!
Dr. Kapor Elemér írása 1975-ből.
A Bródy nevet Sándor tette naggyá, de mielőtt ő az író a tollhoz nyúlt, már ismert ez a név, ha nem is országszerte, de megyeszerte biztosan. Száz év előtti katonák, fiatal regruták, öreg obsitosok még az elfelejtett és elsimult hantok alól is felütik fejüket: Az ám! A Bródy kaszárnya! Engem is oda hívtak be, én is oda vonultam be. Ez a fogalom a múlt század végéig volt élő valóság ebben a megyében. Bródy Sándor édesapja, Jakab, ízig-vérig üzletemberként lett Eger egyik leggazdagabb polgára. Virágzó gabona és borkereskedése szép és nagy házakhoz juttatta, s a házaknak egyik terhe volt a katonai beszállásolás. A szabadságharc leverése után Eger városát is megrakták katonasággal. Itt állomásozott német vezényszó, osztrák tiszti vezénylet alatt a „közös” 60-ik gyalogezred, amelyet akkori „tulajdonosáról”, Wasa Gusztáv svéd hercegről, Wasa ezrednek hívtak. (Előző tulajdonosa Ferenc, reichstadti herceg Napóleon és Habsburg Mária Lujza szerencsétlen sorsú fia, akiről Rostand írt szívig ható darabot „Sasfiók” címmel). Szegény Heves megyei legények nyelvét itt törték be a hapták, meg a rekszum, linkszum fegyelmébe. Ennek az ezrednek a parancsnoksága az úgynevezett „Rossztemplom” laktanyában (ma általános iskola) állomásozott, egy százada pedig a „Szarvas” laktanyává változtatott hajdani Szarvas vendégfogadó épületében. Később, amikor megalakult a magyar vezényletű honvédség, a közös hadseregbeli ezreddel párhuzamosan megteltek a várbeli laktanyák honvéd sorkatonasággal. Ezek az épületek azonban mind kevésnek bizonyultak, különösen, amikor tavaszi, vagy őszi hadgyakorlatra behívták a tartalékosokat is. A katonaság elhelyezéséről a városnak kellett gondoskodnia, s akkoriban külön városi tisztviselő látta el ezt a feladatot: a szállásmester. Bródy Jakab a beszállásolásból is pénzt csinált. Nevéről először az 1871. június 18-án megtartott városi képviselői ülésen esik szó. A polgármester előterjesztése szerint: „Az Egerben eddig elhelyezve volt másfél zászlóalj létszám két századdal, vagyis százötven emberrel és megfelelő tisztekkel fog szaporíttatni. Minthogy azonban az e célra rendelkezés alatt lévő középületek valamennyije el van foglalva, a százötven egyén egyeseknél volna beszállásolandó. Tudva azonban az egyeseknéli beszállásolás terheit, s azokból kifolyó kellemetlenségeket, azon nézet jutott érvényre, hogy harminc a meglévő létszám összevonásával, húsz egyén a Barkóczy-féle katonai kórháznak a „hévvíz” közbe vivő épületében lenne elhelyezendő, a hátralévő száz pedig Bródy Jakab kacsaközi házának azon részeben, mely egyrészről nyugat, másrészről pedig északnak a Rózsa és Baktai utcák felé fekszik, fogna beszállásoltatni. Az utóbbi épületnél, hogy e célnak megfelelhessen, nagyobbszerű építkezés és átalakítás szükségeltetik. Mivel pedig ennek költségeit Bródy csak fele részben tudja fedezni, másik részét a város által fölveendő kölcsön fedezné, a törlesztésnek a háláspénz szolgálna alapul. Ezáltal véli a lakosságot a beszállásolás kellemetlenségeitől megvédeni anélkül, hogy a város összes közönsége a legkevésbé is terheltetnék.” A polgármesteri előterjesztést a képviselőtestület elfogadta, annál is inkább, mivel az ezred parancsnoka megígérte, hogy a munkásokat, kőműveseket, ácsokat stb. az ezred legénységéből fogja adni az építkezéshez. Ez az intézkedés vetette meg alapját a Bródy-kaszárnyának, amely állandóan fejlődött, újabb épülettel, sőt, társas viszonnyá szélesedve, majd ismét egy kézben működött a múlt század végén. Részlet a város 1874. március 5-i közgyűléséből: „Tekintetbe véve továbbá, hogy a katonai parancsnokság átirata szerint az esetre, ha a Bródy-féle laktanya megtartatik, az állam minden egyes katona után naponta az eddigi 7/10 krajcár helyett egy krajcárt hajlandó fizetni és így a várost egy ember után egy napra 15/10 krajcár felülfizetés illeti, ennélfogva a testület hajlandó továbbra is két évre a Bródy-féle laktanyát a katonai parancsnoksági átiratban foglalt feltételek mellett megtartani.” Ugyanebben az évben, október 15-én tartott közgyűlésben: „Felolvastatott Gyubek Lajos és Bródy Jakab egri lakosok ajánlata, amely szerint négyszázad katonaság elhelyezésére vállalkoznak, oly kijelentéssel, hogy ők épületeik haszonbérletére kizárólag a várossal, mégpedig három évre kívánnak szerződni.” A katonai beszállásolás, úgy látszik, jól jövedelmezett, annál is inkább, mivel Bródy minden egyén után emelte a szálláspénzt.
Az 1875. július 25-i városi közgyűlésben „Felolvastatott a hevesi 49-ik honvéd zászlóalj parancsnokságának megkereső levele a f. év augusztus 24-én őszi gyakorlatra behívandó 870 honvéd elszállásolása iránt. Ezen létszámból 150 egyén a várbeli laktanyában, háromszáz pedig naponta s fejenként a város által fizetendő, két és fél krajcárért a Baktai úton lévő Bródy féle laktanyában elhelyezhető.”
- augusztus 14-én „A városi tanács felhatalmaztatott, hogy az őszi gyakorlatra Egerben központosítandó honvédségből háromszázat a Bródy Jakab tulajdonában lévő Baktai úti Peuschel féle épületben helyezzen el, egy egyén után naponként fizetendő három krajcárért. Bródyval az egyezség megkíséreltetvén nevezett oda nyilatkozott, hogy miután a szalmát is neki kell szolgáltatni, ezen szalmáért a három krajcáron felül naponta és fejenként egy krajcárt kér fizettetni.” A jegyzőkönyvből kiderül, hogy mivel a szalma olcsó, három és fél krajcárban alkudtak meg. Ezek szerint több épülete volt a Bródy kaszárnyának. Az egyik a Bródy-ház Orgonás téri tömbje, a másik, a Peuschel-féle, valószínűleg a dr. Nagy János utca és Vörösmarty utca sarokháza, ahol még sokáig volt hadkiegészítő parancsnokság. Meddig élt a Bródy laktanya? Valószínűleg 1891-ig. Akkorra épült meg a „megyei”, a mai Dobó laktanya. Innen mentek immár két világháborúba a keserves, virágos, halálos menetszázadok.
Az összes reakció:
98Kata Bartha, Tamásné Szabó és további 96 ember