Egykori új városrészek Egerben

Hevesy Sándor írása 1972-ből.

Az immár csaknem ezeréves város, Eger, az utóbbi években igazán nagyméretű fejlődésnek lett részese. A belső területeken is sok értékes alkotás keletkezett, — de különösen feltűnő a település perem én megvalósult, vagy most épülőben lévő számos új városrész. Nem is beszélve a nagyszabású „Csebokszári” lakótelepről, — házak százai kerülnek tető alá a Hajdúhegyen, a „Kanadában”, az Almagyar dombon és folytathatnánk tovább. Öröm ez a fejlődés és nem véletlen, hogy felmerül bennünk a kérdés: ugyan volt-e más korszak is, és mikor, amidőn a mostanihoz hasonlóan, itt Egerben, aránylag rövid idő alatt új városrészek keletkeztek? Feleljünk tehát a feltett kérdésre! A XVII. század vége felé lassan meggyengültek a hatalmas oszmán világbirodalom erői. 1686-ban az egyesült keresztény seregek visszafoglalták az ország fővárosát; Budát, majd egy félévi ostromzár után, 1687. december 17-én bevonultak a felszabadító csapatok Eger falai közé is. A város akkor azonban bizony nem volt valami jó állapotban. Erről tájékoztat egy jelentés a vissza foglalást követő napokból: „ . . . a helység a katonaságtól eltekintve teljesen lakatlan és üres, sőt a környező községek is öt mérföldnyi körben puszták és elhagyottak. . . „ Eger házairól azután a felszabadulást követő harmadik évben — 1690-ben készített az „Az Újszerzeményi Bizottság” (Neoacquistica Commissio) pontos felvételt Az összeírás szerint a város fallal körülvett területén (mert hiszen a városfalon kívül ebben az időben még nem voltak beépített helyek, 412 volt a lakott és 468 a „puszta“, vagyis üresen álló házak száma Egerben, — tehát ekkor összesen csak 880 ház volt található. Ez volt íme a szomorú helyzet közvetlenül a török uralom után. A XVII. század végének még hátralevő évei pedig — éppen úgy, mint az ezeket követő Rákóczi-szabadságharc egyébként dicsőséges korszaka — nem voltak alkalmasak a békés építő munkára. Esterházy Pál nádor — akinek pedig királyhűségében aligha kételkedhetünk — állapította meg ekkor „Magyarország népe száz év alatt nem fizetett annyit a töröknek, mint mostaniban a császári hadaknak ... A kereszténység védőbástyája elpusztult, s egy idő óta csak könnyeket látni ott . . .” Így történt, hogy a háborús éveket befejező szatmári béke esztendejében, 1711-ben a város még mindig csak a középkorból fennmaradt régi városfalak között szorongott. A XVIII. század második évtizedének végre békésebb körülményei azután módot és lehetőséget adtak, hogy Eger fejlődése — és ezzel a lakosságszám gyors növekedése — meginduljon. Az új lakosok elhelyezésére azonban a fallal körülvett terület — annak már akkor is eléggé fennállott zsúfoltsága miatt — nem volt alkalmas, tehát csak a városfalakon kívül jöhetett tekintetbe az igényelt számos lakóház elhelyezése. Így indult meg az új külvárosok, az egri „hóstyák” (az elnevezés a német „Hochstadt” szóból származik!) kiépítése. Természetesen ezek a lakótelepek elsősorban a forgalmi utak mentén keletkeztek, ezért valósultak meg a Buda felé vezető út mentén a „Hatvani hóstya”, a maklár-kassai út két oldalán a „Maklári hóstya”, a Felvidék útja mellett a „Rác-hóstya” és így tovább . . .

A Hatvani hóstya, a város egyik első „fertálya”, városnegyede, amelynek kiépítése mindjárt Rákóczi szabadságharca után megkezdődhetett. A hóstya eleinte a városfaltól jóval délebbre, a mai Koszorú utca környékén terjeszkedett, amint ezt egy már 1712-ből felmaradt „fertálymesteri járandóságok jegyzéke” is bizonyítja. A megindult építkezéseket pedig mutatja, hogy míg 1713-ban az összeírás itt még csak 63 házat tüntet fel, addig a század közepén az észak felé terjeszkedő városrészben a házak száma már 232-re, majd a század végén, 1797-ig 636-ra emelkedett A belvárostól nyugatra levő, eleinte az előbb említett Hatvani hóstyához tartozó terület beépítése a XVIII. század második felében, Eszterházy Károly püspök idején kezdődött — a többi hóstyától, sőt a belvárostól is eltérő módon — előre kijelölt szabályos útvonalakkal. Itt az Eszterházyra emlékeztető „Nóva Civitas Carolina”-ban, az „Új Károlyváros”-ban alakult ki a nevezetes „Vásártér” ahol 1790-ben tartották az első országos vásárt. A Maklári hóstya ugyancsak Eger egyik legrégibb külvárosa, a település délkeleti részén. Eredetileg középkorban — az Al-Magyari nevű község volt itt, amely azonban a török háborúk idején elpusztult, pontos határait csak sejteni lehet. A Maklári hóstya fejlődését mutatja, hogy míg 1713-ban 158 házat írtak össze, 1797-re a házak száma 506-ra emelkedett. Rác hóstya, vagy Szent Miklós fertály, a városközponttól északnyugatra alakult ki a Rác-templom környékén, ahonnan a hóstya a nevét is kapta. (A Rác-templom helyén állott a középkorban a Szent Miklós templom, innen a másik elnevezés.) Ennek a hóstyának a fejlődése is elég erőteljes volt: 1713-ban a házak száma 23, a század végén pedig ez a szám már 413-ra nőtt. Cifra hóstya a város északkeleti szomszédos részein fejlődött kisebb jelentőségű „negyed”. Valamikor — a középkor elején — itt ment ki a városból egy észak felé vezető útvonal, ez később a mai felnémeti útra tevődött át és ez okozta a Cifra-hóstya jelentőségének csökkenését. A házak száma itt 1760-ban 153, 1797-ben pedig 248 volt.

Sánc-városrész.

Az egykori külsővár területe a XVIII század első felében még kincstári birtok volt és azután csak 1758-ban került városi igazgatás alá. A fertály azonban kevésbé fejlődött, az 1760. évben 64 és 1797-ben még mindössze 81 itt a házak száma. Ezért később egyesítették is a Sánc-városrészt a Cifra-hóstyáva. Bizony — amint láthattuk — Eger fejlődése a XVIII, században, különösen a külső városrészek, a „hóstyák" kialakulásával rendkívüli méreteket öltött. Az 1787. évi II. József-féle népszámlálás alkalmával már 17.083 lakost írtak itt össze és ezzel Eger akkor az ország hatodik legnagyobb települése volt, megelőzve olyan városokat, mint Miskolc, Székesfehérvár, Pécs.