Dobó Gimnázium története

Nevezetes épületek az egri Széchenyi utcában. (Egri Magazin 2015)

Tóth lászló: A Dobó Gimnázium története

A jelenlegi Dobó István Gimnáziumának épületének a telkét Foglár György kanonok ajándékozta a jezsuita rendnek 1749-ben, gimnázium építése céljából. 1750. július 1-jén elhelyezték az épület alapkövét, és hamarosan el is kezdődtek a munkálatok. Az építkezés négy éven át folytatódott, és 1754 júliusában meg is tartották az ünnepélyes felavatást. Az épület egyike Eger legjellegzetesebb, 18. századi barokk műemlékeinek. A Széchenyi utcai és a nyugati udvari homlokzat egyszerűbb, de annál jobban kiemelkedik az építmény városképileg erősen domináló, magas háromszögletű oromfalas déli végfala. Az itt látható három barokk rokokó stukkós szoborfülkében balról Loyolai Szent Ignác, középen Szűz Mária, jobbról Szent Alajos igényesen faragott szobrai teszik ünnepélyesebbé a gimnázium homlokzatát. Itt látható a főbejárati kapu, két oldaltegy-egy oszloppal, felette tört párkányzattal és címert tartó angyalkákkal. Ez a három puttót ábrázoló szobor a Mária Terázia-korabeli barokk szobrászművészet jól sikerült alkotása. A jezsuita gimnázium földszintjén három, az emeleten négy előadóteremben folyt az oktatás. A második emeleti nagy díszteremben az akkoriban kedvelt iskoladrámákat adtak elő a diákok. Az új gimnázium működése nem sokáig volt zavartalan. 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, így az iskola három évig gazdátlanná vált. 1776 és 1786 között a gimnáziumban ciszterciták tanítottak, de II. József beszüntette a működésüket. A gimnázium ezután állami fenntartás alá került, de a tanítás – megfelelő tanárok hiányában – csak nagy nehézségek árán folytatódhatott. Közben az 1800. augusztus 23-ai tűzvészben az épület teljes tetőszerkezete leégett. 1802-ben az iskolát újra a ciszterciták kapták meg, és 1827-ig tanítottak benne. Az 1827. augusztus 26-i nagy tűzvészben az épület ismét súlyos károkat szenvedett. Az elhagyatottá vált intézményt Pyrker érsek vásárolta meg, aki itt az 1830-as években újabb iskolákat hozott létre. Az egri érsek később az épületet a városnak adományozta. Az új tulajdonos az 1850-es években azonban laktanyává alakítatta át az épületet, ezért az egriek sokáig „gimnaziális kaszárnyának” is nevezték. Ez így is maradt majdnem az 1890-es évek elejéig, amíg felépült az új megyei laktanya. Ezt követően az iskola visszakapta régi funkcióját: 1890-ben az Egri Magyar Királyi Állami Alreáliskola kezdte meg működését az intézményben. Az iskola néhány év múlva, 1895-re főreáliskolává fejlődött. Az idők folyamán bővíteni kellett az intézményt, így hozzákerült a Csíky Sándor utcai, szomszédos egyemeletes épület, és Baumgartner építész tervei szerint 1898-ra elkészült a Széchenyi utcai kétemeletes toldalékszárny is, eklektikus stílusban. Ekkor épült fel a Csíky Sándor utcai tornaterem is. Az új főreáliskola életében az első világháború ismét nagy változást hozott, mivel hadikórházzá alakították át és négy évig az oktatást a gyógyítás váltotta fel. 1945-ben az Egri Állami Dobó István Gimnázium nevet kapta meg az épület. Évtizeden át sok híres és tehetséges fiatal tanult falai között, de nagyon sok kiváló pedagógust is dolgozott az intézményben, akik tovább öregbítették nemcsak a gimnázium, de Eger jó hírnevét is.