AZ EGRI VAROSKAPUK ŐRZÉSÉNEK TÖRTÉNETE

A városba vezető utak kapukon keresztül vezettek. A Hatvani kapu az ország központi területeiről, a Makiári (Almagyari) kapu a keleti országrészek felől, a Cifra (Felnémeti) kapu a Bükk hegység keleti és északi térségeiről, végül a Rác (Szent Miklós) kapu Egertől északra lévő településekről érkezőket fogadta.

A kapuk őrzését, illetve védelmét a XVI. században a várkatonaság látta el. Az 1552. évi ostrom után egyre fokozódik a városkapuk védelmének a szerepe és jelentősége. Zárkándy Pál várkapitány idején (1557) a várban szolgáló 300 gyalogos mellett 200 már a városban szolgált, „hogy a négy kaput őrizze". 1559-re annyiban romlott a helyzet, hogy a várbeli 200 katona mellett már csak 100 látta el a kapuk védelmét. 1562-ben Veráncsics Antal püspök az uralkodóhoz fordult, hogy a 400 lovas négy kapitányából kettő népével együtt a városban tartózkodjék. Forgách Simon, a felvidéki hadak főkapitánya 1594-ben azt jelentette a bécsi Haditanácsnak, hogy a város kapuit nem katonák — mint annak előtte —, hanem falusi parasztok őrzik, úgyhogy a törökök támadása esetében a város el fog esni. A hódoltság után a kapuk őrzését a város hajdúi látták el. 1693-ban a magisztrátus a négy kapuhoz 1—1 hadnagy, alhadnagy, zászlós és tizedes parancsnoksága alatt rendelte ki az őrséget. Ugyanezekben az években megjelent a városkapukban a király harmincadosa is a város pedig vámszedőket állított oda. A Rákóczi szabadságharc után Zinzendorf Ferdinánd várparancsnok katonaságot állított védelmükre, sőt azt követelte a városi tanácstól, hogy „az olyan terhes Szekerek, melyek árulni való árut hoznak bé a kapukon, valamely Taxát adjanak a Kapun lévő Tisztnek". A német nyelvű katonaság segítségére a Makiári és a Hatvani kapuhoz tolmács kiállítását kéri a magisztrátustól.

1711 után a két fal közötti területen vártaházak épültek. Egy ezeket feltüntető térképvázlatból tudjuk, hogy három vártaház állott a falak kijáratainál a XVIII. sz. második felében: 1. a Makiári kapunál a két kapu között, a mai Almagyar utca 21., illetve Szarvas tér 2. számú ház helyén, 2. a Kis kapun túl, a mai Csíky utca 5. sz. háznak megfelelően, 3. a Vécsey völgyi kijáratnál, a mai Vécsey utca 19. sz. telken. Egy 1751-es összeírás is három vártaházat említ és kétségtelenül ezeknek felelnek meg az „istrázsaházak" is. Ezek a várta-, illetve strázsaházak a Maklári kapu kivételével a városfalon nyitott kisebb kijáratoknál állottak és az éjjeli őrség részére adtak szállást. Szüret idején a földesurak különösen szigorú felügyeletet rendeltek a kapukban, nehogy dézsmálatlan termés kerüljön a gazdák pincéjébe. Sőt, ilyenkor az adóhátralékot is itt szedette be — mustban számítván — a földesúr. A városfalak és kapuk lebontása után a városba vezető utak mentén vámházak épültek.

A ROMOSODÓ FALAK, KAPUK ÉS JAVÍTÁSUK

A törökök kiűzése után hamarosan felmerült a falak rendszeres karbantartásának, gondozásának igénye. 1693-ban egy királyi bizottság úgy intézkedett, hogy a bedőlt falakat a püspök, a város, valamint Heves és Borsod vármegyék tartoznak kijavíttatni. A munka kétségtelenül sürgősnek látszott, hiszen pl. 1690-ben a fal a Rác kapunál 33 méter hosszan dőlt le. 1691—92-ben a ,,váras falainak reperatiójá"-t (korlátozott mértékben) Eberhard Marcus építőmester végezte el a város számlájára. 1694-ben az uralkodó úgy rendelkezett, hogy a város biztonsága érdekében a püspök 400 kassai köbül élelmezési lisztet adjon az egri várkapitánynak a városfalak kijavítására. Erre azonban nem került sor, viszont Fenessy György püspök 1695-ben oly megállapodást kötött a várossal, hogy a magisztrátus a falak első javításához csak kézi munkával és kocsi fuvarral járul hozzá, de a jövőben a falak fenntartásának teljes költsége és gondja a várost fogja terhelni. Hamarosan meg is történt ,,a város falainak revisiója", majd a főbíró egy kőműves mesterrel, alkudott meg. ,,Az öregségük miatt már megviselt falak maradványai" azonban tovább romosodtak, düledeztek. 1731 táján „a lakosok a falak hiányosságain keresztül-kasul járnak, jóllehet a várparancsnok azt gyakorta tilalmazta. Semmiképpen azonban megakadályozni nem lehet, hogy béke idején a kapuk helyett a falak romos helyein ne közlekedjenek."

A sok viszontagságot látott falak a XVIII. sz. során egyre jobban és tovább romlottak.

A város falainak fenntartása és reparációja érdekében elsősorban a katonai hatóságok állottak ki. Amikor az Udvari Kamara 1702. február 7-én elrendelte a magyarországi várak között az egri lerombolását, szigorúan előírta, hogy csupán a várat kell megsemmisíteni, de a várost övező falakat fenn kell tartani A várparancsnok így azután 1751-ben nem csupán „megtaxázta", de tömlöcre is vettette a falak romlásain át közlekedő egrieket.

1765 elején elrendelte a magyar katonai főparancsnok, hogy ,,a városfalakat meg kell javítani és fennálló helyzetben megőrizni".

Később a város költségeit nagyban leterhelték a városfalak javításai, továbbá a város fejlesztését, új létesítmények megvalósítását nagyban gátolták a falak. 1768-ban az Udvari Haditanács elrendelte a falak bontását, melyek alapján Eszterházy Károly püspök e munkálatokat elkezdte. A XIX. században fokozatosan eltűntek Eger városfalai, más építkezésekre felhasználták köveit.

Írás forrása:Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története