- SZECSKÓ KÁROLY
(1939–2020)
Dr. Szecskó Károly történész, ny. főlevéltáros 1939. január 24-én született Mezőcsáton, szegényparaszti családban. Szülei Szecskó József és Török Mária. Három gyermekük született, József, Károly és István. A törékeny, kedves édesanya és a szikár,
makacs édesapa élete a mindennapi létért folytatott küzdelemről szólt. A szülők csak néhány osztályt végezhettek, így a tudásnak náluk nem sok becsülete volt. Károly fiuk elemi népiskolai tanulmányait Mezőcsáton végezte, ahol az iskolával nehezen barátkozott meg. Első osztályban megbukott olvasásból. Később megszerette a tanulást és az olvasást is, így mindig kiválóan tanult. Otthon az imakönyvön és a Kincses Kalendáriumon kívül nem talált olvasnivalót, ezért 1951-től rendszeres
olvasója lett a helyi könyvtárnak. Továbbtanulását dr. Táboros Sándor osztályfőnöke egyengette, aki szüleinél közbenjárt, hogy tehetséges fiukat taníttassák. 1953-tól 1957-ig a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban tanult. Középiskolai évei alatt kedves tanára volt H. Kovács Mihály, József Attila egykori egyetemi társa, aki lehetővé tette számára, hogy az ifjúsági könyvtár
mellett a tanári könyvtárból is kölcsönözhetett. Jeles érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-könyvtár szakára jelentkezett. Később tervét megváltoztatta, hogy anyagilag ne terhelje szüleit, mert az Egri Állami Pedagógiai Főiskolán a képzés akkor még csak három évig tartott. Maximum pontos felvételije ellenére, csak dr. Némedi Lajos igazgató közbenjárására vették fel magyar– történelem szakra. Oka, hogy megkérdezte: Hol találja az egri Papnevelő Intézetet? A besúgók által a hír tíz percen belül a KISZ–Bizottságra jutott, ahol egyértelműen állást foglaltak: Nem bízhatják a szocialista embertípus nevelését klerikális pedagógusra! Emiatt nem kaphatott később Népköztársasági Ösztöndíjat sem. Ennek ellenére 1958-ban titkára lett a főiskolai tudományos diákkörnek. Ő képviselhette elsőként a főiskolát 1959-ben Budapesten, 1960-ban Szegeden az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, ahol előadásokat tartott. Főiskolai évei alatt Hahn István ókortörténész, Némedi Lajos és Berzy András irodalomtörténészek voltak rá nagy hatással. Jeles államvizsga után 1960 nyarán a verpeléti általános iskolához került. A kutatómunka szeretete Egerbe vonzotta, ahol előbb könyvtárosként, majd levéltárosként dolgozott. 1960–1964 között magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol 1975-ben újkori történelemből summa cum laude doktorált. 1971-ben vette feleségül Bukolyi Emőke könyvtárost, akivel harmonikus
kapcsolatban élt. Munkássága eredményeiben nagy része volt a szeretetteljes családi légkörnek. Két gyermekükszületett: Gabriella (1975) közgazdász és Adrienn (1977) latin–francia szakos tanár. Sok örömét lelte Máté, Anna és Noéminevű unokáiban.
Mindig a tudást, a rendszeres munkát, történészként a levéltári kutatást tartotta a legfontosabbnak. Főbb kutatási területei: művelődés-, egyház-, nevelés- és községtörténet. Több évtizedes kutatómunkája során közel ötven kötete jelent meg. Országos és helyi folyóiratokban, időszaki kiadványokban közel 800 cikke, tanulmánya, közleménye látott napvilágot.
Aktívan részt vett a tudományos közéletben is. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Hevesi Művelődésnek, a Hevesi Szemle társszerkesztője volt. Előadássorozatot tartott a Szent István Rádióban és az Egri Hittudományi Főiskolán. Az alábbi szervezetek tagja volt:
Magyar Pedagógiai Társaság, Honismereti Egyesület, Magyar
Comenius Társaság, Magyar Orvostörténelmi Társaság,
Anyanyelvápolók Szövetsége.
Egerről és a város jeles személyiségeiről írt cikkeit az Egri Magazin hasábjain több mint hét éve közli, amelyek nagy
népszerűséget jelentettek számára. Szóban, telefonon és emailen is rengeteg pozitív visszajelzést kapott az olvasóktól.
Tanár Úr Egerben hunyt el 2020. február 27-én.
Írta: Zajácz (Szecskó) Gabriella
