Gárdonyi Géza első szerelme!

Magyary Károly írása 1932-ből!

Megjegyzés: "Őzike" a kislány, aki tetszett Gárdonyinak, tényleg ott volt a kútnál a Széchenyi úton, szemben Gárdonyi albérletével!

Lásd a szövegben kiemelt részt és a képeslapot!

Gárdonyiról el lehet mondani, hogy a jó Isten rendkívüli nyugodt kedéllyel áldotta meg. Nem mintha nem érdekelte volna semmi, ami a világban történik, ami mást esetleg dühbe gurít, vagy kétségbe ejt. Sőt nagyon is érdekelte. De olyan bölcs nyugalommal vette és ítélte meg az eseményeket, hogy szinte csodálni való volt. A legbensőbb, legsajátabb énjét érintő dolgokon sem szokott sokáig töprengeni. Hamar napirendre tért felettük. Csakis így magyarázható, hogy dolgozni tudott akkor is, mikor például házasságának felbontási ügye zavarhatta volna, vagy bármi más kellemetlen, vagy kellemes esemény vehette volna el kedvét az írástól. Ami mindenkit képtelenné tett volna a nyugodt, komoly munkára, ő nem tudta akadályozni a már megkezdett dolgában. Elég sokszor voltam a közelében, de soha nem tapasztaltam kedélyállapotának valami hirtelen kitörését a rendes vonalból. Nőkkel szemben is mindig megőrizte nyugodt komolyságát. Mi, 19-20 éves fiatalemberek beszélgettünk a lányokról, de ő ritkán szólt a dolgokhoz. Ha beszélt is, kiderült, hogy nem rajongott értük. Sőt, emlékszem, hogy egyik lakásunk háziurának két lánya — akik jó barátságban voltak kosztadónénkkal — téli esténként átjöttek hozzánk kártyázni. Többnyire egy-egy üveg bort is hoztak — vendéglős lévén az apjuk. Bár elég jó arcúak és intelligensek voltak a lányok, Gázának nem volt ínyére, hogy odajárnak és elhatározta, hogy kifüstöli őket. Gárdonyi — mint fentebb említettem — igen csendes és szelíd természetű volt, de ha csak fél pohár bort ivott ellenkező lelkiállapotba csapott. Fantáziája eloldott minden féket, szabadon csapongott ilyenkor, s mondott olyanokat, hogy szemünk-szánk elállt. Sokszor megtörtént, hogy szabadon eresztett fantáziája, nekünk érthetetlen megnyilatkozásban tört felszínre, azt mondtuk: szamárság, amit beszélsz. Persze nem gondoltuk, hogy ezek a különös gondolatok és megnyilatkozások, a későbbi író szellemének előfutárjai. Egy ilyen kártyás vasárnap délután egy pohár bor után Gézának roppant beszédes kedve kerekedett, úgy hogy a két lányt hamarosan sikerült össze-vissza mondókájával elijeszteni. Mikor elmentek, Gáza önelégülten mondta: Ezt akartam. Ez az első képzős évünkben történt. Mikor a második évre jutottunk, Géza és én újra együvé kerültünk. A fő utcának a Líceumhoz közeleső egyik házában az öreg Becskeinéhez. A földszinti jobb sarokban laktunk és meglehetősen sötét, de tágas szobánk egy ablakkal az utcára nézett. Közvetlen az ablakunknál a szivárványos, vasmedencés kút volt. Ehhez a kúthoz járt minden Istenadta reggel az „Őzike”. Ez az „őzike” a házban lakó masamódbolt tulajdonosnőjének könnyedjárású 14—15 éves szép kis leánya volt. A seprőt áztatni jött, hogy kiseperje a masamód boltot. Délben jött a korsóval ivóvízért, este szintén. Persze pontosan tudtuk már, mely percben jön, s Gáza már jó előre abbahagyta a lecketanulást, s az ablakhoz állt gyönyörködni a kis „Őzike” hajnalpíros arcocskájában. Lesütött szempilláját soha fel nem emelte, soha ablakunkra nem nézett, s mégis tudta, hogy nemcsak az ablak néz az udvarra, s talán azért volt piros a két orcája. Gázának igen tetszett a kis lány, de soha nem kísérelte meg, hogy valamiképpen megismerkedhessen vele. Iskolaév elejétől csak újévig tartott ez az idill, mert gazdasszonyunk más lakásba költözött. Ez a 2-ik évünkben történt. A következő év karácsonyi vakációjáról megjövet, Gáza szokatlanul áradozóan kezdett beszélni egy leányról, akit ugyan már régebben is ismert, de aki most pompás kedélyével, különösen szellemességével egészen meghódította. Többször említette, hogy Róza nem közönséges leány, hogy a műveltsége túlnőtt az általános kereteken. Beszélte, hogy ha a képzőt elvégzi, hamarosan állást kap, s feleségül veszi D. Rózát. A legközelebbi húsvéti vakáció alkalmából sürgetett engem is, látogassam meg őt, s ismerjem meg az ideálját. Bekopogtattam tehát egy napon hozzá és Géza elvezetett Rózáéihoz — mert egy faluban laktak — ahol bemutatott. Mindenben igazat adtam Gázának, a kisleány kedves, szellemes, okos is volt, s Géza boldogan hallgatta, mikor minden elismerésem hangoztattam előtte. Két baj volt azonban: az egyik, hogy D. Róza pár évvel idősebb volt nála, a másik, hogy nem csak szellemes, de okos is volt, így rövidesen felesége lett egy felvidéki községi jegyzőnek. Sokáig bántotta a dolog Gázát, mert hisz szíve első, boldog fellángolását oltotta ki kegyetlenül a sors. Oh! Ha a jövőbe láthatott volna, akkor! Meglátta volna, hogy még százszor több szenvedést fog zúdítani a fejére — egy másik asszony.