VERANCSICS ANTAL (Sibenik 1504-1573 Eperjes) egri püspök, bíboros, diplomata, történetíróíró. Anyai nagybátyja, Statileo János erdélyi püspök támogatta Verancsics neveltetését, előbb Trauban és Sebenicóban, 1514-től Magyarországon, majd a padovai egyetemen taníttatta. Itt 1526-ban magisteri fokozatot szerzett. Verancsics Antal már padovai egyetemistaként számos nagy tudású kortársával megismerkedett. Több nyelven – a horvát, a német, az olasz és a latin mellett magyarul is – beszélt, de legtöbb történeti munkáját latinul írta, magyarul csak néhány rövid feljegyzése és levele ismert, noha korábban több szöveget is neki tulajdonítottak.1526-ban ott volt a mohácsi csatában, 1530-ban óbudai préposttá és királyi titkárrá nevezte ki őt Szapolyai János. 1530 és 1539 között Szapolyai János követe volt. Ilyen minőségében járt háromszor a boszniai pasánál, kétszer Velencében, többször a lengyel királynál, kétszer VII. Kelemen pápánál, Rómában, Párizsban, Bécsben, Londonban. 1541-ben Erdélybe költözött, de Fráter Györggyel való szembenállása miatt főképp diplomáciai megbízatásokkal csak utazgatott. 1549-ben átpártolt I. Habsburg Ferdinándhoz. Ő egri kanonokká, szabolcsi főesperessé, esztergomi olvasókanonokká, majd pornói ciszterci apáttá nevezte ki. 1553-ban a pécsi püspökség élére került. 1553-1557 között I. Szulejmán szultánnál volt I. Ferdinánd követe Isztambulban Zay Ferenccel együtt. Ő jelentette a királynak Bornemissza Gergely egri várkapitány Isztambulban történő kivégzésének hírét 1555-ban.. A követségből hazatérve kapta meg az egri püspökséget. 1557-1569-ig Borsod és Heves megye főispánja volt. Ekkor kezdett harcba a magyarországi reformáció ellen, Huszár Gál hittérítőt is bebörtönözte. Nagy gondot okoztak Verancsics püspöknek a reformációt követő egri várkapitányok. Különösen az 1564-ben hívatalba lépő Mágócsy Gáspár várkapitány, aki a katolikus Egert a reformáció követőinek bázisává tette. Mágócsy üldözte a katolikusokat míg nem a püspök előbb Kassára, majd Jászóra tette át székhelyét. 1563-ban az egri püspök valamennyi birtokát a kincstár kezelésébe adta. 1567-ben ismét Törökországba utazott a király követeként, s ott 1568-ban megkötötte a nyolc évre szóló drinápolyi békét. 1569-ben az esztergomi érsekség élére helyezték, ezzel egyidejűleg ő lett Esztergom vármegye főispánja. 1572 júniusától haláláig töltötte be a királyi helytartói tisztséget. Bíborosi kinevezését követően tíz nappal meghalt, a nagyszombati Szent Miklós-székesegyházban van eltemetve.