IRGALMAS REND ÉS AZ EGRI KÓRHÁZ

Az irgalmasságról címzett betegápoló testvérek testületének megalapítója Istenes Szent János, családnevén Cindad János portugáliai születésű, a spanyol Habsburgok katonája volt és Magyarországon is harcolt a török ellen I. Ferdinánd magyar király seregében. Mint kiérdemült katon Granadába ment, ahol 45 éves korában könyörületes szívének hajlandóságát követve, a szegény és elhagyatott betegeknek ápolására, részükre alamizsna gyűjtésre szentelte életét. Ebből a célból Granadában egy házat bérelt és oda többnyire maga a vállain hordta össze a szegény, elhagyatott betegeket. Ott kimosta őket a szennyből, tiszta ágyba fektette. Gyógyítatta, élelmezte, amíg a betegek gyógyultan el nem hagyhatták az irgalomnak ezt a szerény hajlékát. Bár Cindad Jánosnak nem volt szándékában szerzetesrendet alapítani, maga is polgári ruhában járt, de alázatosságának, lángoló emberszeretetének, önfeláldozásának példái vonzottak és midőn 1550-ben március 8-án, 55 éves korában meghalt Granadában, egy világi jámbor emberekből álló betegápoló testületet hagyott maga után, kik folytatták az ő irgalmas munkáját. Az irgalmas testvéreknek ez a testülete azonban csakhamar oly népszerű lett, hogy jóttevőinek bőséges adományaiból egymás után nagyobb kórházakat tudtak építeni és már 1586-ban 18 nagy kórházuk volt. Istenes Szent János halála után az irgalmas testvérek egyik tagtársukat, Antal Mártont tették meg főnöküknek, neki fogadtak engedelmességet és elérkezettnek látták az időt, hogy valamely közös életrendi szabályoknak alávessék magukat. A szent Ágoston-rendiek alapszabályait fogadták el és a hármas szerzetesi fogadalmon kívül még arra kötelezték magukat, hogy a szegény betegeket éjjel, nappal, veszedelmek közepett, életük feláldozásával is ápolni tartoznak. Az irgalmas rend tagjai a magyar társadalommal és közélettel mintegy összeforrva vannak. A hazai értelmiség jelentékeny része ebben a tanult emberekből, diplomás orvosokból, gyógyszerész mesterekből álló és minden izében magyar szerzetes rendben keresett és talált eddig hajlamainak megfelelő életpályát. Magyarországon az irgalmas rend tagjai voltak a kórházi betegápolás első úttörői, első szervezői. A török és francia, porosz háborúk alatt mint tábori sebészek és betegápolók működtek, majd a törökök kitakarodása után a városokban közkórházakat állítanak fel, hol a szegény, elhagyatott betegeket vallás és felekezeti, nemzetiségi különbség nélkül ápolják ingyen. Hasonlóképen ingyen gyógyítják a bejáró betegeket.. A betegápoló irgalmas rend a német római császári birodalomból sarjadzott hozzánk. Első, rendházuk lett magyar területen Szepesváralján 1650-ben. Alapítója Lubomiersky Szaniszló lengyel herceg. A kórház Egerben 1726-ban 100 ággyal fekvőbeteg és 220 elmebeteg részére jött létre.

Forrás: Pedro Lobo 2021. februári írása