Ahol valamikor a Nagyrét húzódott
Hevesy Sándor írása 1973-ban.
Eger városának egyik különösen szépen fejlődő része a Budapest felől bevezető főútvonalnak, a mostani Lenin útnak a környéke. Az elsősorban érdekelt egriek megelégedéssel, az ide érkező idegenek pedig szinte csodálkozással nézik az erre kialakuló „modern" Egert. A legtöbbjükben azonban felmerül a kérdés: mióta van ez így, mi volt erre régebben, az elmúlt évek során, vagyis a közeli évszázadokban? Száz-százötven évvel ezelőtt a város itt tulajdonképpen a Lenin utat már beljebb keresztező, keleti irányban haladó Sas útig terjedt. Ez az út azután már az 1800-as években sem volt jelentéktelen: ez vezetett a „tihaméri részen” működő „Fekete Sas” nevezetes kocsmához, ahonnan az út a nevét is kapta. Tovább alig száz lépés után, ismét kelet felé irányulva, a „Vasút utca” következik. Az utca bejáratánál régebben egy vámház állott, amit az egriek sokáig, mint „cédulaházat” emlegettek. De nem ez volt a fontos, hanem az utca keleti végén létrehozott vasútállomás! Ennek a megvalósítási idejét pedig rögzíti az, hogy az Eger-Füzesabonyi vasútvonalat 1872-ben helyezték üzembe, amelyhez azután 1908-ban az Eger-Putnok közötti szárny csatlakozott. Igen, itt áll a „nevezetes” egri vasútállomás, ám mi van, vagy inkább mi volt mögötte? Tanulmányozzuk át most az 1913-beli „Eger rendezett tanácsú város térkép ” kiadványt! A térkép feltünteti az „Eger állomást”, és tőle délkeletre, a Sas út mellett a századforduló körül létesített „városi villanygyár és jéggyár” szerepel. Az állomás és az Eger-patak által határolva az akkori „Érsekkert” déli kerítésétől lefelé pedig „Nagyrét” és „Káptalani földek” a jelzés, végéig, a Sas útig terjedően. Bizony egészen az 1930-as évekig, amidőn itt kialakult a most is „Csákó” néven emlegetett városrész —, erre még vetések, rétek hullámoztak. A „Nagyrét” egyébként igen nevezetes „rendezvények” helye volt időnként —, így például az egri vadászok „galamblövészet” versenye zajlott az Érsekkert alatt, de szerintünk — akkor még gyerekek szerint — a csodával határos volt, midőn a tévében minap látott Kvasz András repülőgépe az első repülést itt bemutatta, és a gép 50 méter (!) magasra emelkedett. De térjünk csak vissza a Lenin útra, az akkori Deák Ferenc utcára. Az út keleti szélén, a mostani Nagy József utcáig, a XVIII. században püspöki gazdasági területek húzódtak, ahol érdekes épületek is állottak. Így például ilyen volt a nemrégen lebontott nagy magtár, a „Granaeium Dominak” —, amely nemcsak városképi okokból lett Egerben általánosan ismert, de mert nagyon hosszú ideig ebben működött a „Heringféle gépgyár” —, a török idők után Egerbe költözött Hering családnak műhelye. A Deák Ferenc utca kelet felőli oldalának képe az 1910-es években lényegesen megváltozott. Az akkori dr. Szmrecsányi Lajos — ma Klapka György — utcától délre szép lakóházak épültek. „villasor” alakult ki. Ekkor nyílt meg az Érsekkert déli széle felé futó, gróf Barkóczy Ferenc, most dr. Münnich Ferenc újra. Az, ugyancsak ottani villasort most megszakító Nagy József utca (egy időben Levente utca!) sem létezett még ekkoriban. Ott csak a „Bukuli árok” futott le az Érsekkert kerítése mellett szerénykedett északi cselédlakás-épületekig, és a város fiatalságának életében sok gyönyörűséget jelentő korcsolyapálya-tóhoz. A korcsolyapálya Eger egyik első sportlétesítménye. És érdekes, hogy erre, részben a korcsolyapálya helyén fejlődtek ki a város újabb sport alkotásai. Az első világháború végéig az Érsekkertben csak teniszpályák voltak, ahol inkább szórakoztak, mint versenyeztek a „fehér sport” hívei. A „régi sporttelep”, a mai salakos pálya csak az 1920-as években valósult meg, az új stadion a korcsolyapálya-tó helyén pedig már szinte „napjaink alkotása”, ezt 1954. augusztus 20-án adták át hivatásának, míg a hozzátartozó öltözőépületet. 1958-ban vették használatba. Ezzel elértünk „sétánk” utolsó állomásáig: a mostani Klapka György utca vonaláig. Századunk elején még itt az akkori Fürdő utcáig ért az érseki magánkért, amíg az említett villasor el nem készült. Lejjebb azonban Joseph Sartory 1796-ban készült térképe már mutatja a mai Park Szálló helyén a „Bischöfliches Wirtshaus”-t (püspöki kocsmát), a keleti szomszédságban pedig szégyenletesen „Mist Hanfen”-t, azaz szemétdombot jelez. Az új szálloda, a „Korona Szálló” ünnepélyes használatba vétele 1929 húsvét hétfőjén történt. Végül megemlíthetjük, hogy a jelenlegi Szálloda utca helyén száz évvel ezelőtt egy szénáskert és farakodó (a térképek szerint „Hen und Holzdepsitocium) működött, míg régebben pedig itt lett volna a törököknek egy búcsújáróhelye, egy „bektári kolostor” és az ottan, szép kupolás épületben, állítólag Dede szultán nyugodott. Ennek nyomaira azonban még senki sem bukkant.
Megj: térképrészlet 1913-ból!