Amit nem tudtunk Gárdonyiról!

Tordai Ányos egri vonatkozású jegyzetei a nagy író fiának könyvéhez

Eger, 1935. március 16.

Gárdonyi Géza fiának, Józsefnek a múlt év végén jelent meg atyja életéről írt két kötetes munkája „Az élő Gárdonyi” címmel. Ez a könyv ez adatok nagy bőségével, de a fiú szeretetének meleg fényével világítja meg az egri remete életének sok ismeretlen részletét.

Nemrégiben dr. Tordai Ányos, volt egri ciszterci alperjel, jelenleg bajai gimnáziumi igazgató méltatta Gárdonyi József művét a Magyar Kultúrában. Tordai Ányos jó ismeretségben állt Gárdonyi Gázával és személyes élményei alapján sok érdekes megfigyeléssel fűz jegyzeteket a nagyszabású életrajzhoz.

Ezek a jegyzetek az alábbiakban említik Gárdonyi egri életét és magyarázzák azt a hatást, amit a katolikus, történelmi város gyakorolt Gárdonyi szellemére:

Mit jelent Eger Gárdonyi életében? A megtérést és a megérést. A gondviselő Isten vissza hívta a pogány főváros útvesztőiből a templomos régi fészekbe. Majd húsz évvel előbb indult el onnan az öreg Líceum tudásával és hitével vértezetten: most vissza kellett mennie, hogy magasra nőtt fája meg is lombosodjék, hogy semmivé törpült hite ismét az ég felé irányuljon. Mert ez történt Egerben. Ott a soktornyú város felett, a magányos csöndben Isten újra megérintette lelkét. Elzsongította a fájd sebeket. Mellé telepítette megmaradt kis családját. Önzetlen, melegszívű embereket küldött hozzá jó barátokul. És lassan-lassan erőssé fonódott a szál, mely egri szilumát az égboltozattal, az Istennel, a másvilággal, ezután már elszakíthatatlanul, összekötötte. Háza alatt, meg a vén egri vár falai bástyái, a porladó erős magyarok lelke ihlették mesélő tollát. Visszavarázsolták emlékébe a falusi tanító legszebb élményeit. Kigyújtották háza feletti dicsőségük örök csillagát. Kinyitották előtte a láthatatlan emberek szívét. Kitárták eléje Isten rabjainak celláját. Gárdonyi múzsájának szárnya Egerben nőtt meg, mesemondó fája ott termelte legszebb gyümölcseit.

Mi vitte Egerbe? Mondják véletlennek, mondjuk Isten kezének. A sok lelki és anyagi törődés után elvágyott már Pestről. Fényképező masinájával Pest és Buda vidékét járja, azután Szolnokot, Jászberényt, Szegedet. Fészket keres. Nem talál kedvére valót. A sok keresés közben eszébe ötlik Eger. Elnézek én egyet Egerbe is! Isten igazában belakok abba a városba, ahol annyit koplaltam, fázódtam, sanyarogtam. Megörökítem lencsémmel azokat a helyeket, miken ifjúságom szenvedéssel átvergődött. Talán nem is fordult meg ott 1881 óta. Sorra járja diáktanyáit, szemben mai sírjával az utolsót is. Felbaktat a Sándor bástya mellett a dombtetőn. Megdobban a szíve: Itthon vagyok! Visszamegy Pestre búcsúzni. 1897. február 10-én így áradozik a napló: Nagy öröm! Megjött édesanyám Egerből. A házvétel megtörtént! Nagy öröm! Júniusban költözik le édesanyjával. Két fiát is megszerzi Győrből anyjuktól. Kezdődik a csöndes remeteélet.

Gárdonyi háza a Sánc városrészben.