Kánitz Dezső (Eger, 1856. szeptember 3 – Eger, 1938. április 2.)

 volt, megtestesítője volt a patrícius magyar zsidónak. Iskoláit szülővárosában, majd Budapesten végezte, ezután a család nagyecséri birtokán gazdálkodott. Felesége Fischbein Berta (1863-?) volt, édesanyja a mezőkövesdi Sugár Fani, nagyapja Ónodi Sugár Farkas főbíró volt, édesapja a debreceni Fischbein Ignác nagybirtokos.

Egész fiatalon bekapcsolódott a város gazdasági életébe. Megalapította a Heves megyei Agrár-takarékpénztár Részvénytársaságot (1894) aminek haláláig elnök-vezérigazgatója volt. Pétervásárai Gőzmalom Részvénytársaság (1897) ügyvezető alelnöke, az Eger-Putnoki Helyi Érdekű Vasút Részvénytársaság (1907) alapító-elnöke volt.

Emellett még 13 különböző kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági vállalatot létesített s ezzel nagyban hozzájárult Eger város és Heves megye gazdasági életének fellendítéséhez. Érdemei elismeréseképpen Ferenc József 1910. augusztus 31-én, László fiával együtt nagyecséri előnévvel nemesi rangra emelte. Boraival több hazai és külföldi borkiállításon nyert számos oklevelet és aranyérmet. Személyes érdemeiért is számos különféle magas kitüntetést kapott hosszú élete során. Elnöke volt a Nemzeti Munkapártnak. Lederer Sándorral (Kiskunfélegyháza, 1852 – Bp., 1927) megalkotta a vidéki zsidó hitközségek szövetségét. Kezdeményezésére épült Egerben a neológ hitközség díszes és monumentális zsinagógája. A régit zsinagógát kultúrháztá alakították, a város zsidóságának kulturális és társadalmi központja lett. A Chevra Kadisának is elnöke volt. Vezetése alatt a hitközség az ország egyik legvirágzóbb hitközségévé fejlődött. 1938 április 29-én halt meg 82 éves korában. Bár magas kort ért meg, de talán hozzájárulhattak halálához az első zsidó törvény meghozatala előtti közéleti viharok is. Ebből a házasságból született László és Anna. Özvegyének utána még két férje volt.