Eger zenei művelődésének első úttörője volt Gáspárdy Katinka.

Eger, 1944. május 31.

A múlt héten nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra Gáspárdy Katinka zenetanárnét, a város közbecsülésben állott, dédelgetett Katyus nénijét. Súlyos évtizedekkel a vállán, de lélekben fiatalon halt meg, mint olyan ember, aki a szépségnek s a szépség művelésének szentelte életét.

Ez az élet egyike volt a város művelődése szempontjából leghasznosabb és legönzetlenebb életeknek. Gáspárdy Katinka ugyanis úttörőként kezdte meg Egerben a muzsika szakszerű oktatását, ő volt a megindítója a szervezett zeneiskolai törekvéseknek s mindvégig szívósan küzdött a muzsika elismertetéséért és a zenei műveltség terjesztéséért.

1887 júniusában kiadott oklevele szerint a Nemzeti Zenede évfolyamait 1882-tól hallgatta, s minden esztendőben kitűnő eredménnyel tette le vizsgáit. Székely Imre, Khaill Antal és a magyar zenei élet más korabeli kitűnőségei voltak tanárai, s amikor elvégezte a Zenede évfolyamait, Budapesten akarták tartani, de ő szívére hallgatott s vállalni kívánta azt, amit oly kevesen hajlandók, a közelharcot a kultúráért, az elhanyagolt vidéken. Ettől a perctől kezdve hivatást töltött be Gáspárdy Katinka, s ezt a hivatást érezte is, ennek engedelmeskedett is. Előbb egyedül tanított, később 1912-ben városi zeneiskolát nyitott, s azt a vidék egyik első intézményévé fejlesztette. 1918-ban fiók-zeneiskolát létesített Gyöngyösön, s ez a vállalkozás sokkal nagyobb lendülettel és reményekkel indult, mint az egri. Idejét azonban nem lehetett tartósan megosztani két város között. A gyöngyösi kezdeményezéssel felhagyott, mert nem akart hűtlen lenni városához. 1922-ben képesítéshez és állami engedélyhez kötötték a zeneiskolák működését, s akkor a már fennálló több iskola közül ő kapta meg az államilag engedélyezett címet és jelleget. A zeneiskolában rendkívül eleven élet folyt. Volt idő, amikor hét-nyolc tanerő működött a különböző tanszakon, s a növendékek száma komoly iskolai méreteket öltött. Az iskola 1928-ban szűnt meg, amikor már Gáspárdy Katinka nem érezte elég erősnek szervezetét a hatalmas munkához. Mindamellett 1935-ben, amikor a Városi Zeneiskola megindult, készséggel támogatta a szervezési munkát és maga is szerepet vállalt abból. A Zeneiskola, érdemeire való tekintettel, tiszteletbeli igazgatójává választotta.

Mint zenei oktató és nevelő országos viszonylatban az elsők között foglalt helyet. Nemcsak munkabírása és munkateljesítménye volt rendkívüli, hiszen sokszor napi 9—10 órát tanított, hanem munkájának eredménye is. A Zeneművészeti Főiskolán növendékei mindig kiválóan vizsgáztak, s ez volt oktatói és nevelői értékeinek legfőbb bizonyítéka.

Életének szinte utolsó esztendejéig dolgozott fáradhatatlanul, mint az Angolkisasszonyok bennlakó növendékeinek tanárnője, s mindig különös szeretettel és érdeklődéssel ismerte és karolta fel a tehetségeket. Keze alól nemzedékek nőttek fel a muzsika tiszteletében, megértésében és nemes művelésében.

Temetésén a városi Zeneiskola és Eger zenei élete nevében Fógelné Kaufmann Emmy hegedűművész a Zeneiskola igazgatója mondott búcsúbeszédet.

— Nemcsak azok voltak tanítványai, — mondotta többek között — akiknek kicsiny kezét ő illesztette először a zongora billentyűire, hanem tanítványai voltunk mi valamennyien, muzsikusok és zenetanárok egyaránt. Megtanulhattuk tőle, hogy a tanításhoz nem elég a mesterségbeli tudás, a módszer, a művészet, mindezeken felül egy kötelességvállaló példás emberi élet minden szép és jó érzése, egy magasabb eszmény, az igazi magyar zenekultúra alázatos lelkű szolgálata szükséges.

— A jó Isten szerette őt, Katyus nénit. Teljesítette is óhaját, hogy csak addig éljen, amíg tanítani tud. És ez így is történt. 78 éves életének szinte utolsó napjáig taníthatott.