Az egri vár ostroma. 1710.

Sugár István írása 1975-ben

Eger vára számos ostroma közül talán a legelfeledettebb 1710 őszén zajlott le. A Nagyságos Vezérlő Fejedelemnek, II. Rákóczi Ferencnek a szerencsecsillaga már 1709-ben vészes hanyatlásnak indult. A Habsburg hadak lépésről lépésre szorították vissza az egyre súlyosabb és súlyosabb problémákkal küszködő kuruc hadakat. Amikor azután 1710 szeptemberében Érsekújvár, a szabadságmozgalom legerősebb vára is osztrák kézbe került, s vele az egész Északnyugati Felvidék is elveszett. Rákócziék Eger és Szolnok várát mindenképpen meg akarták védelmezni, hiszen akkor már csupán e két erősség mellett Kassa, Ungvár és Tokaj várait tartották a kurucok a kezükben. — Így hát 1710 őszén a császári hadvezetés egyre erőteljesebb támadásokat intézett Szolnok, Eger és a Tisza-vonal elfoglalására. Gróf Wallis ezredes seregteste Pest felől Hatvannak vette az irányt, De Viard hadteste a Sajó és a Bódva völgyében Miskolc felé tört, s ráadásul Cusani generális csapatai Erdélyből egyenesen Szolnoknak vették az irányt. S ugyanekkor a kuruc haderő maradványai Pásztón, a Jászságban, a Hajdúságban és a Bodrogközben állottak. Szolnok vára hirtelen elvesztése nyomán összeroppant a tervezett kuruc védelem, s mielőtt Rákóczi katonái megmozdulhattak volna, a lendületesen előre törő császári hadak minden irányból elzárták az Eger vára felé vezető utakat! Ettől kezdve az egri vár már pusztán picinyke kuruc sziget volt a Habsburg-hadaktól elárasztott országrészben. Báró Perényi Miklós személyesen kipróbált jó kuruc tiszt állott a vár élén, gazdag élelmiszer- és hadianyagkészlettel a raktárak mélyén. Rákóczi francia hadmérnöke, Jean de Riviere a várat már korábban megerősítette, falait kijavíttatta. A régi, Dobó korabeli egyik ágyúdomb helyére szabálytalan sokszögű, magas belső bástyát, un. cavallerot épített a tüzérség számára. (Ezt nevezzük ma Szép -bástyának, tetején a három kereszttel.) De Riviere Perényit még a vár korszerű védelmi módozataira is kioktatta. Cusai tábornok 1710. október 24-én érkezett Eger alá. A városban állomásozott kuruc katonaság látszólagos ellenállás után, céltalannak látván már a harcot és vérontást, behódolt. A császáriak a várat haladéktalanul ostromgyűrűbe vonták. Rövidesen megérkeztek Wallis gróf csapatai is. A támadók kezdetben csak megadási felhívásokkal kísérleteztek. Levelek hosszú sorát küldözgették a várba a város papjaival, — de Perényi megingathatatlan szilárdsággal ellenállott mindenféle alkudozásnak! Végül is gróf Pálffy János császári fővezér az egri kurucok makacskodásának a megtörésére erős tüzérségi erőt vezényelt Eger falai alá, mely azután nagy űrméretű mozsárágyúival november 22-én megkezdte Eger vára bombázását. November 30-ig dúlt a lövetés, és e kilenc nap alatt 957 darab, átlagosan 200 fontos, azaz 112 kg.-mos bombát vetettek a várra. Perényi egyik jelentésében olvasható, hogy e becsapódó lövedékek „övedzésig való vermeket csináltak” a vár területén. A császáriak vad bombázása súlyos vízhiányt idézett elő. Nemcsak a kutakat rombolták le, de a beléjük csapódó s a mélyben felrobbanó bombák elapasztották a kutak vizét is. Réthey Ferenc alezredesben, a vár parancsnokhelyettesében meghallgatásra találtak a császáriak csábos hitegetései. Rajta és a köréje csoportosult tisztek klikkjén a megalkuvás szelleme lett úrrá. Olyannyira ellenséges magatartást tanúsítottak a bombázás alatt, hogy Réthey alezredes már Perényi szemébe vágta: — „Le nem vágatom magamat! Bolondul nagyságod keménykedése miatt meg nem halunk!” A nyílt lázadás kapcsán Rétheyék fel is vették az ostromló császáriakkal a kapcsolatot, s napirenden voltak a szökések. A levéltári iratok arról vallanak, hogy akadt olyan éjjel, hogy már 200 kuruc szökött ki a várból. Cusani végül is a lélektani hadviselés bevált eszközéhez folyamodott. „Cédulás nyílvesszők”-et lőttek be a várba, s az így bejuttatott röpcédulákon Perényi várparancsnok elfogására tüzelték a tiszteket és katonákat egyaránt. A súlyos bombázás nyomán fellépett vízhiány csak még súlyosbította a helyzetet, úgyhogy 1710. december. 1-én, a blokád 30-ik napján kapitulálni kényszerült Eger parancsnoksága a Habsburg - haderőnek. A vár feladási kísérleteibe maga Telekessy István egri püspök is belekapcsolódott. Ő, mint a Rákóczi oldalán állott egyetlen katolikus egyházfő, elsők között írta alá az ónodi trónfosztó nyilatkozatot, de miután leáldozott a szabadságküzdelem napja, s a császáriak már hatalmas tömegben árasztották el az országot, iparkodott menteni a menthetőt. Lipót császár hada 1710. december 1-én nagy zeneszóval vonult be a sok vihart látott erőd falai közé. Míg pergett a győztesek dobja és harsogott a kürt, lecsüggedt fejjel vonult lefelé a várból 100 hűséges kuruc katonája kíséretében a foglyul ejtett Perényi Miklós. A Vezérlő Fejedelem szabadságharca fényes győzelmek után ugyan elbukott, de Eger várához a győztesek nem katonai fölény, nem sikeres taktika vagy stratégia révén jutottak, hanem árulással, lázítással és alávaló cselszövéssel! Amennyire méltók Perényi Miklós és hűséges kurucai a késő utókor emlékezetére és dicséretére, — pedig haj, de kevesen is ösmerik személyét! — éppen annyira az aljas hitszegés pédaképeként kell minden egri szívébenlelkében éljen Réthey Ferenc alezredes és áruló tiszti klikkje. Az egri vár a török elleni háborúk elültével elvesztette katonai jelentőségét. Egy ideig még kaszárnyának használták, de a Rákóczi mozgalmak lezárultával földdel töltötték meg föld alatti kazamata aknafigyelő folyosóit. — Kevesen tudják, hogy a külső vár felrobbantása nem Rákóczi Ferenc szabadságharcának bukása után történt, hanem azt már 1702-ben, háromhónapi kemény munka árán robbantotta fel Dumont, az osztrákok hadmérnöke.