Ringelhann Antal az utolsó egri fürmender

Dr. Kapor Elemér írása 1974 júniusából

Az a német szótár is ritka, amely emlékezik reá. Kétféle jelentése volt. Az egyik: felügyelő, gondnok, gyám. A másik: valamely közösség képviselője. Melyiket válasszuk?

A válaszhoz egy kicsit ismerni kell Eger tizennyolcadik századbeli városi szerkezetét, városvezetését, mai nyelven közigazgatását.

A város 1687 decemberéiben szabadult fel a török uralom alól. 1702-ben találkozunk az első fürmenderek nevével a jegyzőkönyvek szövegében. Vezetőséget választott az egri polgárság és ekkor „communi omnium Civium Suffragio”, vagyis az egész város polgárságának akaratából Mlinkó Mátyást választották bíróvá. Választottak tovább 12 tagú nagy és 24 tagú kis tanácsot. A számokat tekintve furcsának tűnik, hogy a kisebbik létszámú tanács a nagy tanács, de a valóság szerint ez volt a belső tanács, a tulajdonképpeni magisztrátus. A külső, vagy kis tanácsban első helyet foglalt el a két fürmender.

Eger városa abban az időben nemzetiségi város volt, nem is két, hanem legalább négy, nyelvű: magyar, német, szlovák, a kor nyelve szerint tót és görög, vagy szerb inkább macedón, amint azt a görögkeleti temető cirillbetűs feliratai mutatják. (Ilyen helynevek találhatók a régi köveken: Szipiszcha vidéki Moszchopolisz városából származott.) És mert a magyarokon kívül a németek voltak a legtöbben, a németek ragaszkodtak ahhoz, hogy nekik külön fürmenderük legyen.

Ez az 1702. évi választás adja meg a választ arra a kérdésre, hogy mi volt a fürmender. Valamely közösség képviselője a tanácsban. A város népének alig is voltak alkotmányos jogai, ha valakinek valamilyen bántódása, sérelme volt elment a fürmenderhez és megkérte, legyen a szószólója a tanács színe előtt. Itt természetesen a belső tanácsot kellett érteni. Ügyvéd nem volt akkoriban s így a fürmender védte a nép fiait, ha arra érdemesnek tartotta őket, ezenkívül megtudakolta az egyes tanácsi rendelkezések hatását a nép körében, s így a közvéleménykutató intézet szerepét töltötte be egy személyben.

Kik voltak az első fürmenderek? Az 1702. évi választás szerint a magyar, nemzetből Dominus Stephanus Koczka, a német nemzetből pedig Joannes Tímár. Mindkét név ma is ismeretes Egerben,

A „nemzetek” idők folyamán összemosódtak, a különállás vonalait eltüntette a mindennapi élet, s ha a nevek megmaradtak is, egyre kevesebb lett a német, a szlovák szó, a görög pedig lassan visszavonult a város végi rác temető márvány köveire. A múlt század első negyedének végén még választottak fürmendert, de 1848-ban hivatalosan polgármester lett a város feje, s a nép megkapta képviseletét a közgyűlés szervezetében,

Az utolsó fürmendert 1874 indusában búcsúztatta el a korabeli egri sajtó: Ringelhann Antal, az egri kereskedők testületének egyik veterán bajnoka folyó hó 9-én 70 éves korában jobb létre szenderült. A boldogult egyike volt Eger ama lelkes és buzgó polgárainak, kik a város java érdekében a legtöbbet fáradoztak. Már a 48-as évek előtt élénk részt vesz Eger közügyeinek vezetésében, s éppen ez októl érte azon, az akkor idők szelleme szerint nagy megtiszteltetés, hogy a város szószólója lesz. Az egri katolikus plébánia anyakönyvében a következő bejegyzés olvasható: temetés helye a Szt. Rókus temető.