A Petőfi téri vízmű története

Eger város vezetékes ivóvíz hálózat kialakításának kezdete már a XIX. század végére tehető, hiszen 1900-ban már volt részleges közművesítés a városban, amely az akkori életmód színvonalának emelkedését jelentette. Mindezt Felsőtárkánytól délkeletre foglalt források és az Egri Dohánygyár között kiépített nyomóvezetékről működő négy közkifolyó jelentette. A városi vízmű megépítését az 1914.05.22-én keletkezett egri tűzvész bár siettette, de az I. világháború a várost minden anyagi lehetőségétől megfosztotta. Az I. világháborút követően 1917 novemberében került ismét szóba az ivóvízhálózat, valamint a kapcsolódó műtárgyak építése. A Petőfi téren ma is működő I. sz. kutat 1925 őszén fúrták Dr. Schréter Zoltán geológus tervei szerint. A kút ma is üzemel és nagyjából 4 000 m³ vizet szolgáltat naponta. A tér alatti karsztos rendszerhez langyos, 28–32 °C-os gyógyforrások is tartoznak. Ezeket már több évszázada is ismerték, sőt valószínűleg a település korai benépesítésében is szerepük volt.  A kedvező vízmennyiség birtokában a város képviselő testülete 1926.09.25-ei közgyűlése elfogadta a vízvezeték részletes kiviteli tervét. Az 1927.08.01-én átadott víziközmű-hálózat egyik szerves részét képezi a Hevesy Sándor – akkori városi főmérnök – által tervezett Petőfi téri vízmű-gépház, melynek feladata a kútból kinyert víz ivóvízhálózatba, valamint a magaslati tárolóba juttatása. A „Petőfi téri vízmű gépház”, a „Petőfi téri savtalanító”, valamint a „Hajdúhegyi 2 x 300 m3-es ivóvíztároló 1927-től a mai napig Eger város ivóvízellátásának alaplétesítményei.

Forrás: HMVízmű

Petőfi téri vízmű és gépház: