Gárdonyi Géza Titkosnaplójának megfejtése

Ma már aTitkosnapló című válogatás hosszú évtizedek óta hozzáférhető bárki számára, sőt megkezdődött a teljes változat publikálása is, ez nehezebben átélhető, de bizony volt idő, amikor a Gárdonyi-kód feltörését lehetetlen feladatnak tartották.

Gárdonyi Géza fia, Sándor 1965-ben történt halála után

kerültek elő az író titkos írásai. Az egri múzeum a fejleményeken felbuzdulva közzé is tett a legkülönbözőbb felületeken egy felhívást, hogy ismét lehet próbálkozni a titkosírás értelmezésével, láss csodát, a huszonkét jelentkező közül ketten végül elő is álltak a megfejtéssel: Gilicze Gábor egyetemi hallgató és Gyürk Ottó honvéd alezredes egymástól függetlenül dolgoztak, mégis szinte teljesen egyszerre fejtették meg. Két hobbikutatónak köszönhetően tehát 1969-ben végre megadta magát a szöveg, amelyet, mint kiderült, jobbról balra, alulról felfelé haladva vetett papírra (vagy ha épp úgy adódott, kartoncsíkokra) az író, és az évek előrehaladtával folyamatosan tökéletesített is.

És hogy milyen tartalmat rejtettek a cirkalmas betűk? Nos, a lehető legváltozatosabbat: írói tanácsadás, nyelvtankönyv, napló és füveskönyv egyaránt akad az 1906-tól 1922-ig született szövegek között. Ez pedig már elvezet a legizgalmasabb kérdéshez: hogy miért kellett mindezt titkosírással lejegyezni.

Titkosnapló hátterében, valójában azonban éppen ezekből az írásokból derült fény rá, hogy a szerző csupán egy visszahúzódó, mélyen filozofikus életszemléletű ember, aki folyton vívódott, tépelődött, és rendre újra alkotta önképét. Ez pedig egyúttal választ ad arra is, hogy miért fejlesztette ki saját jelrendszerét: egyrészt nyilván izgatta önmagában a játék, a szöveges bújócska is, másrészt azonban egyértelműen megfejtésre váró titokként tekintett az életre és magára a nyelvre, az írásra is, ezek a feljegyzések pedig a maguk kezdetleges, bizonytalan, bensőséges formájában örökítik meg a válaszok keresése közben felbukkant gondolatait, ötleteit. Egyszóval kitárulkozás ez a szó legszorosabb értelmében, de ahogy az a szerzőhöz és a tartalomhoz is a legméltóbb, nem a könnyen kapható fajtából való – valódi kincs.