Török kézen az Eger vára

Sugár István írása 1979-ből

A hadászatilag oly nagy jelentőségű egri vár 1596. évi bukása 91 esztendős török uralomnak nyitott kaput, oszmán kézre kerülvén a bányavárosokhoz vezető „Felföld kapuja,” az Észak-Magyarországról és Bécsből a legrövidebb összekötő útvonal biztosítója Erdély felé, hazánk egyik legjelentékenyebb végvára. Oly sokat és sokszor, szinte mániákus meg szállottsággal csakis az 1552 évi Dobó-féle várvédedemről írtunk és beszéltünk, az elérhető kortársi források felhasználásával szembenézni a rideg valósággal: miként jutott török kézre Eger vára? Ezzel is rá kívánjuk irányítani a figyelmet Eger históriájának egy eddig szemérmesen mellőzött s meglehetősen ismeretlen korszakára. Megindul a hadjárat, az 1593-ban fellobbant úgynevezett hosszú háború, bár változó keresztény—török katonai sikert hozott, de érezhetően megerősödött a Habsburg-haderő helyzete. Ennek a vetületében Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1595-ben kiszakítja magát a török hűbéri függésből, és szövetségre lép a Habsburg császárral. A Kárpátok déli előterében a havasalföldi és a moldvai román vajdák, — bár a török szultán szövetségesei! — de egyesített haderejükkel szétverik a muzulmán oszmán csapatokat. Fel szabadul Erdély felé Arad. Csanád, Lippa, Sólymos és Világos vára. Egertől észak nyugatra elvesztik a törökök a nógrád-honti végvárvonalat, Drégellyel, Szécsénnyel, Bujákkal, Hollókővel és Nógráddal. A Dráva mentén, Szigetvártól nyugatra is ki űzik a török katonákat Csurgóról, Berzemcéről és Babocsáról. Ilyen rendkívül bonyolult és nehéz politikai és katonai szituációban lép az Oszmán Birodalom trónjára 1595 januárjában az ambiciózus 29 éves III. Mohamed, Nagy Szulejmán dédunokája. Ebben a helyzetben szinte logikus törvényszerűséggé érlelődött meg a szultáni tanácsban egy erős török katonai támadás Magyarország ellen. A török kortársak egy része vallási ideológiával kendőzi az 1590. évi hadjárat indítékát. Hodzsa-Szeak-eddin efendi így érvelt a szultán előtt: „A VILÁG MOHAMEDÁN SZULTÁNJÁNAK SZÜKSÉGES KELLÉKE A VlLÁGHÓDÍTÁS!” Szinán pasa pedig egyenesen azt javasolta a padisahnak, hogy ő álljon a hadjárat élére. Mozgósítják a hatalmas Török Birodalom haderejét Aleppótól és Damaszkusztól a perzsa határ menti, tartományokon át Anatóliáig és a Balkánig. A hadak szükségleteire nem kevesebb, mint 620 ezer aranyat költ a szultáni kincstár. 1596. június 22-én fényes ünnepségek közepette indul el a szultán Konstantinápolyból az állam és az iszlám egyház legmagasabb méltóságainak kíséretében. 48 napi kemény menetelés után, augusztus 9-én érkeznek az igazhitű csapatok Magyarország kapujához, Belgrádhoz. — Igen ám, de még senki se tudja a török had vezetésben, hogy hová, ki és mi ellen vonuljon a török had. Közben az egri vár katonasága sem pihen. Május végén egy lovascsapat Szolnok felé üt ki és 100 tatár paripával és 40 pogány lenyakazott fejével térnek meg a vár falai közé. A Habsburg-hadvezetés is erős csapatokat állít fegyverbe. Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg csapatai lerohanják és elfoglalják Vácot, a huszárok pedig Pestig cirkálnak. Miksa főherceg parancsnoksága alatt 60 ezer főnyi sereg Hatvan elfoglalására vonul, s augusztus 15-én már a vár falai alatt állnak, melyet csupán 1500 török katona védelmez. Belgrád alatt 27 hosszú napig táborozott a szultáni sereg, miközben a pasák a hadjárat célja felett vitatkoztak. A legtöbb pasa Erdély ellen kívánta vezetni a sereget. A teljes bizonytalanságot a hatvani vár ostroma dönti el. „Ezért abban állapodtak meg, — olvassuk egy török történetírónál, — hogy oda kell menni, és a közelben fekvő Eger nevű várat kell elfoglalni!” A török táborral utazó Sir Edward Barton angol követ úgy tudja, hogy a szultán kezdetben azt tervezte, hogy serege felével Bécs ellen vonul, a csapatok másik felét pedig Erdély ellen vezényli, s ezeknek kellett volna „menet közben” elfoglalniuk az egri várat. De végül is „a birodalom oszlopai” Eger ostroma mellett döntöttek, s a hadjárat fő vezéréül Ibráhimot, a nagy vezért nevezte ki a padisah. Most is, mint általában mindig, bizonytalan a török sereg létszáma. Akad szerző, aki 300, más 500, vagy éppen 600 ezer török katonáról beszél. Az igazsághoz Ortelius járhat a legközelebb, amikor 150 ezerben adja meg a szultáni sereg létszámát. A fősereg előtt haladó előhadat a balkáni csapatok adják Dzsáfer belgrádi pasa parancsnoksága alatt. Mi sem jellemzi jobban a török hadvezetés bizonytalankodását, minthogy, amikor a Duna-Tisza torkolatvidékére érkeztek, ismét felmerül, hogy nem volna-e helyesebb Komárom várát elfoglalni. Ezt a javaslatot azzal ütik el, hogy az Oszmán Birodalom padisahjához és az iszlám kalifájához méltatlan dolog lenne egy lényegtelen kis vár ostroma. 111. Mohamedhez méltó tettnek ítélték Eger vára megszerzését! A hatvani vár ostroma Hagyjuk most kissé el a szultán seregét, és vessük tekintetünket Hatvan felé, melyet ostrom alá fogott a Habsburg-had. Arszlán bég hősiesen védelmezi maroknyi őrségével a várat, de 1596. szeptember 3-án a keresztény csapatok győzedelmeskednek a muzulmánok felett, és elfoglalják a Zagyva-parti Hatvant. Az osztrák követtől, Wratislaw bárótól tudjuk, hogy a győztes keresztény katonák iszonyatos barbár kínzások közepette mészárolják le az őrség katonaságát, de az öregeket, nőket és gyermekeket sem kímélik. A terhes anyáknak karddal felhasítják a hasát, hogy ki tépjék magzatukat. A gyenge csecsemőket szablyasuhintással szabdalják darabokra. A nőket emlőiknél fogva akasztják fel, bőrüket elevenen megnyúzzák, s belüket kizsigerelik. E borzalmas bestialitás elkövetői vagy a vallonok, vagy pedig a németek. A törökök úgy tudják, hogy a német katonák a bűnösök, s megesküdtek Allahra, s prófétájára, Mohamedre, hogy megtorolják a hittestvéreiken elkövetett gaztettet. Ortelius szerint kb. 3 ezer török végezte így életét Hatvan falai között. Ekkor azonban még senki sem gyanítja, hogy a hatvani embertelenségért a török katonák Eger elfoglalása után szereznek maguknak elégtételt. S míg folyik Hatvan ostroma és a vad mészárlás, azalatt a 40 ezer főnyi török előhad tétlenül szemléli az eseményeket, s nem mer segítségükre sietni. Pálffy Miklós, a törökök elleni hadviselésben járatos komáromi főkapitány azt javasolta Miksa főhercegnek, hogy támadják meg, és semmisítsék meg a szultáni előhadat, de a főparancsnok minden akciót letilt, és a véres áldozatok árán megszerzett hatvani várat kiüríti, és Vác irányába vonul vissza, hogy a régi Habsburg-elvhez híven olt védelmezze III. Mohamed serege ellenében Ausztriát és Bécset. A szultán közben a Duna-Tisza közén Szolnokra érkezik, ahol a hatvani vérfürdőre való kegyeletes megemlékezésül 3 napi pihenőt kapnak a török harcosok. Szolnoknál csatlakozik az Eger ellen vonuló hadhoz Feth Giráj krími tatár kán néhány ezer lovasa élén.