1552. évi egri várviadal főszereplőinek sorstragédiája

Sugár István írása 1977-ből

Kevesen tudják, hogy Eger vára 1552. évi ostromában a magyar és török oldalon küzdő sereg vezetőinek sorsa mintegy szorosan össze fonódott a tragikus pusztulással, elmúlással. Dobó Istvánt, a vár kapitányát, a Habsburg-ház hűséges hívét, az uralkodó kegye Erdély vajdájává emeli, de ellenségeinek aljas intrikái folytán kétszer is ártatlanul börtönbe hurcolják. Utolszor az uralkodó elleni hűtlenség és összeesküvés vádjával fogatta el Miksa és hamisított levelek alapján bírói ítélet nélkül 1569. október 12-én a pozsonyi országgyűlés alkalmából, a királyi várban tartott kihallgatás során fegyvereseivel elfogatta, s embertelen, törvénysértő módon 1572. április 16-ig a pozsonyi vár tömlöcében tartotta fogva. A súlyos betegen szabaduló férfiú, hazatérve szeredenyei várába, június elején 65 éves korában elhunyt.

 Bornemissza Gergelyhez is irgalmatlan volt a sors keze. Dobó távozása után ő veszi át a várkapitányi tisztet, de 1554 őszén egy portya során elfogták Véli hatvani szandzsákbég harcosai. A becses foglyot Konstantinápolyba szállítják, ahol arra akarták rávenni, hogy árulja el a vár gyenge pontjait, s hazatérve törökbarát politikát folytasson. Ő azonban hű maradt népéhez és becsületéhez. Ahmed, — aki 1552-ben Eger várát ostromolta, de ekkor már nagyvezér, — két esztendő múltán a legcsúfabb halállal pusztíttatta el: felakasztatta a hőst. — Egyik fiával később egy erdélyi politikai bonyodalom kapcsán a bakó végzett, lecsapván a fejét.

Az egri vár másodkapitánya Dobó mellett, Mekcsey István sorsa is tragédiába torkollott. Rövidesen az ostrom után, 1553 kora tavaszán hitvese látogatására sietett, de Sajóvárkonyon való átutaztában a szállásadás feletti vita hevében egy jobbágyparaszt fejszével agyonütötte. Tetemét a szepesváraljai egyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.

De török oldalon is aratott a halál az egri ostrom vezérei sorában. Ahmed, aki, mint másodvezér vezette 1552-ben Eger ellen az oszmán hadat, a maga korában is nagy karriert futott be. A hatalmas Török Birodalomnak a szultán második embere, nagyvezér lett, de mint oly sok elődének és utódának, erőszakos halál vetett véget. A szultáni udvar intrikáinak hálójába keveredve, megfojtották.

 Szokoli Mohamed ruméliai beglerbéget is utolérte tragikus végzete. A boszniai pap fiából hasonlóan nagyvezér lett, Szulejmán jobbkeze, de fiát, II. Szelimet is hűségesen szolgálta, míg csak egy őrült dervis hadzsárával fel nem hasította a hasát.

 Arszlán, a székesfehérvári szandzsákbég, Jahjapasazáde Mohamed budai pasa tehetséges katonafia, az egri várostrom egyik főszereplője. Az ő ütegei a mai Szervita utcai templom mellől lőtték a Földbástyát. Kora egyik legjobb török katonája volt. Az oszmánok ördöngős ranglétráján ő is elérte a budai pasaságot 1565-ben. Nem sokáig élvezhette azonban a siker és a méltóság napfényét. 1566-ban, amikor az agg Szulejmán elindult, hogy Szigetvárt elfoglalja, Arszlán a saját szakállára önálló akcióval Várpalotát rohanta meg, hogy elfoglalásával dicsőségben tiszteleghessen a padisah előtt. Vállalkozása azonban balul ütött ki, és ágyúit elvesztve, súlyos kudarcot vallott. A dühbe gurult szultán nem váratott soká magára, elküldte titkos útjain embereit, hogy végezzen a pasával. Ő azonban személyesen akarta magát kimenteni uralkodója fényes orcája előtt, de még Szigetvár előtt, sátrába térve megfojtották.

 A XVI. században magyar, s török oldalon egyaránt könnyen aratott a halál, s nem válogatta meg áldozatait. De akarva-akaratlan a görög sorstragédiák szele csapja meg az ember orcáját, ha végig gondolja az 1552. évi egri várviadal magyar és török vezetőinek életútja végét. A vezérek kevés híján borzalmas erőszakos halállal, vagy legalább is tragikus körülmények között fejezték be földi pályafutásukat.