EGRI VÁR NAPJA OKTÓBER 17.

A törökök feladták az Egri vár ostromát1552. október 17-én és vesztes félként elhagyták a várost. Ez Eger közel ezeréves történetének legkiemelkedőbb és legismertebb eseménye.

 Habsburg I. Ferdinánd király 1551-ben egyesíteni akarta a kettészakított Magyar Királysá­got, ezért utasította Giovanni Battista Castaldo tábornokot, hogy csapataival szállja meg Erdélyt. Ezzel a lépéssel azonban kivívta a török Porta haragját. I. Szulejmán, aki viszont a saját befolyási övezeteként tekintett Erdélyre, válaszul büntetőhadjáratot indított, amely során elesett többek között Temesvár, Veszprém, Szécsény, Lippa, Drégely, és végül Szolnok.

Ali budai pasa azonban rávette Ahmed pasát az Isztambulból hazánk ellen vonuló török sereg parancsnokát, hogy Erdély megrohanása helyett együttes erővel Szolnok után Eger várát foglalják el. „Rossz akolnak mondta Egör várát”, s azt gondolta, hogy még jóval a kedvezőt­len időjárás beköszöntése előtt – megrettenve a török túlerőtől – ölükbe hull a győzelem. A hadiszezon végéhez szokatlanul közel, szeptember 9-én zárta körül a 40 ezer fő körüli török sereg a várat és fogott neki az ostromnak. A korábban sokszor bevált módszerrel, nagy erejű ostromágyúkkal kezd­ték lövetni a várfalakat, abban bízva, hogy azok leomlanak, így könnyebben ki tudják majd használni a török sereg számbeli fölényét a 2000 fős várvédőkkel szemben. A hadvezérek azonban nem számoltak azzal, hogy az erőd falai szilárdabbnak bizonyultak a vártnál. Az is nehezítette az ost­romlók dolgát, hogy a hosszú hadjárat alatt igencsak megcsappantak a készleteik, ezért a tüzéreknek spórolniuk kellett az ágyúgolyókkal.

Az egri várvédők 38 napon keresztül hősiesen állták a török sereg súlyos rohamait. Az állandó ágyúzás lerombolta a várfalak jelentős részét. A leginkább kritikus helyzet október 4-én alakult ki, amikor elővigyázatlanság miatt felrobbant a vár egyik lőszerraktára, a káoszt pedig fokozta a meginduló török támadás. Dobó vezetésével a védőknek mégis sikerült összeszedni magukat, és visszaverni a törököket, akiknek ismét, immár soka­dik alkalommal le kellett menekülniük a falakról. A védők jelentős vérveszteség miatt október 13-án, az utolsó roham alkalmával már elérkeztek ellenálló képességük és kitartásuk végső hatá­ráig. Dobó István főkapitány kivételesen díszruháját öltötte fel, maga is a küzdők közé állott, és mindig ott forgolódott, ahol legsűrűbben támadott a török. Ebből a várvédők is láthatták, hogy vagy visszaverik végleg a törököt, s az többet nem próbálkozik, vagy pedig mindnyájan a ro­mok alá temetkeznek. Már nagyon kimerültek a katonák, amikor a várkapitány erősen biztatja őket és még bort is hozat nekik.

Két­ségtelen, hogy az egri várvédők még egy újabb nagy török rohamot bajosan tudtak volna visszaverni. Az egri győzelem „titkához” tartozik tehát az is, hogy a török nem tett – mert nem tehetett – még egy újabb kísérletet október derekán a vár elfoglalására.

A törökök október 26-át (Kászim napját) tartották általában a nyári táborozás végének. A hadműveleteket lezáró szokásos határidő közeledése is siettette tehát a visszavonulást.

A rossz utakon gyakorlatilag minden nagyobb tömegű szállítás leállt; nemcsak a takarmányellátás, hanem még a kenyérellátás biztosítására sem nyílt lehetőség. Ezen kívül azt is figyelembe kell vennünk, hogy a törö­kök, mint déli emberek kevésbé bírták a hideg időjárást. Forrásaink beszámolnak arról, hogy az egri táborban nagy éhség és döghalál (pestis) pusztított.

A török sereg fővezére, Ahmed pasa kénytelen volt kiadni a parancsot az elvonulásra, mert belátta, hogy hiába veti újabb harcba a török szultán fél­tett hadát, hiába hoz újabb véráldozatot; az egriek harci ereje még most is töretlen. Ahmed pasa nagyvezér október 18-án Belgrádba, Ali pasa pedig Budára indult seregével téli szállásra.

Dobó István katonáinak és a vár egész lakosságának hősiessége, rendíthetetlen helytállása Egert Magyarország áttörhetet­len bástyájává változtatta. Egész Európában elterjedt az egriek vitézségének híre. A nagy hírverés nem volt véletlen, mivel Szulejmán hadserege korábban rendre megnyerte a csatáit, és ez volt az első eset, hogy egy vár ellen tudott állni ostromuknak. De hatással volt a győzelem híre a szultánra is, aki sokáig nem indított komolyabb ostromot az egri vereség után.

Forrás: Erdei László – Eger a török hódoltság idején…