GÁRDONYI GÉZA TITKOSÍRÁSA

Gárdonyi Egerbe költözésének egyik fontos indítéka volt, hogy megfelelő alkotói közeget találjon elmélyült munkájához. A sok gondolkodás, elmélkedés, a fáradhatatlan olvasás, az állandó, a néha látszólag céltalan vizsgálódás, folyamatos önművelés hozták létre azt az írói magatartást, ami Gárdonyi műveinek is részévé vált.

Ezen szellemi beállítottságából fakadt titkosírása is. Gárdonyi nagyon szerette a titkokat, számára az élet is, a művészet is, az írás is titok volt, az ő számára maga a „megfejtés”, az út is fontos része volt az írásnak, az alkotásnak.

Titkosírásáról már életében tudtak és sokan sokfélét találgattak is. Az írásról még fiai sem tudtak kielégítő magyarázatot adni, s ahogy Gárdonyi József fogalmaz az Élő Gárdonyi című művében: „Írása kulcsát magával vitte a sírba.” A „tibetűként” emlegetett írásnak semmi köze nincs a tibeti íráshoz. Ismerve Gárdonyi humoros, játékcsináló alaptermészetét, még azt a feltevést is megkockáztatjuk, hogy a „tibetű” tulajdonképpen a „titkos” és a „betű” szavak játszi összevonása.

Gárdonyi halála után nem sokkal már próbálkoztak a megfejtéssel.

Naplóinak külseje keveset árult el, s támpontot nyújtó folyóírás nem volt benne, pusztán egy szótár jellegű szinoníma gyűjteményt tartalmazott. A legnagyobb munkát László János az Egri Vármúzeum munkatársa végezte, akinek tanulmánya az Irodalomtörténet 1955/3. számában jelent meg, ebben sajnos irreális képet fest Gárdonyiról.

Az 1965 végén, fiókszámra előkerült többféle, részint vegyes összetételű titkosírásos feljegyzések nemcsak váratlan lendületet adtak a megfejtés nehéz munkájának folytatásához, hanem szinte új irányt is diktáltak. A megváltozott körülmények között a munka anyagi és erkölcsi feltételeit megteremtő egri múzeum felhívására huszonketten jelentkeztek a ritka hagyaték ismeretlen tartalmának földerítésére. Tanárok, diákok, munkások, orvosok, közgazdászok, tisztviselők és mások; a titkosírásos rendszerek-formák ismerete vonatkozásában laikusok és szakképzett kutatók. Gilicze Gábor egyetemi hallgató a Füles rejtvényújságból, Gyürk Ottó honvéd alezredes egy televíziós vetélkedőből értesült a szokatlan feladatról. A két sikerrel járt megfejtő különböző módon közelített tárgyához, az egyik segédeszközök nélkül, a másik a korszerű technikát hívta segítőtársául, s fölfedezéseik egy napon egybehangzottak.

Kiderült, hogy Gárdonyi rejtjeles írásmódja valóban gondosan-ötletesen kitervelt munka, annak ellenére, hogy elsajátítása nem okozhatott évekre szóló kötöttséget. Gárdonyi jegyzeteinek, vázlatainak rögzítését, továbbá a készülő művek szerkezetének ellenőrzését, alakrajzainak finomítását, stílusának csiszolását pedig – minden furcsaságával együtt – megkönnyítette. Hiszen bizonyos idő eltelte után – mint ezt családja is jól látta – már a folyóírás gyorsaságával használta Gárdonyi a titkosírást.

Irta: Erdei László

Forrás: Magyar Géniusz internetes irat

Készül a titkosírás?

 

Titkosírás részlet.