Eger temetői

Hevesy Sándor írása 1964-ből.

Eger legkorábbi csoportos sírhelyei — mai ismereteink szerint — több mint ezer évesek. A honfoglaló magyarságnak már az első nemzedéke megszállta a későbbi város területét és közvetlen környékét a X. század elején. A katonai foglalást csak a X. század második felében követte a családok letelepedése nálunk — ebből az időből valók a Szépasszonyvölgy környékén, a Hajdúhegyen (Honfoglalás utca) a mostani századforduló idején feltárt sír leletek. A tényleges városias fejlődés Egerben azután a XI. század kezdetén indult meg. Először a várdombon, majd a vártól keletre — a mai Sánc helyén — és a vár alatt, a vár és a patak között folytak az építkezések. A döbbenetes emlékezetű tatárjárást követően pedig még nagyobb lendületet vett a települések növekedése — és a XIV—XV. században. Eger az ország egyik legszebb városává vált. És hol voltak ennek a középkori városnak a temetői? Bizonyára itt is — mint ez abban az időben általában gyakorlattá vált — a már felépült templomok mellett, azok közelében. Igen, Egerben ugyancsak hasonlóan temetkezhettek — hiszen így találtuk meg a sírokat a várbeli román kori székesegyház falainál — és a sírok kerültek elő egy, a mostani Egészségház utcában nemrégiben végzett árokásás alkalmával — a volt ferences rendi templom közelében, ahol a középkor idején a Szt. Demeter templom állott. A reneszánsz tündöklése után szomorú évek következtek. 1596-ban a törökök foglalták el Egert, hogy közel száz esztendőre át a félhold csillogjon itt az új minaretek csúcsain. Igen, a muszlimok — ha nem is túl sokat —, de építkeztek nálunk. Így például török temető lehetett a mai Almagyar, utca északi végénél. Eger újabb kori története a XVIII. századdal kezdődik. Ekkortól szinte rohamosan növekedett a lakosság száma, alakult ki, az értékes belváros, megépültek a kiterjedt „hóstyák”. És mindez természetesen megkívánta új temetők létrehozását. Legrégebbi emlékünk ezekből az időkből a Makári út feletti dombon létesített Rókus-temető. A régi feljegyzésekben, mint „Német temető” szerepel, azért, mert a XVIII. század folyamán városunkba költözött — és itt jó magyarrá vált — német polgárok legtöbbjét itt temették el. Az ottani kápolnát fogadalomból építették a bevándorolt német kereskedők és iparosok, 1709— 1714. között, az akkor dühöngő pestisvésznek elhárításáért. A temető azonban lassan kezdett megtelni, körülépült lakóházakkal, ezért már a XIX. század végén új temetőről kellett gondoskodni. Így nyitották meg a délebbre levő Rozália-temetőt (népiesen, csúfondárosan ez a „Krumplitemető”) ahová 1895-ben temettek először. Egy körülbelül hason korú „sírmező”, mint az előbb leírt Rókus-temető volt a mai Sóház utcánál, az Arany János utca északi végén. Létezett már a török kiűzése után néhány évvel is, mert tudunk róla, hogy 1701-ben ide temették el — „Ante Portám Hatvaniensem” — vagyis az akkori Hatvani kapu előtti temetőbe Pap Dávid átkeresztelkedett muzulmán hodzsát, aki 102 éves korában halálozott el. Itt ugyancsak egy szép „háromkaréjos” kápolna állott, amelyet 1717-ben . az Egerbe költözött trinitáriusok kaptak meg használatra. A kápolna elbontására, és az akkor már a trinitáriusokról elnevezett (Coemeterium SS. Trinitatis) temető megszüntetésére hasonló okok miatt, mint a Rókus temetőnél. 1771-ben került véglegesen sor. Ma már a temetőnek az emléke is alig maradt fenn. Az előbbi helyett létesített, ma is használatban lévő Hatvani, vagy a „Fájdalmas Szűzről” nevezett temetőt 1752-ben nyitották meg a már említett Trinitárius-temető közelében. A halotti anyakönyvekben ekkor van innen az első bejegyzés, mégpedig „Új temető” néven. Kápolnájának alapkövét 1776-ban tették le és Horváth Mihály egri polgár bőkezűségéből került tető alá. A Hatvani temetővel szemben levő Városi temető (azelőtt Grőber-temető) sokkal újabb, az 1860-as évek óta temetkeznek ide. A Kisasszony temetőt, a Rác-kapu előtt, 1720-ban iktatja először a halotti anyakönyv, így: „ante Portám Rascianam”. Az itteni kápolnát is egy egri polgár, Pirner Mihály építtette már 1724. táján. (Mint érdekességet, itt jegyezzük meg, hogy ha a XVIII. században a Rókus-temetőt — miként erről már szó volt — „Német temető”-nek nevezték — úgy a Hatvani, temetőnek ekkor „Magyar temető” volt a neve és a Kisasszony temetőt „Tót temető” néven emlegették. Utóbbit ismeretlen okokból, mert hiszen Egerben sohasem laktak nagyobb számmal szlovákok! A város északkeleti részén, lévő Dónát-temető is régi: már 1780-ban is szerepel. (Nevét a közelében állott szobortól nyerte.) A Görögkeletiek — „rácok” — temetője hajdan a templomuk körül volt. de 1777-ben Mária Terézia egy általános rendelete értelmében kénytelenek voltak a város akkori falán kívül venni telket, közvetlen a templom előtt, temető céljára. Ma is itt van még néhány árva, elhagyott sírkövük. A legújabb temetők közé tartozik még az izraelita temető, 1840 után létesült. Ebből az időből való a Hevesről Egerbe került Rosenfeld Márkus sírköve — róla keletkezett a mondás: úgy él, mint Marci Hevesen!