EGER, SZARVAS TÉR ÉS A „KÉJHÖLGYEK” VÖRÖSLÁMPÁS HÁZAI

Néhány érdekességet szeretnék bemutatni az egri Szarvas térrel kapcsolatban, mely nevét az ott található Szarvas fogadóról kapta. Az épületet 1785-ben Francz József építőmester emelte „Szarvas vendéglő számára. Miután később bizonyára szűknek bizonyult, 1830. körül kibővítették, emeletet építettek rá klasszicista stílusban és szállás fogadóvá építették. L alaprajzú, egyemeletes, két utcára néző sarokház. A földszinten a helyiségek boltozatosak, az emeleten síkfödémesek A fogadóban a szobákon kívül nagyon szép dísztermet is kialakítottak színpaddal, ahol rendszeresen felléptek színészek az egri közönség szórakoztatására. Ezen a helyen énekelt a kor primadonnája Déryné Széppataky Róza is aki Lendvay Márton színtársulatával érkezett ide. Déryné levélben köszönte meg az egrieknek szíves fogadtatást, mint írta „ebédekre és pincékbe” invitálták őket. Természetesen a Szarvas vendéglő folyamatosan üzemelt és fogadta a vendégeket, bálokat, mulatságokat rendeztek a fiatalok számára. Gyakran ropták itt hajnalig a csárdást, palotást, örvendeztek a francia négyesnek és romantikus keringőnek. A sok dáridózók közül egynek különösen nagy híre volt, mely a mai napig ránk is maradt. Józsa Gyuri, a dúsgazdag, de könnyelmű és csélcsap tiszafüredi földesúr szívesen mulatott itt népes baráti körével. Ha kompániája bevette magát ide, akkor három-négy napon keresztül itt mulattak nagy lármát csapva. A pincérek hordták a jó sülteket, finom borokat, ettek ittak kártyáztak, aztán a cigányok húzták a nótájukat, amire daloltak kivilágos-kivirradatig. A vendéglős mindig örömmel várta őket. Az épület funkciója később megváltozott, mert a fogadót 1860-ban a Magyar Királyi Kincstár vette birtokba és egészen az 1950-es évekig kaszárnyaként működtette.

Ahol voltak katonák, iparosok, utazó kereskedők, ott biztos, hogy előfordultak "kéjnők" is. Eger sem volt kivétel ez alól ugyanis 1892-ben itt nyitotta meg az első hivatalos bordélyházat Jancsó Gusztávné Gonda Anna a Szarvas tér 2. alatt. (Jelenleg a Mekcsey u. Almagyar u. sarok épülete.) Remek üzleti érzékre vallott a helyválasztás. Szinte az akkori Szarvas Laktanya kapujában kínálták a szolgáltatásaikat a bárcával (engedéllyel) rendelkező "kéjhölgyek" a katonáknak. Két év sem telt el, máris megjelent a konkurencia: Schvartzné Lőwinger Lina a Szél utca 4. szám alatt nyitotta meg a második, egri "nyilvános házát". Ezen a ponton véget is ért a szabad verseny bordély ügyben Egerben, mert Lina asszonynak sikerült olyan jó kapcsolatot kiépíteni a helyi rendőrkapitánnyal, hogy innentől kezdve senki másnak nem adtak engedélyt bordély létesítésére. A Szarvas téren ezután bezárt a bordélyház, de mivel ez nagyon jó üzletnek bizonyult, 1895-ben az akkori Tímár utca 3. szám alatti házban Szabovszky Julianna is bordélyházat akart nyitni. Sajnos háromszor is hiába járult engedélyért a Rendőr Kapitányhoz, valami mondvacsinált indokkal mindig elutasították, pedig úgy érezte, hogy megtalálta az ideális helyszínt. A rendőrség azzal indokolta, hogy a ház nem alkalmas erre a célra. Viszont a jó kapcsolatokkal rendelkező Schvartz Lina egy év múlva "simán" megkapta az engedélyt ugyanerre a házra és kiterjeszthette"bordélytelepét". Lina asszony mivel „kenyerezte” le a rendőröket, ahhoz nem fér kétség. Legendássá is vált a századfordulón ez az épület. Az érdeklődést csak erősítette, hogy az egri író, Remenyik Zsigmond diákkorában társaival titokban itt figyelte, hogy érkeznek-e városi előkelők vagy tisztes tanárok a lefüggönyözött ablakú házhoz. De hiába.... Lina asszony szerint azok sajnos máshová jártak.

Írta: Erdei László 2021.

Szarvas téri kaszárnya

Kélyhölgy rajz