PREPOSTVÁRI BÁLINT

1540-ben született. A Szatmár megyei protestáns köznemesi család székhelye a csengeri kuria volt, családfáját nem ismerjük. Nevüket Pré- postvári de Lokachinak írták, de használták vezetéknévként a Sawragh helységnevet is.

Prépostvári Bálint fiatalon került be Szatmár várának helyőrsé- gébe mint lovassági tiszt. 1561-ben egy szatmári csapattal Habsburg ki- rályi oldalon Székely Antal vezetése alatt Moldvába küldték Herakli- des Jakab vajda védelmére. 1569-ben már lovassági kapitány Szatmár- ban. 1570-ben egyik vezetője volt annak a lovas csapatnak, amely szét- verte Karácsony György,,eretnek" seregét Debrecen alatt. Részt vett 1573-ban a Kálló alatti táborozásban, s még ugyanebben az évben ki- nevezték a felépült kállói vár prefektusának. 1573-77 években Kállón szolgált és sokat tett a vár további erődítése érdekében. Kállói lovas- csapattal részt vett 1575-ben Bekes Gáspár erdélyi vállalkozásában (Báthory István ellen). 1577-ben Vadna mellett a füleki bég seregét tönkreverte a szendrői lovassággal együttműködve; ekkor már Kassán Rueber János generális mellett a mezei hadak kapitánya (Feldhauptman).

Rueber halála után (1584) az új megbízott főkapitány Nogarola gróf is maga mellett tartotta. De nem. ő, hanem Kolonich János Bertalan lett a főkapitány-helyettes (e tisztségben Paulus de Sara, majd Serényi Mi- hály volt az elődje). Nagy volt Prépostvári csalódása, amikor Kolonics 1587. évi halála után ismét nem őt választotta maga mellé első helyet- tesnek Nogarola, hanem a tokaji főkapitányt, Claudius Russelis-t.

1587. október 26. után Miksa főherceg felkérésére mintegy 1000 fős lovassereget szervezett (tisztjei Melith Pál, Lonyay Gergely, Alaghy Ferenc. Kálnássy), és Sziléziába indult, hogy Miksát a lengyel trónra segítse. Bitzin mellett a túlerővel szemben visszavonulásra kényszerült. Szolgálatáért a király 1589-ben bárói rangra emelte.

Első felesége Torday Máté leánya, Dorottya, akitől öt gyermeke szü- letett. Megözvegyülvén másodszor is megnősült: 1582. nov. 19-én Csen- geren tartotta lakodalmát Parlagi Pál özvegyével, Csáky Annával.

Prépostvári Egerben

1591. okt. 16-án iktatták be az egri főkapitányi tisztségbe, bár már tavasszal kijelölték e posztra. Kinevezték Heves és Borsod megyék fő- ispánjává. Rákóczi Zsigmond 1591 május eleji távozása és Prépostvári beiktatása közötti időben Balásdeák István, a katonai helyettese vezette a vár ügyeit. A vár provizorát már májusban kinevezték Hartyáni János személyében. Az októberi beiktató bizottság tagjai: Forgách Simon po- hárnokmester, tanácsos, Dobó Ferenc barsi főispán, Dersfi Miklós hon- ti főispán, Zokoly Miklós (a köznemesség képviselője a várvizsgáló bi- zottságban), Melith Pál a Szepesi Kamara elnöke, Pethe Márton vára- di püspök.

Balásdeák István 1582. évi török fogságba eséséig volt a katonai he- lyettese. Ezután Korláth Kristóf várnagy főporkoláb" és Barchay János lovassági kapitány voltak a helyettesek. A katonaság létszáma változat- lan. Kezdetben ugyan az előírt 500 magyar lovason kívül még 75 lo- vast tartott Prépostvári, de anyagi okokból a következő évben csak a kötelező állomány felett rendelkezett. A német csapatok kapitánya most is Zakarias Lang volt. Ekkor hallunk először az erődített város védői- nek kapitányáról, Horváth Gergelyről.

Hartyáni János provizorsága rövid ideig tartott, 1592. áprilisában leszámoltatták. Utódja Mosdossy Péter lett. Helyettese (a viceudvarbíró) Mihály Deák (literatus) volt. Hartyáni egyébként megyei adószedő lett, az 1592 végén meghalt Horváth Gáspár helyére került. Heves megye alispánja Széki Pál volt.

Stella Kristóf építész Szendrőről járt Egerbe ellenőrizni a munkát. Egri építési írnoka, Fischer György is Szendröre kívánkozott. Az épít- kezések a várban a vár meglevő állagának a felújítását jelentették el- sősorban. Újjáépítették a várkapu felső részét és a kapubástya tetőze- tét; valószínűleg a Varkoch-kapuról van szó. Rendbehozták a Székes- egyház két tornyának a tetőzetét, és a külső vár gabonatárolója feletti házat. Kézimalmok, kovácsműhely építéséről, Tihaméron halastó kiala- kításáról olvashatunk.

1592 nyarán az egri, kassai, diósgyőri és kállói csapatok Prépostvári vezetésével vereséget szenvedtek Szikszónál a füleki, gyulai, jenői és hatvani bég egyesített seregével szemben. Balásdeák Istvánt több neves tiszttel együtt a törökök rabságba hurcolták (Hetei Pál egri kanonok is köztük volt). 1593-ban Prépostvári részt vett Kékkő, Hollókő, Fülek, Somoskő, Ajnácskő visszafoglalásában, Hatvanba készülődött, április vé- gén csatlakozott Tieffenbach főkapitány seregéhez. A Hatvan felmen- tésére közeledő budai pasa seregével május 1-én Turánál ütköztek meg, és a török felett nagy győzelmet arattak. Az egriek közül ottreszett több nemes tiszt (Sárközi Mihály, Petki Pál) és maga a provizor, Mos- dossy Péter.

Prépostvári már 1593-ban jelezte lemondási szándékát. A következő évtől csak akkor vállalta volna tovább az egri főkapitányságot, ha 10 000 Ft ellátmányt kap, a felét készpénzben, a felét posztóban, oly nagy volt a katonák fizetetlensége. A királyi udvar az egri főkapitánysá- got Homonnay Istvánra akarta ruházni, de ő nem hajlott rá. 1594 ta- vaszától provizort is kerestek a hősi halált halt Mosdossy helyére. Tár- gyaltak a hatvani táborban erről Mocsáry Gergellyel, Alacskay Bálinttal, sőt a korábban elmozdított Hartyányi Jánossal is, de egyik sem vállal- ta. Végül ideiglenesen a Szepesi Kamara vette át a vár gazdasági ügyei- nek intézését. Kiküldték Orrle Miklóst, aki Kassáról előbb Hatvanba

utazott információkért. Júniusban három tagú bizottságot jelölt ki a Ka- mara: Kauffny Benjámin, Kapronczai György és Czelner János sze- mélyében. Prépostvári még jún. 12-én ott volt Hatvanban; megvárta a vár megrohamozásának kimenetelét, a kudarcot. Onnan június 26-án érkezett meg Egerbe. Több napig vesztegelt dolog nélkül, mivel a várat átvevő bizottság nem jelent meg. Megállapíthatta, hogy Egerben a fi- zetetlenség miatt az őrség szélnek ment, az 500-ból 200 lovas maradt (köztük 50 ült lóra), és a 200 magyar gyalogból csak 25 volt a várban. Nagy volt a fegyelmezetlenség. A német katonák Felnémeten a parasz- tok munkaeszközeit elrabolták és az egri piacon értékesítették. Gyü- mölcsöt úgy szedtek, hogy a fákat kivágták.

Prépostvári július elején végleg elhagyta Egert. Szatmári szűkebb hazájában, a Huszton át betört tatársereg ellen harcolt újra, mint a kassai mezei hadak kapitánya, s egyúttal mint a Felső Részek főkapi- tányának helyettese. Ezután Erdélybe vonult, Báthory Zsigmond feje- delem segítségére sietett és részt vett Temesvár sikertelen ostromában. 1595-ben kinevezték a haditanács tagjává, bár Mátyás főherceg Dobó Ferencet szerette volna e tisztségben látni. Ez évben feltehetőleg Báthory Zsigmond oldalán a Havasföldön is harcolt. Elfoglalták Tergo- vistyét, majd Gyurgyevonál legyőzték Szinán nagyvezér seregét.

1594 óta Prépostváron a köszvény elhatalmasodott. Több levelét már ekkor nem tudta leirni. (A lediktált utóiratban kért mindig bocsána- tot.) Ujjai megmerevedtek. Óriási akaratereje lehetett, hogy még a kö- vetkező évben is sokszáz kilométeres utakra vállalkozott lovon. Köz- ben állandóan leveleket diktált, gyorsfutárai bejárták Erdélyt, Felső- Magyaroszágot, Ausztriát. Feletteseit kitűnő tanácsokkal látta el, pl. a kozákok felfogadását szorgalmazta a tatárok ellen. 1595-96 telén Csen- geren ismét ágynak dőlt, tavaszig moccanni sem tudott. Májusban azon- ban már Kassán volt és onnan figyelte, irányította a hadműveleteket. Hatvan bevételénél és a mezőkeresztesi csatában nem tudott már jelen lenni. A még Szikszón táborozó főherceget figyelmeztette, óvta, nehogy Mezőkeresztesnél bocsátkozzanak harcba a szultán seregével.

Ez volt az utolsó intézkedése. 1596-97 telén csaknem félholtan fe- küdt kassai házában. 1597. április 10-én halt meg. A bélteki templom- ban temették el.

IRODALOM

Takáts Sándor, Régi. magyar kapitányok és generálisok, Budapest 1922, 337-376.

NYÁRI PÁL