Az egri magyar királyi "Dobó István" 14. honvéd gyalogezred 

„Óvjon és védelmezzen a magyarok Istene!"

Dr. Hedry Lőrincné megkoszorúzta a csapatzászlót!

Trianon 23. Eger, 1942. június 22.

A főispán beszéde lelkébe markolt minden hallgatójának. Könny ragyogott a közönség szemében a férfias magyar beszédben kifejezett érzésektől. A beszéd után a zászlótartó a zászlós tiszt kíséretében díszlépésekben haladva vitte a csapatzászlót végig az arcvonal előtt, a minoriták templomának lépcsőjére, s itt dr. Hedry Lőrincné a heves-megyei asszonyok és leányok nevében megkoszorúzta a csapatzászlót, s a zászlószalagot a következő szavakkal helyezte a zászló fejére: — „Óvjon és védelmezzen a magyarok Istene!”

„Végezzetek jó munkát, férimunkát, magyar munkát!

— Honvédek! — A viszontlátásra!"

Dr. Hedry Lőrinc főispán búcsúbeszéde a harctérre induló katonákhoz

Trianon 23. Eger, 1942. június 22.

Ezután magyar ruhában megjelent a városház erkélyén dr. Hedry Lőrinc, Heves vármegye főispánja és búcsúszavakat intézett Heves vármegye és Eger város közönsége nevében a harctérre induló honvédcsapathoz. A beszédet a Kossuth-tér minden részén, sőt a mellékutcákon is hangszórók közvetítették. A főispán mély hatású beszédében ezeket mondotta: — Honvédek! Bajtársak! Magyar véreink! — Toborzót fúj a trombita országszerte és katonavonatok szállítják a honvédeket a kötelességteljesítés, a becsület mezejére, messze harcterekre. Tihozzátok is eljutott a parancsszó. Indulnotok kell. Tudjuk, hogy Ti ugyanolyan bátor, hős katonák lesztek, mint apáitok voltak és most Ti védelmezitek meg azt, ami nekünk legszentebb: a magyar földet. Mindannyian tudjuk, hogy Ti ott, az idegen orosz földön nem idegen érdekekért fogtok harcolni, hanem azért, hogy házatok ne legyen füstölgő romhalmaz, és a Ti gyermekeitek ne legyenek csavargó, rongyos koldusok, hanem emberhez méltón élhessenek ezen a földön, emberek, boldog és szabad emberek, magyarok lehessenek. — Ha majd ott kinn látni fogjátok azt a pusztulást, amelybe Oroszországot a szovjet döntötte, Ti magatok állapítjátok meg, hogy hová süllyedhet nyomorában egy félrevezetett és a kommunizmus bilincseibe vert nép. Akkor erős elhatározás kél szívetekben, hogy ezt a poklot, ezt a sorsot, ezt a nyomort elhárítjátok a magyar nemzetről— Bízunk bennetek, honvédek, bízunk bennetek Eger helyőrsége, Eger város háziezrede, Dobó István késői unokái, Heves vármegye szülöttei. Bízunk bennetek, hogy megteszitek azt, amit tőletek vár a magyar haza. Nézzetek arra a várra, amelynek szürke bástyái még ma is hirdetik, és amíg történelmet írnak, örökké hirdetni fogják az egri hősök nevét, — nézzetek Dobó Istvánra itt, mellettetek álló bronz szobrára, aki hős katonáival, a Ti nagy elődeitekkel százszoros túlerővel szemben megvédelmezte Eger várát. Nézzetek oda és láthatjátok az ő dicsőséges példáikból, hogy nincs túlerő, ha férfiak, magyarok állnak a gáton, hősi bátorsággal szívükben. Honvédek, testvérek, nektek van a világon a legjobb fegyveretek, amely felülmúl minden más harci eszközt. A Ti bátor magyar szívetek, amely amíg dobog, mindig a hazáért, az otthonért dobog és annak védelmében mindenkor élni és halni kész. — Bízunk bennetek, honvédek, és ígérjük nektek, hogy megadunk mindent, amire odakünn szükségetek lehet. Mi tűrünk, nélkülözünk, ha kell, járunk fatalpú cipőben, de Ti ott semmiben szükséget ne szenvedjetek, ne nélkülözzetek. Mi most kettéosztjuk a szívünket és szeretetünk egyik felét elküldjük veletek messze idegenbe, hogy közétek varázsolja az otthon meleg hangulatát, elhozza közétek kis falutok templomának esthajnali harangszavát, a hazatérő nyáj kolompjának szavát, elviszi közétek szeretteiteknek mindennél kedvesebb szavát oda is, hogy kísérjen és óvjon benneteket és hozzon vissza épségben közénk, szeretett otthonotokba. Szeretetünk másik részével pedig körülvesszük azokat, akiket Ti itthon hagytok, családotokat, a kis gazdaságtokat, műhelyeteket. Minden községben megalakítottuk ebből a célból a Bajtársi Szolgálatot, minden ügyes-bajos dolgotokban forduljatok ehhez a bajtársi szolgálathoz bizalommal. — Búcsúzunk Tőletek, de büszke és boldog örömmel nézünk szemetekbe, büszkén és örömmel, mert Ti vagytok a mi büszkeségünk, Ti vagytok a mi örömünk. Nem sírunk a búcsúzásnál, férfiak szemébe, katonák szemébe nem illik a könny. Most nem sírunk, hanem büszke örömmel nézünk végig kemény soraitokon és reményteljes bizalommal szorítjuk meg erős kezeiteket. Mi majd csak akkor sírunk, ha Ti visszatértek győztesen, de akkor a visszatérésnek és a diadalnak örömétől hulljanak szemünk könnyei. — Óvjon és védjen benneteket a magyarok Istenének áldása. Kísérjen benneteket utaitokon a hadiszerencse. Végezzetek jó munkát, férfi munkát, magyar munkát! Honvédek! A viszontlátásra!

Összeállította: Farkas Péter

 

Színes fotók 1942.06.20.-án, az akkori Kossuth (Dobó) téren a 14-esek eskütételéről! (utána indultak a Don-kanyarhoz)

Fotókat Horváth János fényképész készítette.