AZ EGRI VÁR TÖRTÉNETE 1703 -1957. ÉVEK KÖZÖTT

Rákóczi Ferenc fejedelem kuruc hadai 1703 nyarán a Tiszántúlról és Felső-Magyarországról gyors ütemben törnek előre. Július 23-án Pénz prefektus sürgős utasítást kér az erődítések helyreállítására és a vár fegyver- és lőszer ellátására, hiszen — mint írja — az egész ország sorsa függ Eger védelmétől. Szeptember 1-én már azt jelenti Budára, hogy a kurucok körülzárták a várost, utoljára pedig november 3-án arról tudósítja a Kamarát, hogy az új császári várparancsnok, Ferdinánd Zinzendorff várparancsnok Bercsényi seregeivel szemben kénytelen volt a várost feladni, a német és rác lakosság pedig, amelynek szabad elvonulást biztosítottak, a várba húzódott. 1703. november 9-én a kurucok felgyújtják a várost, majd a vár védőinek támadásai elől kivonulnak onnan és visszahúzódnak. 1704 márciusában érkezik Eger alá Rákóczi, és megkezdik a vár ostromát, de látva, hogy ez hosszasan elhúzódik és ezzel az előnyomulást akadályozza, április 16-án fegyverszünetet kötnek Zinzendorffal, alá kötelezi magát, hogy a várat 8 hónap után feladja, ha addig nem érkezik felmentő sereg. 1705. január 2-án meg is történik az átadás, majd február 28-án hosszabb tartózkodásra odaérkezik a fejedelem, és Vas Sándort teszi meg várkapitánynak. 1706 nyarán Jean-Louis Rabutin de Bussy császári tábornok Erdélyből erre vonulva veszélyezteti Egert. Bercsényi szeptember 8-án megszemléli a várat és ezt jelenti róla: „Én tegnap az várt itt megjártam egészen, s megvizsgáltam minden készületjeket... Fogyatkozását semmibül sem tanáltam az várnak, csak borbul." A vár védelmét Esze Tamás hajdúira bízza, de ostromra nem kerül sor, Rabutin seregeivel elvonul. 1708 tavaszán Rákóczi ismét Egerben időzik, majd a végzetes trencséni csatavesztés után ide tér vissza. 1709 tavaszán az elhunyt várkapitány helyére Perényi Miklóst állítja, és odarendeli De Reviere francia hadmérnököt, aki talán már korábban is járt itt, és most részletes útmutatást ad a Perényi jelentései szerint erősen elhanyagolt vár megerősítésére. Elsősorban a várfalakon belül rendel földsáncokat, a vár DK-i sarkánál, a Gergely-bástya felett emelkedő ágyúdombot, a mai Szépbástyát pedig korszerűen átépítteti. Perényi hamarosan jelenti, hogy éjjel nappal szorgalmasan munkálkodnak „az várnak szükséges épületi körül". Ekkor már mindenfelől megindul a kuruc seregek visszavonulása. Rákóczi 1710 áprilisában jár utoljára Egerben, októberben már a császári hadak állnak a vár alatt, és megindul az ostrom. November elején Pálffy János labanc főparancsnok megadásra szólítja fel a bátran védekező Perényit, aki azonban elutasítja. De a várban egyre jobban fogy az ivóvíz is, a császáriak talán elzárhatták az Eger patakig vezető földalatti folyosót is. A várat védő legénység és tisztjeinek fegyelme gyorsan lazul, míg végül november 29-én Perényi kénytelen kapitulálni, és december elején átadja a várat, a tragikus véget ért szabadságharc egyik utolsó bástyáját.
 A vár parancsnoka ismét Zinzendorff Ferdinánd lesz. ö készítteti el 1711-ben annak részletes felmérését, és ezen javaslatot tesz a lerombolt külső vár helyén bástyatornyokkal erősített palánk építésére a belső vár legsebezhetőbb, keleti oldalának védelmére. 1715-ben a török elleni háború feléledésekor ki tisztíttatja a keleti várárkot, és eléje sáncot töltet. Utóda 1727-től L' Huillier Ferenc János, az edelényi pompás barokk kastély építtetője, a vár helyreállítására készített javaslataival 1728-ban Bécsbe utazik, de hazatérőben meghal. Egyre csendesebb évek köszöntenek most már Eger várára, amely védelmi jellegét egyre jobban elveszti. A külső vár helye lakóházakkal épül be és Sáncnak nevezett városrésszé lesz. 1751-ben Mária Terézia kedvelt hívének, Barkóczy püspöknek visszaadatja az addig fegyvertárnak használt romos várszékesegyházat. Az 1552. évi ostrom idején robbanás következtében súlyosan megrongálódott és ideiglenes tetővel lefedett hatalmas épületről érdekesen tájékoztat egy 1757-ben felvett vizsgálati jegyzőkönyv. Hreska salétromfőző-mester, aki a kazamatákban a parancsnok engedélyével salétromot gyűjtött, embereivel behatolt a templomba, és ott feltörte a kriptákat. A vallomások végig vezetnek a székesegyház belsején, amelynek külsejét viszont a vár többi részével Hazael Hugó irgalmasrendi szerzetesmérnök várostérképen madártávlatból örökítette meg. Az 1760-as és 1770-es évekből is maradtak ránk a várról felmérések, amelyek közül számunkra legértékesebbek az 1774—76. évi helyreállításokról készített terv jelentések. Ezeken ugyanis megtaláljuk a várban akkor még fennálló XV—XVI. sz-i épületek, közöttük az udvarbíróház, az ún. Dobó-palota alaprajzait, hasonlóan a még ma is álló gótikus püspöki palota alaprajzait és metszetét. A palotának, amely akkor legénységi szállásul szolgál, ekkor — bár már tető nélkül — ma csak alapfalaiból ismert keleti része is áll még.
1783-ban hosszas alkudozások után a bécsi udvar visszaadja Eszterházy Károly püspöknek a püspökség ősi székhelyét, a várat a ránk maradt részletes összeírások és becslések alapján kiszámított megváltási összeg fejében. Ö azonban nem becsüli a vár történelmi múltját. A vár falait és a székesegyházat kőbányának tekinti, ahonnan építkezéseihez anyagot termeltethet, elődei palotáját pedig börtön és magtár céljára hasznosítja, ahogyan a többi, egyre düledezőbb épületet is gazdasági célokra rendeli. A székesegyház faragott köveit többek között a makiári templom építéséhez hordatja, és mialatt a tornyokat és a hajót bontják, építési írnoka ámúlva jegyzi fel a megtalált márványburkolatok szépségét. Bontják a keleti várfalat is, és ekkor emelik le az egykori külső vár felé nyíló Közép- vagy Setét-kapu felett talált 1587 évszámos feliratos táblát a káptalan címerével, amelyet ma a múzeumban láthatunk.
A lakosság is bontogatja a könnyebben hozzáférhető, alacsonyabban fekvő falrészeket és tömbkőburkolatukat. Az alábányászás következtében az esőktől és fagyoktól már egyébként is meggyengített falak egy szakasza a vár DNy-i sarkán 1801. december 3-án leomlik és romba dönti az alatta — a mai Dobó utcán —• álló házakat. A további veszély elhárítására rövidesen hozzáfognak az omlás mögött emelkedő ágyúdomb lehordásához és több falszakasz bontásához. 1806-ban lebontják a Varkoch-kapubástyát is. A következő években Fuchs érsek az egykori püspöki palota kivételével a várban álló összes régi épületet leromboltatja.
A vár történelmi múltját birtokosai közül elsőnek Pyrker érsek értékeli a romantika szellemében. Dobóruszkáról elhozatja Dobó István akkor már szétbontott későreneszánsz tumbájának, sírládájának fedlapját az egri hős fekvő páncélos alakjával, és a Setét-kapu bejáratánál klasszicista ízlésű, dór oszlopokkal közrefogott kapuzattal emléktermet alakíttat ki a sírtábla elhelyezésére. Szomszédságában a tereprendezés során felszínre kerül a székesegyház későgótikus részének egyik pillércsonkja. Ezt a Szt. István-kori bazilika maradványának vélik, és ezért Casagrande István király szobrát állítják fel rajta. A vár szépítése során állítják fel a Szép-bástya tetején a Kálvária három keresztjét, és építik a felvezető út mentén a ma már eltűnt klasszicista stációkat.
Az első tudományos jellegű régészeti ásatást a várban a székesegyház betemetett romjai között 1862-ben Henszlmann Imre kezdeményezésére Gerster és Benkó építészek végzik. Ennek eredményeit Ipolyi Arnold dolgozza fel értékes, bár művészettörténeti következtetéseiben ma már túlhaladott tanulmányában.
1871-ben Bartakovics érsek a hadikincstárnak ajánlja fel a vár nagy részét, és ismét katonaság költözik falai közé. A gótikus palota földszintjén áristomot és puskamüves műhelyt, emeletén laktanyát rendeznek be, majd az egykori várpiac körül újabb kaszárnyaépületeket emelnek. Ezekben az években egy lelkes kutató, Balogh János főhadnagy vizsgálgatja a megmaradt várfalakat és bástyákat, és járja végig a beomlott vagy betemetett kazamatákat. Felfedezéseit 1881-ben kiadott Egervár története című könyvében ismertette.
Fél évszázaddal később, 1925-ben kezd végül hozzá a vár nagyarányú feltárásához két lelkes egri tanár, Pálosi Ervin és Pataki Vidor vakációzó tanítványaival és nehezen összegyűjtött pénzen fogadott földmunkásokkal. Az 1938-ig folytatott ásatások során hordják ki a feltöltést a kazamatákból és a Baldigara-féle keleti erődrendszer aknafigyelő folyosóiból, ágyútermeiből. Ekkor tárják fel a székesegyház teljes területét is, míg végül a háború félbeszakítja a nagy jelentőségű munkát.

A II. világháború után egy darabig megszünt a vár laktanyaként funkcionálni. A kommunista rendszer 1947-49 évek környékén a püspőki palota kivételével kb. 20 család számára lakáskánt kiadta a létesítményeket. Ezt követően újra laktanya lett a vár.

1956-ban az Országos Műemléki Felügyelőség indítja meg újból a vár félbemaradt ásatását és a helyreállításokat. A munkának újabb lendületet ad 1958-ban a honvédség kiköltözése a vár területéről, amelynek most már az egri Dobó István Múzeum lesz méltó gazdája. A jelenleg is folyó munkálatok során feltárták és helyreállították a középkori püspöki palotát, a hozzá csatlakozó Tömlöc- és Földbástyát, a Varkoch-kapubástyát és a déli várfalat. Jelenleg a székesegyház romjainak teljes feltárása és állagmegóvása, a DK-i fülesbástya, a Szépbástya és déli oldalán a gótikus kis kaputorony feltárása és restaurálása folyik.
A vár sok évszázados története nem zárult le. Annyi pusztítás, annyi rombolás után a számunkra oly becses romokból egyre több válik újra láthatóvá, és nyújt maradandó élményt az évről évre növekvő számú látogatónak.

Forrás: Détshy Mihály