Setét Anna szemtanú Gárdonyi temetésén

Milyennek látta egy szemtanú Gárdonyi temetését? Mit jelentett az író az egrieknek a XX. század elején? ... és hogy jön mindez az 1989-es demonstrációkhoz? Olvassák el Setét Anna cikkét, és Önök előtt is felsejlik majd Eger egy rég elfeledett "arca"!

"Szerettem volna a ma oly divatos demonstrációkról, hatalmas tüntetésekről, a régi időkről beszélni. De hát a század elején Egerben ilyen nem volt; ha volt valami verekedés, két kakastollas csendőr bement biciklin, vagy lóháton a kocsmába és elintézte őket. (Igaz én 19-ben és 1944-ben nem voltam Egerben.) A legnagyobb, nemcsak városi, vagy országos megmozdulás Gárdonyi Géza temetése volt, 1922. december 31-én. Egész Eger gyászolt, pedig személyesen kevesen ismerték, kevesen beszéltek vele, de szerették. Szerették szerénységéért, csendes, becsületes, konvenciótól, hivalkodás nélküli pátosztól mentes tanító volt. Ismerték öreg édesanyját, a kis parasztasszonyt a nagy fehér kötényben. És ha valakinek Egerben 10 könyve volt, akkor abból 1—2 biztos Gárdonyitól. Az egész város gyászolt; az utcákon a villanykörtéket fekete gyászfátyollal fedték be, a kofák a piacon fekete kendőt kötöttek a fejükre, a férfiak sötét ruhákba jártak, fekete kalappal és szinte megállt az élet. Tudtuk, hogy sok ezer vendégünk lesz, hiszen az egész magyar társadalom megmozdult, az egész ország. És jöttek is! A temetés körül sok vita volt; végrendeletében egyszerű temetést kért és fakeresztet, semmi beszédet és hivatalos megemlékezést. Ez persze nem ment: dr. Tordai Ányos cisztercita tanár ajánlatára közkívánatra kegyes csalással (piatraus) a Líceum dísztermében ravatalozták fel pálmafák és növények között a fekete érc koporsójában a gyertyák halovány világossága mellett és ezrével és ezrével jöttek a megyékből és Budapestről az emberek, idezarándokolt az ország és a koszorúk, a sürgönyök. Klebelsberg Kunó kultuszminisztertől egészen Mehmed Djelalbej török főkonzulig; Abdul Latuf török főpaptól a Tudományos Akadémiáig, persze a céhbeliek, az Otthon és Hírlapírók körétől az „írószövetségig. Jöttek az írók is; Pakots József, Kosztolányi Dezső... és még sokan mások. Apám is kapott sürgönyt. ..dr. Setét Sándornak. Napok óta Gézára gondolok, Megyek utána vándorútján. A becsületes föld füvét és mezei virágjának néhány szálát tedd helyettem és nevemben koporsójára, nevem nélkül, szó nélkül. Én tudom és érzem, hogy mennyi fájdalmas és igaz szeretettel gondolok rá. Az anyját, a fiait szeretettel öleli hű barátod BRÓDY SÁNDOR egri születésű földi munkás.’ A beszentelés a Nagytemplom előtti téren történt; díszőrséget két hajdú, egy megyei és egy városi hajdú állott. Azután vitték fel a várba, és a Bebek-bástyán állítottak egy keresztet,, Csak a teste” Tordai szerinti felirattal. „A céhbeliek nevében, akiknek mestere volt, akiknek ő nem halt meg mert itt maradtak az írásai, amik a bibliájuk, mely őket tanítja, műveli, buzdítja, lelkesíti... ki már belépett a halhatatlanságba” mondotta búcsúbeszédében dr. Setét Gárdonyi, akinek eredeti neve Ziegler volt, apja sírjára ezt a fejfát állíttatta: ,,Ziegler Sándor gépész, az 1848—49-i honvédelem fegyvergyárosa, 1823—1879.” Setét Anna

Setét Anna további cikkei: #setétanna hastagre kattintva