EGRI VÍZILABDA LEGENDÁK – AMBRUS MIKLÓS

Kilencven évvel ezelőtt, 1933. május 31-én született Egerben Ambrus Miklós, Ambrus Mihály és Szitka Mária Gizella második gyermekeként. A család a Mária utcában lakott két gyermekükkel, akiket tisztes nevelésben részesítettek.

Fiúk 11 éves volt, amikor először lement az uszodába a barátaival és egyből megtetszett neki az uszoda hangulata. Fejlődését a világhírű gyorsúszó dr. Bárány István segítette, de mint a legtöbb úszó ő is a vízilabdánál kötött ki. Egy nap, amikor a feléje vészjóslóan közeledő bőrgolyót próbálta levadászni, minden erejét összeszedve, kiemelkedve a vízből, vékony, inas felsőteste megfeszült, karjai nekilendültek és az utolsó pillanatban elkapta a labdát. Kádas Géza javaslatára állították a kapuba.

Egy napon, 15-16 éves lehetett, amikor egy mérkőzés után a korszak egyik legtekintélyesebb szakembere, Vértesi József szólította meg a medence mellett. Az edző a nagyválogatott szövetségi kapitányaként járta az országot, kutatva a tehetségeket. Az edző kérése az volt, hogy szerdánként legyen Budapesten az edzéseken. Az ifi válogatott pólósok a Margitszigeten gyakoroltak, köztük a jövő nagy reménységei, Kárpáti György és Bolvári Antal. Ebbe a közegbe csöppent bele Ambrus Miklós.

Az Egri Fáklya klubot elhagyva 1953-ban a Kinizsihez szerződött. A Kinizsi pólósai nagy szeretettel fogadták. A csapat 1956 őszén megnyerte a bajnokságot, de már nem sokáig maradtak együtt. Csapatát a forradalmi események teljesen szétverték, mindenki ment, amerre látott.

Nehéz döntést kellett meghoznia, menjen, vagy maradjon? Magyarország a hazája, itt élnek a szülei, a testvére. Imádott klubja, a most már Ferencvárosként működő egyesület is ide köti. Végül a távozás mellett döntött, s meg sem állt Ausztráliáig, ahol a Melbourne Swimming Clubban kapusként és középcsatárként szerepelt. Két év után az FTC vezetésének hívására hazatért.

1956 után több pólós hagyta el az országot, de páran visszatértek a következő években, elég csak Bolvárira vagy Gyarmatira gondolni.

Hazatérése után újra a zöld-fehér csapatban folytatta a vízilabdát, s kemény edzésekkel hamar visszaszerezte a régi formáját. A következő esztendőkben sikert sikerre halmozott a fővárosi klub, szinte nem találtak legyőzőre a medencében. A ’60-as évek lett a Ferencváros vízilabdacsapatának aranykora.

Sportpályafutásának sok emlékezetes eseménye között szerepel az 1955-ben Moszkvában megrendezett torna, ahol találkozott az olaszok kiváló centerével Carlo Pedersolival. A magyar válogatott 7:3-ra nyert az olaszok ellen. A győzelmi banketten behajtották Pedersoli által ígért dalt, akit később Bud Spencerként ismert meg a világ.

Az 1962-es Európa-bajnokságot Lipcsében rendezték, ahol a címvédő Magyarország nagy esélyekkel indult. Bár helyet kapott a keretben, mégis Boros Ottó maradt az elsőszámú kapus, ezért nem érezte igazán magáénak az Európa-bajnoki címet.

1963 nyarán a válogatott nyugat-európai túráján a Bécs felé tartó expresszen Richard Nixon amerikai alelnök hívta meg a csapatot egy kis pezsgőzésre, aki nagy érdeklődést mutatott a sportág és a magyar csapat iránt, akik között több olimpiai bajnok is volt.

A legemlékezetesebb esemény az 1964-es tokiói olimpia győzelem volt.

- A döntő mérkőzés utolsó negyedében a szovjetek támadtak. Szemjonov helyzetbe került és lőtt. Egy pillanatig úgy tűnt, a labda védhetetlenül vágódik be a kapuba és elúszik a magyar csapat álma. A hálóőr Ambrus az utolsó pillanatban kikanalazta a szovjet játékos jól irányzott lövését és a hosszan előreadta a labdát a megúszó Rusoránnak.

Szepesi György így közvetítette a mérkőzés utolsó pillanatait:

- Rusorán, továbbítás oldalra. Dömötör egyedül. Lőj, lőj, lőj Dömötör! Lő! Góóól!

Így született meg a legendás ötödik gól, s ezzel a magyar vízilabdasport megszerezte ötödik olimpiai aranyérmét.

Ambrus Miklós Olimpiai bajnok, Európa-bajnok, Trofeo Italia-győztes és ötszörös magyar bajnok 35 évesen vonult vissza. A Ferencvárost nem hagyta el, a vízilabda-szakosztályának vezetőjeként dolgozott. Fia, Tamás (1964.06.27 – 2015.04.16.) az ő nyomdokaiba lépve vízilabdakapus, később edző lett. 1996-ban az Olimpiai Bajnokok Klubjának marketing-igazgatójaként tevékenykedett.
Pályafutását számtalan kitüntetéssel is elismerték. - 1962-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója címet, - 1993-ban a Magyar Sportért, - 1994-ben 1956-os emlékérmet kapott, - 2013-ban lakóhelye, Zugló díszpolgára lett, - 2018-ban pedig megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Mellszobrát az FTC népligeti sportcentrumában állították fel.

Az 1964-es olimpiai csapatból 11 játékos, köztük Ambrus Miklós 2019. augusztus 3-án, míg Dömötör Zoltán 2019. november 20-án távozott el örökre az égi vizekre.

Az egri születésű sikeres vízilabdázó emlékét a Sportmúzeum bejárata előtt elhelyezett márványtábla őrzi.

(Forrás: Úszósport; Fűrész Attila: Ambrus. Egy ferencvárosi hálóőr a történelem sodrásában)