1. AGYAGÁSI DEZSŐ (1922–2006)

„Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását,

a betegségek megelőzését.”

Dr. Agyagási Dezső 1922. április 27-énszületett Mikeszászán (Erdély), református lelkész családban. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégiumban végezte. Észak-Erdély visszacsatolását követően 8. osztályba a marosvásárhelyi Bolyai Gimnáziumba járt, ahol 1941- ben érettségizett. Ezt követően a család

Budapestre költözött, ahol édesapja, Agyagási Károly a Pest-Hidegkúti reformátusgyülekezet kántoraként és segédlelkészeként működött. Édesanyja, Firtos Ilona háztartásbeli volt, aki négy gyermeket nevelt. Károly 1944-ben Ausztráliába emigrált, László építészmérnök,

Dezső orvos, Béla pedig református lelkész lett.

Agyagási doktor Budapesten 1951- ben szerzett doktori képesítést. Első

munkahelye az ózdi Városi Kórház volt. Itt ismerte meg feleségét, Matula Klárát (1926–2014), akivel 56 évig élt boldog házasságban. Három gyermekük született.

Agyagási Dezső 1955-ben Debrecenben belgyógyászati szakorvosi vizsgát tett. A következő évben az ózdi Városi Kórház borsodnádasdi II. sz. Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosává nevezték ki, ahol reumás betegeket is kezeltek. Budapesten 1960- ban reumatológiából–fizikoterápiából szerzett szakorvosi képesítést.

Egerbe 1964-ben pályázat útján került, ahol az akkor alapított Reumakórház osztályvezető főorvosává nevezték ki. Gyógyító munkáját ennek az intézménynek az élén 1982 decemberében történt nyugállományba vonulásáig végezte. Agyagási főorvos nyugdíjazása után,1983–1992 között a Heves Megyei Kórház–Rendelőintézetének reuma szakrendelésén gyógyított. Betegei szeretettel és hálával emlékeznek rá. Magas szintű – hazai és nemzetközi szintenelismert – szakmai felkészültsége, lelkiismeretessége és emberi tartása, empatikus készsége rendkívüli népszerűséget szerzett számára. A gyógyító munka iránti rajongása és a betegek szeretete nem hagyta pihenni, így 1992–2000 között Füzesabonyban, az Egészségügyi Központ szakorvosaként folytatta hivatását. A szakrendelésen Heves megye számos településén élő beteg is felkereste, hiszen sokan ismerték, szerették, bíztak benne.

78 éves korában már fárasztotta a mindennapi utazás, így 2001–2006 között az egri Flóra Szállóban gyógyított, közöttük számos külföldi állampolgárt, akik nemcsak az egri gyógyvíz, hanem a magyar orvosok jó hírét is tovább vitték. Agyagási doktor sokat tett az egri gyógyvizek megismertetéséért, elfogadtatásáért is. Reumatológiai, balneológiai kongresszusokon és megyei orvos- gyógyszerész napokon közel hatvan

alkalommal tartott előadást. Egerben ötször szervezett balneológiai kongresszust (1968, 1975, 1977, 1978, 1981). Cikkei, tanulmányai jelentek meg magyar szakfolyóiratokban, s közel 40 francia közleményt fordított és publikált.

Eger vizei és orvosi alkalmazásuk című tanulmányát 1983-ban tette közzé

Az egri gyógyvizek és fürdők című monográfiában. Vizsgálatait Eger nyolc forrásvizén kívül kiterjesztette Heves megye minden gyógy- és termálvizére, a strandok víznyerő bázisaira, a törpevízművek ivóvizére, esetenként egyes kiemelt reumás betegek házi ivóvízmintáira is. Kutatási eredményeiről országos szakmai munkaértekezleteken, vándorgyűléseken és szakfolyóiratokban számolt

1. Az 1970-es évek elején beválasztották a Magyar Reumatológusok Társasága vezetőségébe, 1972–1998 között pedig a Magyar Balneológiai Társaság elnökségi tagja volt. A Mátra–Eger–Nyugat-bükki Intéző Bizottság Gyógyvizek és Üdülők Bizottságának és a Hidrológiai Társaság Heves Megyei Gyógyvizes Csoportjának vezetőjévé választották. Az 1980–90-es években a Magyar Balneológia, a

Rehabilitáció és a Gyógyfürdőügy című folyóirat szerkesztőbizottsági tagjává választották.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: a Munka Érdemrend Arany fokozata

(1980), Schulhoff Ödön és Vilmos Emlékérem (1998), Eger Város Egészségügyéért

(1999), Markhot Ferenc Díszoklevél és Emlékérem (2001).

A hivatásának és családjának élő, szinte élete végéig aktív Agyagási doktor 2006. október 5-én hunyt el. Rövid betegség után a Lajosvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Utolsó útjára családján, kollégáin kívül számos tisztelője és hálás betege is elkísérte. Egerben, a Török fürdő előtti területnek

– a reumakórház vezetőségének javaslatára – az egri közgyűlés 2007-ben a dr. Agyagási Dezső Gyógypark elnevezést adta. A javaslattevők szerint Magyarországon ő végezte a legkiemelkedőbb balneológiai munkát. Meghatározó szerepe volt Eger fürdővárossá fejlődésében, s elsőként végeztette el a gyógy- és ivóvízminták szervetlenanyag tartalmának tömegspektrográfiás bemérését.

Szeretettel és hálával gondolunk rá!

Írta: dr. Szecskó Károly