A Portörő utcától a Sándor Imre utcáig

Kapor Elemér írása 1982-ből

Ha most felébredne Pap István 1699-ből, vagy éppen Pfeiffenpurger Ursula 1753-ból, ugyancsak elcsodálkoznának mivé lett az egri Portörő utcai sarokházuk. Hát a Portörő utca hol van? Kaszinó utca lett belőle. Hát a Kaszinó utcával mi történt? 1945-ben elnevezték dr. Sándor Imre utcának.

Minekelőtte valaki megállapítaná, hogy bolond az, aki a port töri, elég kicsi az amúgyis, emlékezetünkbe kell idézni, hogy a por a puskaport jelentette hadi nyelvünkben. A lőpor alkatrészeit a salétromot, ként és faszenet apróra kellett tömi, hogy összekeverhessék. Erre valók voltak a portörő malmok, Dobó malmát a várban a várbeli népek hajtották, a törökökét a „Makla” vize, vagyis az Eger patak.

Az egri török lőpormalom igen tiszteletreméltó épület lehetett. Evlia Cselebi, ama török utazó és reklámfőnök, akinek színes leírásaira gyakran hivatkoznak a török korbéli Eger életének kutatói, erődítménynek nevezi a bárutkhánét. Evlia Cselebi mester 1664—65-ben járt Egerben, tehát az ozmán uralom tetőfokán, így volt írnia a város fejlettségéről, öt fogadójáról, negyven imahelyéről, tizenhét elemi iskolájáról, és hatszáz boltjáról. Szerencse, hogy a kedves hazudozót rajta lehet kapni minduntalan, hogy csak a

Szép bástyát (Kálvária domb) említsük, amelyről azt írja: olyan magas, hogy a madár sem repülhet át rajta. A lőpormalomról meg így ír: Köprüli Mohammed pasa építette. Ellenségeink mind ez után a vár után vágyakoztak, ez okból kellett megépíteni. Három rekeszű, mindegyikben öt mozsarú, magyar szerkezetű kerekekkel ellátott malmok vannak benne, amelyeken elámul az emberi ész. A Makla vize hajtja. Négyszögletű épülete hattornyú, vaskapus erős vár, kerülete ötszáz lépés. Olyan, mintha a nagy külváros belső vára volna. Négy oldalról víz veszi körül, hidakon kell bemenni. Van parancsnoka, lőporgyári főnöke. Éjjel-nappal fekete puskaport készítenek benne, mivel a várban sok kell.

A vár felszabadulása után 1690-ig működött Egerben az Újszerzeményi Bizottság (Neoaquistica Commissio), s az még megemlíti a malmot, de egy évvel később az épület felrobbant. Valamely részét később még hasznosították, mert 1733-ban a Tábornok-házról azt írja a Telekjegyzőkönyv " (Protocollum fundorum): ki vagyon az Salétrom Háznak átal ellenében.

Eszerint a portörő malom a Tábornok-házzal (volt halaspiaci iskola) szemben volt. Breznay Imre feltételezése szerint ott lehetett, ahol a patakparti üzletház húzódik (onnan költözött el a járműbolt), ám az sem lehetetlen, hogy a kórház nyugati területéről van szó, a patakon túl. Az utcát, mely hozzávezetett, nevezték, Piatea Portörőnek, Portörő utcának.

Az Egri Kaszinó 1833-ban alakult meg és olyan nagy társadalmi eseményt jelentett, hogy ettől fogva Kaszinó utca lett az utca neve majd, amikor a felszabadulás után a Szakszervezeti Székház nyitotta meg az épület kapuját, Sándor Imréről nevezték el. Ki volt Sándor Imre dr.? Orvos, akit különös szociális érzületéről ismert mindenki. A szegények orvosa volt, önmaga a szomorú mosolyú Emberség. Egy rövid beszélgetésre emlékezem, személyes élményem, nem felejthető. 1944 elején a piacon találkoztam vele. Ho-vá-hová, Imre? A szomorú mosoly megjelent a szája szögletében: — Egy szerencsétlen orosz foglyot hoztak a kórházba, haldoklik és az a kívánsága, hogy még egyszer szeretne kumiszt inni. Tudod, mi a kumisz? — Tudom. Erjesztett lótej. Hát most — fejezte be a beszélgetést — megyek keresni egy szoptatós kancát, hátha találok. Aztán egy Ady-sorral búcsúzott: „És mégis meg

fogok halni.” önmaga vátasza volt: a jolsvai munkaszolgálatos táborban halt meg.