KOLONICS JÁNOS BERTALAN

A családja a horvátországi Kollegrádból való. Nevüket Kolonichnak, Kolonitznak, de leggyakrabban Kolonitschnak írták. Ősei ugyanis a tö- rök elől már a XV. sz. végén Stájerországba költöztek, elnémetesedtek. Apja Kolonics Sigfried 1532-ben Bécs hős védője volt Szolimán had- járata idején, s 1555-ben halt meg. Három fiútestvére közül csak György bátyja teljesített Magyarországon katonai szolgálatot; Fraknó és Kis- marton kapitánya volt, s 1583-ban családját a király bárói rangra emelte.

Kolonics János Bertalan Schwendi Lázár császári generális szeregében került Magyarországra 1565-ben. Mielőtt Egerbe jött volna, két helyen viselt vezető tisztséget: Tokaj és Szendrő főkapitánya volt. Ez utóbbi tűnik meghatározóbbnak: 1569-ben lett szendrői főkapitány. Zolthay Istvánt, Eger 1552. évi hős védőjét (Egerben 1558-62 között a vár pre- fektusa) váltotta fel a várnagyságban. De Zolthay a haláláig, 1573-ig to-

vábbra is Szendrőn maradt, mint Kolonics magyar lovassági kapitánya és katonai tanácsadója.

Kolonics Egerben

1576 nyarának kezdetétől viselte az egri főkapitányságot. Kinevezték Heves és Borsod megyék főispánjává is. Hevesi alispánja Recsky György volt. Az első években gyakran volt távol. Katonai helyettesére, Simon Antal lovaskapitányra ezért a szokásosnál nagyobb felelőség hárult.

Simon halála után, 1578 második évnegyedétől átmenetileg Fodoróczky György, majd Korláth Kristóf volt a helyettes, 1579-től 1584-ig Török András. A német csapatok kapitánya 1582 végétől Zakarias Lang (elöd- jét név szerint nem ismerjük). Langot 1576-tól először tolmácsként al- kalmazta.

Provizora 1576. szept. 1-től volt Soklyosi István személyében, akit Rueber főkapitány javasolt (Szatmár várában volt tiszttartó). Soklyosit 1577 januárjában lemondatták, illetve június 27-én vizsgálatot indítot- tak ellene. Utóda Csomori Kövér Ferenc diósgyőri várnagy lett, szep- tember elsejétől. Kövért 1579 elején lemondatták, utóda 1579 márciustól Bódy Menyhért volt, aki 1576-77-ben Heves megye adószedője (koráb- ban a vár lovastisztje volt). Bódy a főkapitány távozásáig, 1584 nyaráig a posztján maradt.

A vár főépítésze, Ottavio Baldigara Kolonics idejében többet volt tá- vol, mint Egerben. 1578-ban a végeket látogatta, 1579-ben hazautazott Itáliába, 1580-81-ben az érsekújvári vár modernizálásának befejező munkáival, illetve a bányavidék erődítéseivel volt elfoglalva. 1584-től véglegesen eltávozott Egerből (rövid időre N.-váradra tette át a szék- helyét). Kolonics Baldigarának Egerben kertet adományoztatott, amelyen a főépítész malmot építtetett az Eger patak partján. Földbirtokot nem kaphatott, mivel nem volt honosított. Baldigara helyettesei Egerben, a ki- vitelezés vezetője Bartholomus de Ponto (1579-től) és Christoforo Stella (aki 1572-től Baldigara mellett dolgozott).

1577-ben nagyszabású kincstári szemlét tartottak a várban, ugyanek- kor döntöttek Bécsben Baldigara terve,,,modellje" alapján az építkezés további ütemezéséről. A belső várban félig kész DK-i és ÉK-i füles- bástyát (a cortinát és az árok építését) abbahagyva a külső vár két ke- leti füles bástyájának az elkészítését szorgalmazták. Úgy tűnik, hogy Kolonics idejében ezekből csak a DK-i készült el teljesen. Ekkor indult be, Baldigara tervei alapján, a város kőfalának megépítése is, számos kis bástyával, kapuval.

Kolonics főkapitánysága idején a várőrség létszáma és összetétele nem változott, az elődje parancsnoksága végén elért szintet tükrözte: 500 ma- gyar lovassal. 200 magyar gyaloggal, 350 némettel (köztük 50 vértes lo- vassal) és néhány tucat tüzérrel. Az iratokból úgy tűnik, hogy Szarvaskő várában nem volt kapitány, az őrség pedig csak jelképes volt és az épít- mények állaga nagyon leromlott. 1582-től merült fel a vár restaurálá- sának a gondolata, 1583-ban ez ügyben oda küldték rövid időre Stellát. Nagy hadi vállalkozásról ebben az időben nem tudunk, kisebb lovas rajtaütésekről annál többet. 1578 őszén például megütötték a fegyver- neki vásárt. 1579-ben Vácig kalandoztak; 1581-ben is Kolonics írott pa- rancsára rabolt a hódoltságban egy lovascsapat, 1582-ben a jászberényi vásárt ütötték meg, majd Pest mellett Dömsödön ütöttek rajta a törökön. Két jelentősebb ütközetről hallunk. Az egyik 1582-ben volt, amikor Nád- udvar mellett megütköztek a szolnoki bég csapatával (300 törököt le-

vágtak és 400 foglyot ejtettek). A hadművelet a végvárak jó együttmű- ködésének a példája: Kolonich Egerből 400 lovassal, Báthory István Ónodi várnagy 200 lovassal, Geszti Ferenc diósgyőri várnagy a Raibicz Albert vezette szendrői német lovassággal egyesülve harcolt. A másik még fontosabb győzelem volt, amikor 1583-ban az Ónod és Diósgyőr között tavasszal pusztító törököket Borbély András az egri lovasság ka- pitánya vezetésével az egri, ónodi és diósgyőri lovasság és a Serényi Mihály vezette kassai lovasság együttesen tönkreverte (1500 török esett el).

Kolonics idejében szolgált az egri várban 50 lovassal Balassi Bálint, 1578 nyarától 1582 végéig, és számos portyázáson vett részt. Eltartására a kiskun kapitányság jövedelmét adták neki, (kivéve azt Dersi Gáspár kezéből).

Vallási szempontból emlékezetes események történtek Kolonics pa- rancsnoksága idejében. 1578 őszétől 1579 telének végéig Leleszi János jezsuita missziós küldetése különösen nevezetes volt, aki a katonák lel- készével, Magdeburgi Joachimmal nyilvános hitvitát rendezett a Szt. Mihály templomban. Leleszi beszereztetett az egri püspök (Radéczi) közreműködésével egy új cibóriumot és az ö intenciójára kezdtek bele egy új oltár építésébe a Szt. Mihály templomban, amelynek ünnepélyes felszentelésére 1580 februárjában került sor.

Magdeburgi Joachimot Kolonich, s még kevésbé a provizora (Kövér Ferenc) anyagilag nem támogatta, úgyhogy a predikátor 1579 január- jában elhagyta véglegesen Egert. Tavasszal meghívta az egri helvét gyü- lekezet parochusának Paksi Mihályt, a sárospataki iskola rektorát. 1580 júniusában (Úrnapja utáni hét szombatján) a káptalan közös miséje közben felfegyverzett protestáns nemesek elfoglalták a Szt. Mihály templomot és bevezették ide új predikátorukat, Paksi Mihályt. aki a következő vasárnap már itt hirdette az igét. Paksi 1584-ben Koloniccsal egyidőben távozott Egerből (Semptére).

Még 1583 nyarán Lengyelországból Egerbe érkezett Drenóczy József, akit a juzsuita rendből azért bocsátottak el és vettek fel nyomban az egri káptalan tagjai közé, hogy a káptalant a katolikus restaurációs törekvések teendőire felkészítse. Drenóczy Antonio Possevino jezsuita elöljáró közvetítésével részletesen tájékoztatta a rendi generálist és a Szentszéket az egri vallási állapotokról, hiányosságokról.

Kolonich parancsnoksága alat vált valamennyi Eger környéki falu is török adófizetővé. Felnémettel és Noszvajjal zárult be a kör. A bevé- telek csökenése miatt a katonák késedelmes fizetése rendszeressé vált. A város kereskedőinek az érdeke meg azért ütközött Kolonicséval, mivel a parancsnok végre akarta hatjani az Udvar intencióit: a mértékek egy- ségesítése érdekében az egri mértékek megváltoztatására törekedett; az ügyetlen felemás intézkedésekből nagy zavarok keletkeztek, amelyeknek a katonaság látta kárát. Kolonicsot a birtokos nemesség nem fogadta maga közé, mivel nem volt honosított; az országgyűlésen 1582-ben han- gosan követelték leváltását.

Kolonics lelkiismerete és tehetsége szerint mindent megtett, hogy egri tisztségének megfeleljen. Megtanult magyarul. Sziléziai német fe- leségét, Rechenberg Ilonát Egerbe hozta, s mikor megbetegedett, itt ápolta. Felesége 1580-ban meghalt, s Kassán a Szt. Erzsébet templom- ban temettette el. Másodszor 1583. szept. 29-én nősült, Rueber Máriát, a Felső Részek főkapitánya leányát vette el. Rueber Kolonicsnak meg- ígérte a főkapitány-helyettességet.

Rueber 1584 márciusi halálát követőleg ki is nevezte Kolonicsot a megbízott főkapitány, gróf Nogarola Ferdinánd a helyettesévé. Kolonics Egert 1584 júliusában hagyta el, egy hónappal később, hogy Ungnád Kristófot másodszor is beiktatták az egri főkapitányi tisztségbe, addig gazdasági problémáit kellett rendeznie. Ezután megszakítás nélkül Kas- sán élt, ahol 1587. február 27-én halt meg.