Dayka Gábor a felvilágosodás kori szentimentalizmus kiemelkedő képviselője volt. Tanulmányait a miskolci minoritáknál kezdte 1779-ben, majd Egerben folytatta, 1782 őszén. 1787-ben az egri, majd a pesti papneveldében tanult. 1790-ben visszakerült Egerbe, ahol a következő év július 2-án elmondott — a törelmi rendeletet támogató — beszéde miatt éles teológiai vitába keveredett Szaitz Leó szervita hitszónokkal. A költő még Pesten, Egerbe kerülése előtt, két költeményében is maró gúnnyal illette a hitszónokot, akinek bosszúja hamarosan utolérte. A már említett napon tartotta Dayka a szerviták templomában német nyelvű prédikációját, mint felsőbb, éves papnövendék. Szaitz végighallgatván, hatvan, eretnekségnek számító hibát gyűjtött össze beszédéből és ezek alapján feljelentette Eszterházy Károly püspöknél. A püspök utasítására összeült bíróság 1791. július 19-én, kizárta a szemináriumból. Ezután végleg megszakadtak kapcsolatai Egerrel. Szikszón, Móron, majd Lőcsén élt, ahol 1792-ben az ottani gimnázium tanára lett. 1795-ben Ungvárra került, ahol állását tüdőbaja miatt hamarosan fel kellett mondania, majd nem ¬sokára meghalt. A róla elnevezett utca a minaret szomszédságában nyílik, a Knézich Károly utcából. Jókai Mór a romantikus prózairodalom legkiemelkedőbb magyar képviselője. Samassa József egri érsek barátja és 1877-ben, az Egri Szabadelvű Párt képviselőjelöltje, Szederkényi Nándorral szemben. Ennek története a következő: 1877. május 26-án, a király berekesztette az országgyűlést és a képviselőválasztásokat a június 16—25. közötti időszakra írták ki. Június 5-én Babics János, az Egri Szabadelvű Párt elnöke, a pártgyűlésen Jókai Mórt javasolta képviselőjelöltnek. Beszédében utalt arra, hogy a nagy tekintélyű írót a király különös kegye övezi és a trónörökös jó barátja, akinek kérését soha el nem utasítják az udvarnál. Ezt követően bejelentette, hogy előzetes tájékozódás alapján tudja, hogy az író nem utasítaná vissza a felkérést. Az ügy érdekessége abban rejlett, hogy Babics kanonoknak hogyan is juthatott eszébe a kálvinista Jókait a katolikus Egerben javasolni. Ezen túlmenően azonban, nagyszerű taktikai lépés volt: a város mindig ellenzéki volt, erős 48-as alapokon, és ennek áttörésére alkalmasnak látszott a szabadságharcnak nem egy regényében emléket állító író. A választás iránti érdeklődést fokozta az a tény is, hogy a jelöltek közül most választottak először öt évre terjedő időszakra képviselőt. Jókai június 9-én fogadta Eger Szabadelvű Pártjának 11 főből álló küldöttségét nagy pompával és hasonló módon rendezett ebéddel. Június 12-én, a megyébe érkező írót már Füzesabonyban fényes küldöttség várta, majd 10.30-kor a különvonata befutott az egri állomásra. Itt virágözön közepette szállt be a hintóba, hogy a város főterére hajtasson. Az impozáns fogadtatás a képviselőjelölt mellett a nagynevű írónak is szólt. A zenés díszmenetet azonban gyermeksereg követte futva. Szederkényit éljenezve. Az író program beszédét csupán az emelvényhez közel állók hallhatták, amelyben lényegében a kormány politikáját támogatta. A helybeli, Eger című lap egyebek mellett ezt írta: „volt a beszédében egy egészen új és eddig még sehol nem hallott passzus is, megdicsérte Heves megye főispánját erélyességéért. Nagy és méltó oka vala rá. Egyenesen neki köszönheti, ha megtalálják választani Egerben". Kétségtelen, hogy a szabadelvűeknek megvolt az anyagi lehetőségük a választási eredmény hathatós támogatására. A rábeszélést általában 50 (akkori) forint körüli összeggel tették nyomatékosabbá. Jókai az esti órákban elutazott Egerből, ezért nem láthatta az ellenzék lelkes díszmenetét, nem hallhatta a Kossuth-nótákat éneklő hatalmas tömeget, amely a piactéren hallgatta meg Csiky Sándor lelkes köszöntője után Szederkényi Nándor rövid beszédét. A június 17-én megtartott választás csendben zajlott le. A kormánypártiak a piactéren, az ellenzékiek a városháza udvarán szavaztak. A voksokból Jókai Mórra 439- et, míg Szederkényi Nándorra 467-et adtak le. így tehát az ellenzék jelöltje 28 szavazattöbbséggel a város országgyűlési képviselője lett. Egerben azonban nem a szabadságharc nagyszerű krónikása és nem is a politikus Jókai maradt alul a választási küzdelemben, hanem a kormánypárt képviselőjelöltje. Ötvenéves írói jubileuma alkalmából, 1893. december 23-án a városi képviselőtestület Eger díszpolgárává választotta. A nevét viselő utca a Kossuth Lajos és a Bajcsy-Zsilinszky utca között fut. Garay János Szekszárdon született. Itt és Pécsen tanult, majd a pesti orvosi egyetemre járt, ahonnan azonban átiratkozott bölcsészetre. Ennek befejezése után a Honművész és a Regélő című lapoknál volt szerkesztő. Írt verseket, riportokat, novellákat és kritikákat. 1839-ben a Jelenkor és a Társalkodó című lap szerkesztőségében dolgozott. 1842-ben önálló folyóiratot indított. Regélő Pesti Divatlap címen. A szabadságharc után forradalmi verseiért haditörvényszék elé állították, de hamarosan szabadon engedték. Már korábban is jelentkező betegsége kiújult, majd elhunyt. Temetése tüntetés volt az elnyomó osztrák rendszer ellen. 1850 nyarán két hónapot töltött az egri fürdőben. Élete főművének Szent László című munkáját tartotta, amely 1850—1851-ben, Egerben jelent meg. A Garay János utca a Hajdúhegyen található.

Kiss Péter írás a Heves Megyei Népújságban 1986-ból!