EGER AZ ÚSZÓ VÁROS (2.rész)

A második nemzedék. A II. világháborút követően újjáéledt az egri úszósport és a hazai és nemzetközi versenyeken egy új generáció halmozta sikereit. Az egri úszás ezen korszakának kiemelkedő alakjai: Kádas Géza, Válent Gyula, Utassy Sándor Pók Pál, Svéda Gyula, Kakuk Jenő, Baranyai György, Kalapács István, Kiss Ági, Kiss Erzsébet, Rózsadombi Ilona, Jolsvai Ilona, Tóth Ilona, Győr Magda, Gyergyák Magda.

Bakó Jenő, eredetileg Haizer Jenő (Eger, 1921. június 19. – Budapest, 2000. május 29.) úszó, mesteredző, sportvezető, szakíró. Szülei az I. világháború után költöztek Egerbe.

A 30-as évek végén feltűnt fiatal úszógeneráció egyik legtehetségesebb képviselője volt. Az 1936-os /Berlin/ olimpiai játékokra két egri sportoló került ki, mindketten a MESE úszói voltak: a 15 éves Bakó Jenő és a mindössze 13 éves Erdélyi György. Bakó tartalékként volt jelen Berlinben. 1940-ben 19 évesen nevezték ki az egri sportegyesület úszó- kapitányának.

Bakó Jenő 1945 novemberében hazatért a hadifogságból és hamarosan megkezdődött a szervezési és a rendszeres edzői munka. Programja volt, hogy a legjobb úszókat felzárkóztassa az országos élvonalhoz, az utánpótlást felfrissítse, az úszásoktatást megszervezze és a korosztályonkénti versenyrendszert kialakítsa.

Bakó Jenőt az Országos Társadalombiztosító Intézet tisztviselőjét, az ország egyik legjobb edzőjét 1950-ben az egri uszoda igazgatójává nevezték ki. Segítői voltak Válent Gyula és Kádas Géza, akik előszeretettel foglalkoztak a fiatalokkal. Az uszoda egyetlen hivatalos alkalmazottja Bitskey Aladár volt, akit úszómesterként sikerült alkalmazni. Nem túlzás azt állítani, hogy ebben az időben neves sportolók váltak vezetőkké, edzőkké, akik kizárólag sportszeretetből, munkaidő utáni szabadidejükben foglalkoztak a szakosztály sportolóival. Tanítványa volt többek között Kádas Géza, Nyéki Imre, Utassy Sándor, Madarász Csilla, Egerváry Márta, Killermann Klára és Válent Gyula.

Erdélyi György (Eger, 1923. március 31. - Düsseldorf, 2012. március 25.) minden idők egyik legnagyobb magyar úszótehetsége volt. Háton és gyorson egyaránt kitűnően úszott, és már 13 éves korában az Egri Reáliskola tanulójaként az 1936-os berlini olimpia résztvevője, ahol 100 méter háton 1:14,7 időt teljesített. A győztes időt teljesítő amerikai versenyző 1:05,9 időt úszott. 1938-ban hatalmas meglepetésre maga mögött hagyta a 100 méteres hátúszás teljes mezőnyét és az Európa-csúcshoz közeli idővel, 15 évesen országos bajnokságot nyert.

A londoni EB-on (1938) két úszó képviselte Egert. Erdélyitől — akinek utolsó bizonyítási lehetősége volt — elpártolt a szerencse, mert 100 m hátúszásban a biztos döntőbe jutástól egy szabálytalannak minősített forduló ütötte el. Középiskolai tanulmányait a Dobó Gimnáziumban végezte és 1941-ben érettségizett.

Kádas Géza (Eger, 1926. augusztus 7. - Budapest, 1979. március 6.) szokatlanul későn, 15 éves korában kezdett el sportolni. Gyenge úszástudású, alacsony növésű, fejletlen gyerek volt. Jó hatással volt rá barátja, Válent Gyula, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy rendszeres edzésbe kezdjen. Húszéves volt, amikor először nyert felnőtt országos bajnokságot a legklasszikusabb versenyszámban, a 100 méteres gyorsúszásban. Hamarosan Európa és az egész világ sporttársadalma megismerhette az egri Kádas Géza nevét. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon négy aranyérmet nyert. Huszonkét éves, mikor 1948-ban hihetetlen akarattal és szorgalommal készül Londonba, élete első olimpiájára. A magyar újságok az úszóolimpia magyar hőseként emlegették.

Az 1952. évi helsinki olimpián 100 méteren ötödik helyezést ér el. 1956-ban még tagja volt a melbourne-i olimpiára készülő úszócsapatnak, de egyre világosabbá vált számára, hogy 30 évesen nem lesz a kiutazók között.

Az 1956-os események drámai fordulatot hozott életébe, amikor 1956. december 13-án letartóztatták, bíróság elé állították és 8 évi börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1961-ben szabadult. Soha nem tudta magát túltenni a megaláztatásokon, amely 1979-ben bekövetkezett halálához vezetett.

Gyermekei a sportérmeit az Egri Sportmúzeumnak adományozták. Szülővárosa 2008. június 25-én, a múzeum létesítésének 15. évfordulóján felállíttatta Kádas Géza emlékművét, amelyet az egri érsek is megáldott. 2014 novemberétől Egerben utca őrzi a nevét.

Válent Gyula (Eger, 1926. szeptember 27. – Tatabánya, 2010. szeptember 10.) tősgyökeres egri családban nevelkedett az uszoda szomszédságában. Édesanyja 4 évesen vitte le az uszodába barátkozni a vízzel, már 5 éves korában segédeszköz nélkül tudott úszni. Tizenegy évesen lett a MESE úszója, vált az egri úszósport kimagasló alakjává. Összesen tizenkétszer nyert magyar bajnokságot 100 és 200 méteres hátúszásban. Hatszor javított országos csúcsot, Európa-bajnokságon egy ezüstöt nyert, míg főiskolai világbajnokságon három arany- és hét ezüstérmet gyűjtött. Az egri vízilabda csapattal 137 OB I-es meccset játszott. Viszonylag korán, 24 éves korában búcsúzott a versenyzéstől, ugyanakkor a szakosztályvezetés erősödött egy ügyes, nagy tudású sportvezetővel.

Az egri úszók titka Válent Gyula volt, akinek köszönhetően 30-35 éven keresztül Eger úszósportja az országos élvonalhoz tartozott. Ténylegesen is az uszodában élt, miután 1960-ban megkapta az uszoda területén lévő gondnoki lakást, ahova még abban az évben családostól beköltözött.

Az uszoda volt az a hely, ahova a szülők szívesen vitték gyermekeiket, mert tudták, hogy szeretettel és legjobb tudásuk szerint foglalkoznak velük. „Mi nem csak a mára, hanem a holnapra, sőt a holnaputánra is gondolunk. Így tanultuk ezt a régiektől, legutóbb Bakó Jenőtől.”

Versenyzői pályafutása után Egerben és Tatabányán dolgozott edzőként. Egerben a Bárány uszoda volt az otthona, ahol olyan úszót nevelt, mint Katona József Európa-bajnok. Később az úszószövetség szakfelügyelőjeként ténykedett.

(Bakó Jenő: Eger az úszó város c. könyve alapján)