- Sándor orosz cár Bécsből történt elutazását követően, 1821. május 18-án este 7 óra körül Egerbe érkezett, s az érseki palotában szállt meg. Fischer István érsek fogadta, ott is vacsorázott. Fogadásának részletei ismeretlenek. A cár kíséretével másnap reggel hat órakor távozott városunkból.
- Sándor a Szent Szövetség bécsi kongresszusról hazatérőben hált meg városunkban. Egyébként ismert tény, hogy ő volt a bécsi kongresszus hőse, korábban 1815-ben a Szövetség létrehozója.
Mosolygósszemű, pirospozsgás ember volt, akiről Napóleon azt mondotta: „I.Sándor szúrós, mint a tű; éles, mint a beretva és hamis, mint a tenger habjai”. Sőt saját édesanyja is úgy vélekedett róla: „Sándor Úr természeténél fogva komédiás, a szép mozdulatok nagy mestere.”
Egész életére ránehezedett az a gondolat, hogy atyját I.Pált, megfojtották és másnap ő lett minden oroszok cárja.
Élete végső éveiben zavaros lett a gondolkodása. Különleges ember volt, ugyanis még halálában is megcsalta az egész világot. Hivatalosan Taganrogban halt meg 1825. december 1-én, de mást temettek el helyette. Holttestét a szentpétervári temetés előtt nem ravatalozták fel, ezért olyan mendemondák kaptak szárnyra, miszerint nem is halt meg, csak lemondott a trónról, és vándorló szerzetesnek állt. Az évek folyamán többen is I. Sándornak adták ki magukat, a leghíresebb közülük Kuzmics Fedor nevű volt. Állítólag nagyon jól ismerte a cári családot és az államügyeket, de szinte teljesen lehetetlennek tűnik, hogy az élete végén amúgy is gyengélkedő cár eléljen egészen 1864-ig.I.Sánsort öccse I.Miklós követte a trónon, aki hadseregével részt vett az 1848-as magyar szabadságharc leverésében.
Forrás: Breznay Imre – Eger a IXX. században
Kép: I. Sándor cár –Hans Krüger festménye
