Kézre Került Parádon „Nagy Tüzes”, a Mátra legendás betyárja!
Tizennégy év óta hajszolta a Felvidék csendőrsége —300 pengő vérdíj annak, aki élve, vagy halva elfogja!
Egy késői Jókai-alak érdekes története!
Eger 1934. március 27.
Minap nagy szenzációt hozott a felvidéki csendőrség nyomozó munkája. Kézre Került a „Nagy Tüzes”, az utolsó élő magyar betyár, aki futóbetyár volt a szó szoros értelmében és tizennégy év óta tartotta rettegésben a mátrai falvak lakosságát. A Mátra volt a Bakonya, itt kóborolt és követte el egymás után a rablásokat és úgy tudják, hogy nem egy embernek vére is tapad kezéhez. Nevét mindenütt ismerték és a nép legendákat fűzött személyéhez. — Úgy élt és garázdálkodott a Mátrában, mint egy késői Jókai regényhős, s ha karabélyok hangját hallotta, keresztet vetett magára a falusi gazda és házába húzódott, pedig tudta, hogy reggelre kifosztva találja istállóját, marhájának csak csapását leli. De nem mert kimenni udvarára, mert tudta, hogy „Nagy Tüzes” mindenre elszánt betyár, aki a legkisebb moccanásra is odaküldi az üdvözletet a régi karabélyból. Útjára indul egy furcsa „karrier”. „Nagy Tüzes” igazi, „polgári” neve Takács József. 41éves, abasári születésű gazdaember. Egerben szolgált a megyei laktanyában, amikor hírét hallotta, hogy elhagyta a felesége. Ez megzavarta, hogy napokig szavát se vették. Egy reggel pedig arra ébredtek, hogy éjszaka Takács József maga alá kapta tiszthelyettesének kerékpárját, vállára vetette a szolgálati karabélyt, zsebébe pisztolyt tett és elkarikázott, senki se tudta, hová. Eleinte, mint katonaszökevényt körözték országszerte. Később csak Heves Megyére korlátozódott a hajsza, de már nemcsak szökés miatt, mert Takács bűnlajstroma tucatjával bővült. Az elvadult, otthonából kivert emberből megszületett a rettegett „Nagy Tüzes”. Feltűnt atléta termetű alakja éjszaka a községekben, s útját mindenütt kifosztott istállók, aklok jelezték. Reggelre kelvén ott találták a karám falán a betyár felmázolt névjegyét: "Itt járt „Tüzes”! Eleinte a kerecsendi erdőben tanyázott, majd amikor neszét vették, a Mátra erdőségeibe húzódott. A gazdák nem merték feljelenteni,mert a feljelentőnek mihamar kigyúlt a háza, látogatást tett Tüzes. Szívesen rejtegette a szegény nép, mert afféle nobilis betyár volt, aki csak a gazdagokat fosztogatta, a szegényen segített. Érdekes az is, hogy a Mátrában járó idegenekhez soha egy ujjal nem nyúlt. Nem volt község, amit tizennégy év alatt be ne portyázott volna, s a felvidék csendőrsége tizennégy év óta hol eredményesen, hol eredménytelenül hajszolta. Három ízben sikerült bekeríteni és elfogni, de mind a háromszor megszökött. Az utóbbi évek folyamán modern foglalkozásra adta magát a Mátra Jókai-stílusú betyárja. Nagyszabású csempész-szervezetet létesített, fiatal legényeket verbuvált, azok segítségével csempészte át a csehmegszállt területre az állatokat, valamint a feltört pincékből kerített pálinkát és bort. Ő maga nem dolgozott, a nyereséget szabályosan elosztotta, ami pedig neki jutott pénzben, vagy ruha-árukban, azt a szegény népnél hagyta szállás és ellátás fejében. Legendák keringenek arról, hogy nem fogja golyó. Azt mondják, hogy valami különös érzéke volt a veszedelmek megsejtésére. Megtörtént, hogy a csendőrség zárt gyűrűjéből nyomtalanul eltűnt. Egy öreg gazda, akivel hosszabban beszélgettünk „Nagy Tüzes”viselt dolgairól, elmondta, hogy egy éjszaka nála hált a betyár. Hajnali négy órakor hirtelen felriadt. — Keresnek — mondotta. Magához vette fegyvereit és kilépett az ablakon. — Negyedóra múlva megverték ez ablakot a kakastollasok — itt járt-e a Tüzes? Megesett gyakran az is, hogy tűzharcot vívott üldözőivel. Három esztendővel ezelőtt kiszökött a cseh megszállt területre. Nagy baj volt már akkor, mert 300 pengő vérdíjat tűztek ki fejére, ígérvén annak, aki élve, vagy holtan elfogja. Akkor már mindenki prédája lett. Elfogják a betyárt. Hat héttel ezelőtt tért vissza a megszállt területről, s hazatértéről azonnal tudomást szereztek. Jó emberei előtt emlegette „Nagy Tüzes”, hogy különös érzéke elhagyta, már nem tudja, mikor jönnek érte. Meg el is fáradt a sok üldözésben. Vasárnap a parádi csendőrség megtudta, hogy a híres betyár a parádi erdőben ütött tanyát. Megerősített létszámmal vonultak ki a helyszínre, majd bekerítették. „Nagy Tüzes” minden oldalról, kakastollat látván lobogni a szélben, letette a karabélyát és felnyújtotta két karját. Vasra verve vitték a parádi csendőrörsre a legendás betyárt, onnan pedig másnap délután Gyöngyösre szállították. A pórnép ezt mondja: maj kiszabadul megen!
Nagy Tüzesnek, a legendás mátrai betyárnak és lókötőnek a bűnlajstromát most állítják össze, s a díszes felsorolásból, amiben emberöléstől és rablástól a csempészetig, s a közönséges lopásig úgyszólván minden bűncselekmény benne foglaltatik, — nyomról-nyomra bontakozik ki a betyár életrajza, mint afféle jeles emberé a bűnösök világában. Egyben magyarázat is kerül arra, miért tudott tizennégy esztendeig bujkálni a hatóságok és az igazságszolgáltatás elöl. Takács József becsületes, polgári élete akkor fejeződött be, amikor 1920-ban megszökött az egri nagykaszárnyából. Rövidesen emberölésbe keveredett, elfogták és fegyházbüntetésre ítélték. 1924-ig volt a hartai fegyenctelep lakója, akkor megszökött és eddig kiderítetlen módon felkereste a nemzetközi bűnözők menedékhelyét, a francia idegenlégiót. Itt nem kérdezik senkitől honnan jön, mit keres, kell az ember az afrikai homokra. Így került Nagy Tüzes az idegenlégió algíri állomására. Az idegenlégió fegyelmét azonban nem sokáig bírta a „szervezete”. Röviddel utóbb Oroszországban tűnik föl, ahol magyar kommunisták sugalmazására elfogják és a moszkvai központi börtönbe kerül. Nagy Tüzes kevés idő múlva innen is megszökött és sok viszontagság után Ausztriában ütött tanyát, majd hazajött a mátrai erdőkbe és 1930-tól kezdve csempészettel foglalkozott, míg Párádon elfogták. Valószínű, hogy bűnlajstromának elkészítése után nemsokára kitűzik egyesített bűnügyeiben a főtárgyalást.
Az egri fogházba szállították Nagy Tüzest1934 március 30-án.
A Mátra legendás betyárját, Nagy Tüzest tegnap délelőtt Gyöngyösről az egri ügyészség fogházába szállították. A városban nagy feltűnést keltett a magas termetű Takács József, amint a két csendőr közt megtörten ballagott, kezét és lábát erős bilincsekkel látták el a kézbilincsét az egyik csendőrhöz erősítették. A törvényszékén, ahol éppen tárgyalási nép volt, hamarosan híre terjedt a híres betyár érkezésének, s a tárgyalások közönsége kitódult a törvényszék elé „fogadására”. A fogházőrök is illő reverenciával nyitották ki előtte a cellaajtót, amely hosszú időre elzárja Nagy Tüzest a világtól. Beszállítása után rövid idő múlva előbb a soros ügyészhez, majd Imregh Lajos vizsgálóbíró elébe vitték kihallgatásra. Bűnlajstromát most állítják össze, mintegy kétszáz rablás, betörés, lopás címén emelnek vádat ellene. Valószínű, hogy emberélet is tapad kezéhez, ezt a széleskörű nyomozás fogja kideríteni.
A képen a betyár Nagy Tüzes:
