A Maklár II. negyed 75 legszegényebb gyermekét —1941 januárjában —fényesen megvendégelték a Koronában!

Folynak a suttogók. Már majd nem minden városnegyednek megvan az új fertálymestere. Megkezdődött a lelépő fertálymesterek úgynevezett letéti traktája is. Ebbe minél több jótékonyságot igyekeznek belevinni, különösen az idén.

Vasárnap délután 5 órakor a Korona-szálló éttermében a Maklár II. városnegyed legszegényebb hetvenöt gyermekét kedvesen megvendégelte Unterreiner János, a Korona gyermekszerető bérlője, mint a Maklár II. városnegyed lelépő fertálymestere.

Régi hagyomány, hogy a lelépő fertálymester bőséges letéti traktát ad. A mai egytálételes világban a negyedmesteri traktákat is leegyszerűsítették kissé, de megtartják, mert ez hagyomány és az intézmény számára is összetartó erőt jelent a fehérasztal vonzása.

Unterreiner János a jövő vasárnap tartja a „letéti traktát“ fertálymester kollégái részére. A trakták ma nem helyén valók, — mondja, — de a szegényeknek adni kell és ezért hívta meg vendégségbe a Maklár II. negyed legszegényebb gyermekeit.

A volt fertálymesterek gyűjtötték össze a szegénység gyermekeit Bodnár Gyula MÁV-intéző vezetésével. Antal János kádármester befűtött műhelyében sorakoztatták őket, s innen hármas sorokban érkeztek a Koronába. A sárga terem hosszú asztalához ültették őket. Fehérruhás pincérek szolgálták ki éppen úgy, mint a legelőkelőbb bankett vendégeit.

Megható, szinte felejthetetlen képet nyújtott a frissen csipogó szegény gyermekek fehér asztala. A fényes csilláruk alatt egymásra ragyogtak a boldog gyermekszemek. Elfelejtették a nagy örömben, hogy otthon mezítláb dideregtek és a szomszédból kölcsönkért cipő van a lábukon. Matyi bácsi, a mosolygós pincér szemével és kezével egyszerre simogatta őket, mikor tányérjukra helyezte a kávét, a kalácsot és az almát, mandarint és narancsot. Ne szégyelje, jó Matyi bácsi, hogy egyszer-kétszer elfordult az asztaltól, mert könny esett ki a szeméből és nem akarta, hogy a Koronában síró pincért lássanak.

6—14 éves fiúk és leányok voltak a vendégek. Sok fiúnak csapzott volt a haja, talán még sohasem járt benne fésű. A kabátján nincs gomb. Spárga szorítja össze. Ing sincs a kabát alatt, a nagy szöszke fiún. Valahol a Páston laknak, városi lakásban, tízen egy szobában. De ágy csak egy van . . .

Úgy nézzük meg ezeket a kacagó, csengő beszédű gyerekeket, hogy majdnem mindegyiknek 8—10, de legkevesebb öt testvére van. A sok száz gyertyafény rájuk. Világít, az édes kis mocskos arcokra, a fésületlen hajviseletre, a foltos és rongyos kabátokra, de ezeket már alig veszed észre. Csak az egészséges, csiripelő szájukat látod, a fehéren villogó fogsorukat, és a minden villany-csillárnál szebb ragyogású szemüket. Ezt látod és megérzed a nagy és erős népek titkát. Ezt nézed és elgondolod, hogy az életnek legszebb virága, a nemzetnek legnagyobb kincse: a gyermek. És érzed és érted Krisztust, amikor mondotta: „Engedjétek hozzám a kisdedeket.“

Itt van dr. Petro Kálmán képviselő, a negyednek szintén volt fertálymestere. Becéző szeretettel nézi a vidám szegény gyermekeket. Dr. Kálnoky István polgármester, dr. Pál Endre városi adóhivatali főnök, dr. Urbán Gusztáv jogtanár, a fertálymesteri testület főtitkára, s a városnegyed volt fertálymesterei mind, szinte elbűvölve gyönyörködnek a lélekbemarkoló látványban. És ekkor megjelenik Illés Jancsi cigányprímás a zenekarával. Egy pillanat alatt beleéli magát a szokatlan „bankett“ hangulatába és rázendít a bűbájos gyermek-dalra:

Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna . . .

A gyermekek ajkáról kirobban az öröm. A csapzott, szöszke kis proletár lánykák és az édes pöttön kölykök torkukszakadtából ordítják a nótát. Azután új nótát rendelnek: „Horthy Miklós katonája vagyok.“ „Erdélyi induló.“ „Úgy-e fiúk szép élet a katona-élet?“ harsogják csengő hangjukkal. És simogató szemünk súgja feléjük: Igen, ti lesztek a jövő Nagy-magyarország edzett, kemény katonái, ha keblére ölel a megújuló nemzet és erősek és egészségesek lesztek. Belőletek is válhatnak még az új magyar történelemben hős egri nők és hős várvédők.

A jövő fénye csillog a szemetekben. A jövő hangja dalol a dalotokban.

Duchs István 12 éves gyermek a megvendégeltek nevében, Zelenák Ödön a városnegyed fertálymesteri jegyző, a negyedmesterek nevében mondott köszönetét Unterreiner Jánosnak a szép gondolat megvalósításáért.

Azoknak, akik nem tudtak eljönni, mert nincs cipőjük ...

Dr. Petro Kálmán néhány kedves szót intézett a gyermekekhez:

— A fertálymester bácsi nagyon szereti a gyermekeket. Azért hívott ide benneteket Unterreiner bácsi, mert jók voltatok. Mivel tudom, hogy vannak gyermekek, akik nem jöttek el, mert nincsen cipőjük, átadok most Unterreiner bácsinak én is száz pengőt, hogy küldjön ezen a pénzen cipőcskét a szegény cipőtleneknek.

A jövendő választók, épp úgy mint a mai választók, szívből éljenezték a képviselőt.

A gyermekek estefelé szép rendben vonultak haza a Koronából. Fejenként még 20—20 fillért is kaptak Uuterreiner Jánostól.