250 évvel) ezelőtti egri iparosmesterek

Sugár István írása 1974 januárjából

Minden kornak megvan a maga jellegzetes iparosmester társadalma, amely a lakosság minden rendű s rangú igényét kielégítem hivatott. De vajon kereken kétszáz (manapság 250) esztendővel ennek előtte minő mesterek működtek Heves és Külső-Szolnok megyék székhelyén: Eger városában?

A levéltár egy becses összeírása megőrizte és így vall erről, megadva ráadásul, hogy egy-egy mesterségből hányán tevékenykedtek a szükségletek kielégítésén. Megtartván az eredeti ábécé sorrendet, így festett városunk mesterembereinek lajstroma.

Ácsból igen sok működött, szám szerint 35. Asztalosból 8, bádogosból 2 volt, de már a borászathoz elengedhetetlenül szükséges bodnárok 23-an valának. Legtöbb mester a csizmadiák sorában élt Egerben, kereken 100. cipecsináló, azaz cipész, suszter már csak 22 akadt. Cinöntő 1, compactor, azaz könyvkötő 3, csiszár, azaz kardcsináló 1 élt Egerben, de már csapóból 24, esztergályosból 2, fazekasból 6. A fésűcsinálók és festők (ti. vászonfestők, az ún. kékfestők) ketten-ketten, a gombkötők, akik a korban használatos különböző díszkötéseket is készítették, már 14-en állottak a fogyasztók rendelkezésére. A híres-neves egri harangöntőket 1 képviselte. Képíróból, azaz festőből 8, kalaposból és süvegesből 4, képfaragóból, azaz szobrászból 3, kerékjártóból 3, de kőművesből már 66 volt a városban. Kővágó 2, kovács csak 8, kertész 5, kávéfőzői! 1, korcsmáros 23, kötéleresztő 3, kiskereskedő, akiket ide számítottak 31, késcsináló 1, kesztyűcsináló 2, lakatos csupán 5, mézeskalácsos 2, nyeregjártó 3 tevékenykedett. A mészárosok száma hiányzik a listából. Molnár 5, orgonacsináló 1, óracsináló 2, ötvös és rézmíves 5, patkoló 11, paplanos 2 szolgálta a fogyasztók érdekeit. Puskacsinálóból és paszománycsinálóból 1—1, posztósból 7, rézmívesből 3, szabóból és szűr-szabóból 63, szappanfőzőből 2; szitakötőből 4, székcsinálóból 1, strimflikötőből azaz harisnyakötőből 2, szíjjártóból pedig 3 személyt írt össze a tekintetes nemes magisztrátus Eger városában. A híres egri szűcsök 43-an, a takácsok pedig 31-en voltak.

A magyar tímárok 10-en, a német tímárok 8-an űzték iparukat, de már fehír tímár csupán egyetlenegy volt található. Tubákcsináló sem hiányzott a sorból. Volt még 3—3 üveges és vásáros. A zsemlesütők 7-en valának. De a piaci kuffantók, azaz kofák hada is 22 főt számlált.

Volt hát mindenféle mesterember a városban, akik a lakosok mindenféle igényét, minőségben s árban szépen ki is elégítették, amit jól bizonyít az, hogy bíz ezek a derék mesterek szorgos és szívós munkával kisebb-nagyobb mértékben megszedték magukat, jómódú, vagy éppen gazdag emberek, a város hangadó polgárai, purgerei voltak. A helyi iparosok készítményei mellett azért nagy kelendősége akadt a nagy és népes egri vásárokra idesereglő különböző mestereknek, kereskedőknek. De hogy a „betolakodó” kufárok ellen védekezzenek, bizonyos határok közé szorították azok tevékenységét az egri helyi mesterek védelmében. Kenyér és érdekharc volt ez a javából.